A képzelet grammatikája

Gianni Rodari az olasz gyermekirodalom nagy megújítója. A képzelet grammatikája című művét pedagógusoknak, gyakorló szülőknek egyaránt ajánljuk. Azon túl, hogy ötleteket ad, és némi komplexust ébreszt bennünk az elmulasztott lehetőségek felismerése miatt, mindenképpen elgondolkoztat és egy másfajta, már nem új, de mindig újra felfedezhető módszert propagál: a középpontban mindig a gyerek áll.

Munkásságához a szakmai alapokat tanítói tevékenysége alatt szerezte, de volt amatőr bábos és hivatásos mesélő, aki sorra járta Olaszország óvodáit s iskoláit, és játszva tanított pedagógust és gyereket egyaránt arra, hogy szabadon, gátlások és rossz beidegződések nélkül alkosson mondatokat, szavakat, meséket, történeteket. Ez a kötet azoknak az előadásoknak a szövegét tartalmazza, melyeket elméleti szakemberként tartott az ország legkülönbözőbb pontjain.

Az egyes fejezetek sorra veszik azokat a lehetőségeket, amelyek mind a szülőknek, mind a nevelőknek segítséget nyújthatnak abban, hogy a gyermekekkel való foglakozás során hogyan fejlesszék és hozzák felszínre a gyermekekben szunnyadó kreativitást. Mint író, költő, természetesen elsősorban a szó és az írás ez az eszköz, de a mű kitekint a tudomány minden területére. A matematika, a gyurmázás, a rajzolás vagy az együttjátszás is lehet kreatív tevékenység, sőt ezek össze is kapcsolódhatnak. Alaptézise, hogy minden gyerek és minden ember alapvetően kreatív, az alkotás nemcsak a művészek privilégiuma, hanem a hétköznapi ember sajátja. Hogy ez mennyire fejlődik ki az egyénben, abban nagy szerepe van a környezetnek, az ingereknek, a szülőknek és a nevelőknek egyaránt.

A könyv egyes fejezetei konkrét ötleteket adnak arra, hogy hogyan lehet az élet leghétköznapibb tevékenységét is játékosan felfogni, és már a legkisebbeknél alkalmazni az elvonatkoztatás elvét. A kreativitás egyik legjobb fejlesztője, ha a tárgyakat kiemeljük megszokott környezetükből, és új feladatokkal, tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, akár konkrétan (felöltöztetünk egy kanalat), akár egy metafora szó szerint való értelmezésével (kifut a tej). Ez nemcsak alkalom arra, hogy felnőtt és gyerek együtt nevessen, ami már önmagában is érték, de arra is kiváló lehetőség, hogy az elvonatkoztatás technikáját alkalmazzuk. Ennek később nemcsak a nyelvi képességek fejlesztésében, hanem a matematikai, zenei fejlesztésben is fontos szerepe lehet.

A könyv sok oldalt szentel a tabuk felszabadításának. Ez annyit jelent, hogy meg kell engedni a gyereknek, hogy csúnya szavakat is használjon, hogy azt mondhassa ki, amit gondol, akkor, amikor arra ösztönözzük őt, hogy kifejezze érzéseit, gondolatait. Ebbe a kategóriába tartoznak az úgynevezett „ürülék-dalok”, melyek, ha jó időben hangzanak el, akkor sokat segíthetnek a gyerekeknek szorongásaik, félelmeik leküzdésében, amire mindenkinek szüksége van. Rodari nem kárhoztatja a pszichológusok és nevelők által egyaránt elítélt műfajokat sem, mint például a képregényt. Egy bizonyos korban, ha az olvasás kezdetekor kerül a gyerek kezébe, Rodari szerint nem jelent veszélyt a gyerek olvasási kultúrájára. Abból a szempontból, hogy lehetőséget teremt egy önálló, nem kötelező jellegű olvasmány feltérképezésére, ráadásul megtanít a képregényolvasás technikájára, ami igen bonyolult szabályok szerint működik, még akár fejlesztő jellegű is lehet.

Rodari szerint életünknek – akár az iskolában, akár az otthonunkban – nincs olyan szeglete, melyet ne használhatnánk fel arra, hogy a gyerek fantáziáját megmozgassuk, ezzel értelmi képességeit, kreativitását fejlesszük. Mint szülő és mint pedagógus egyaránt mondhatom, hogy sokszor tettem félre bosszankodva a könyvet, de mindig újra kezembe vettem, és amikor még egyszer elolvastam a kritikus részt, mindig megtaláltam benne azt, ami az autodidakta pszichológus, nyelvész, filozófus segítségével a pedagógust ihlette.

Mesét hallgatni, mesét kitalálni a világon a legjobb dolgok közé tartozik. Részt vesz benne egész intellektusunk, és ez nemcsak a gyerek számára fontos. Nagyon lényeges azonban, hogy ezek a mesék pozitív kicsengésűek legyenek, hogy ott legyen az a remény, hogy bármi jó megtörténhet. A könyvhez falhasznált bibliográfia igen széles skálán mozog. Descartes-tól Schilleren és Novalison keresztül a marxistákig merít a filozófia, a matematika, a nyelvészet, irodalomelmélet és pszichológia témaköréből. Minden esetben hozzáteszi azonban, hogy távol áll tőle, hogy magát polihisztor képében állítsa be, mindössze azért sorolja fel ezeket az olvasmányélményeit, hogy indokolja, egyes gondolatok miért, kinek révén ötlöttek fel benne.

Ennek műnek mindenképpen el kell jutnia a neveléssel foglalkozók kezébe. A képzelet grammatikája, ha nem is újítja meg alapjaiban a neveléssel kapcsolatos elképzeléseinket, mindenképpen elgondolkoztat, és felhívja a figyelmünket arra, mennyi lehetőségünk van a gyerekek világának megértésére, gondolkodásuk, kreativitásuk fejlesztésére, és arra is ráébreszt bennünket, hogy milyen kevéssé élünk ezekkel a lehetőségekkel. Számomra ezért volt nagyon tanulságos ez a könyv, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki valaha került már kapcsolatba gyerekekkel, és nyitott arra, hogy előítéletek nélkül vegye újra szemügyre saját meggyőződését, beidegződéseit, esetleges dogmáit.

Gianni Rodari : A képzelet grammatikája, PONT Kiadó