A grafológia alkalmazása a pedagógiában

Grafológus szakemberek szerint a gyermekírás nagy kifejező funkcióval bír. A még fejletlen írás fejlődésének egyes fázisai feltárják a vele párhuzamosan haladó érés és fejlődés folyamatait. Rámutatnak a testi-lelki problémákra, például beilleszkedési zavarokra vagy önismereti problémákra.

A kézírást már a régi rómaiak is tanulmányozták. Nyugat-Európán a 19. században terjedt el a grafológia, nálunk pedig az 1900-as évek első felében vált ismertté.

A grafológia tudományos megalapozottságát alátámasztják az olyan vizsgálatok, amelyek másféle személyiségvizsgálati módszer és az íráselemzés összehasonlításával azonos eredményeket mutatnak fel. A grafológus vizsgálhat olyan gyerekeket is, akik még nem tudnak írni: ilyenkor a rajzelemzés kerül előtérbe: ebben az esetben a rajz mint képi nyelven megírt beszéd funkcionál. A gyermekrajzok elemzésének több célja is lehet. Alapvetően segít a gyermek fejlettségének megállapításában, mozgáskoordinációjának, térbeli eligazodásának vizsgálatában. Szerepe lehet a kora gyermekkori devianciák okainak feltárásában, a szülőkkel és a kortársakkal való kapcsolat javításában, leginkább azonban az iskolaérettségi vizsgálatoknál használják.

Nagyjából harmadik-negyedik osztályos korban jelenik meg az írásban, hogy a gyerek hogyan helyezi el magát a világban, felismerhető önértékelésük, én-érzetük, szellemi és ösztönkésztetésük, önkontrolljuk. Az ötödik-hatodik osztályban megkezdődik a sztenderdtől való fokozott elszakadás, hetedik-nyolcadik osztályban pedig a serdülőkori változásokkal egyre inkább előtérbe kerülnek a tudattalan szimbólumok, az önkifejezés erősödik. Tizennyolc éves korra kialakulnak az alapvető írássajátosságok, amelyek közül a későbbiekben már csak kevés változik; az írás 30 éves korra válik karakteressé.

Az írásban az átlagtól való legkisebb eltérés is felhívhatja a figyelmet a különböző rendellenességekre olyankor is, amikor a gyermek egyéb megnyilvánulásaiban még nem látunk semmi feltűnőt. Minden tanár, osztályfőnök számára sok tanulsággal szolgál az osztály struktúrájának feltérképezése szociometriai vizsgálattal. Ha ezt grafológiai vizsgálattal is kiegészítjük, arra is választ kapunk, mitől kerül egy-egy gyerek központi vagy peremhelyzetbe, melyek azok a legjellemzőbb tulajdonságai, amelyek egyik vagy másik pozícióját indokolják.

A grafológus-pedagógus pályaválasztáskor is sokat segíthet – az írásból kimutatható a beállítottság, a gondolkodás minősége, a motivációs bázis, az érdeklődési kör, a kreativitás, a munkához való hozzáállás, a monotónia tűrése, a beosztóképesség, a pontosság, az empátiás készség, a szociabilitás és még sok egyéb vonás, amelyeknek döntő szerepük lehet a továbbtanulás folyamán.

Fontos, hogy a grafológus tisztában legyen azokkal a tanulást nehezítő tényezőkkel is, amelyek messzemenően kihatnak a tanulók írásképére is. Ezek közül elsőként a balkezességet kell említeni, de fontos felismerni azt is, ha az íráshibák diszgráfiára, halláskárosodásra, esetleg beszédhibákra vezethetők vissza. Mindezek ismeretében a grafológus-pedagógus komoly segítséget nyújthat a gyerekeknek, szülőknek, kollégáknak és pszichológusoknak abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló zavarokat felismerjék, és megfelelő módon kezeljék. (vp, s)