A fiatalkorúak jogairól

Agócs Valéria, a frekven-ciatanács elnöke a kedden megtartott Média és a gyermekek jogai elnevezésű előadássorozaton azt nehezményezte, hogy a sajtó és a televízió munkatársai gyakran figyelmen kívül hagyják a gyermekek emberi méltóságát, és nem respektálják jogaikat. „Főleg az elektronikus média csinál a gyerekekből árucikket, hogy odakösse a nézőt a képernyőhöz, anélkül, hogy figyelembe venné a fiatalkorúak jogait.” – jelentette ki Agócs Valéria. Ha az újságírók oknyomozó riportjaik során, hírösszeállításaikban nem tartják tiszteletben a gyerekek sebezhetőségét, vétenek az újságírói etikai kódex előírásai ellen.

GYERMEKEK MILLIÓI ÉLNEK VESZÉLYBEN,

melynek oka lehet a szegénység, természeti csapások, háborúk, testi fogyatékosság vagy más, olyan körülmény, amelyen sem ők, sem szüleik nem tudnak változtatni. Ezek a gyermekek szülői vagy egyéb védelem hiányában kiszolgáltatottá és könnyen kizsákmányolhatóvá válhatnak. Ma a világon körülbelül 250 millió gyermek dolgozik a saját vagy/és családjuk helyzetének javítása érdekében. A munka, amit minimális bérekért vállalnak gyakran veszélyes, mint pl. az utcai hírlapárusítá vagy a gyári munka, tönkreteheti még fejletlen szervezetüket (pl. kőbányákban, szövőgyárakban), nem fejlesztő jellegűek vagy testi és szellemi fejlődésüket egyenesen károsan befolyásolják (szervkereskedelem, szexuális kizsákmányolás).

„Nemes céljaink eléréséhez néha nem árt egy kis rámenős arcátlanság. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF első főigazgatójának világos és életbevágó cél lebegett a szeme előtt, amikor 1947-ben néhány soros levelet írt az amerikai külügyminiszternek: „100 millió dollárra van szükségem, hogy 6 millió gyereknek egy pohár tejet és egy darab kenyeret adhassak.” Maurice Pate megkapta a pénzt, és így az UNICEF segíthetett a háború utáni Európában fagyoskodó, éhező és beteg gyerekeken.” – így emlékezik vissza az UNICEF első éveire és feladataira Sir Peter Ustinov, Oscar-díjas angol színész és író, az UNICEF nagykövete, aki több évtizede áll önzetlenül a gyermekek szolgálatában.

A szervezet céljai nem változtak azóta sem. Az UNICEF ma is pártatlanul és megkülönböztetés nélkül nyújt segítséget a világ legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyermekeinek. A II. világháború után, a romokban álló Európában a lakosság éhezett, hiány volt alapvető gyógyszerekből, összeomlott az egészségügyi ellátás. Győztes és legyőzött egyaránt segítségre szorult. Az ENSZ tagállamai a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére hozták létre 1946. december 11-én, a Közgyűlés első ülésszakán, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegélyalapját, az UNICEF-et.

LOBBIZIK A KORMÁNYOKNÁL

a veszélyeztetett gyermekek hatékonyabb védelméért, továbbá utcagyerekeknek szóló programokkal, vasárnapi iskolákkal, szabadidős tevékenységekkel, jogi tanácsadással segíti a hátrányos helyzetű gyerekeket.

Az UNICEF abból indul ki, hogy együtt az emberek csodákat művelhetnek. Tevékenysége során szorosan együttműködik a kormányokkal, más nemzetközi szervezetekkel és nem kormányzati szervezetekkel (NGO-k), szakmai csoportokkal és a helyi közösségekkel. Az UNICEF abban segít, hogy a kormányok és különböző helyi szervezetek saját programjaikat valósíthassák meg. A programok hatékonysága abban rejlik, hogy a helyi közösség tagjainak együttműködésén alapulnak, költségkímélők, egyszerűek és hosszabb távon fenntarthatóak. Ezért tartják az UNICEF-et – a közvélekedéssel ellentétben – nem segély-, hanem fejlesztési szervezetnek.

EGYEZMÉNY A GYERMEKEK JOGAIRÓL

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-ben elfogadta a gyermekjogok védelmére vonatkozó rendeletet, melyet az USA és Szomália kivételével a világ összes országában aláírtak. Az egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.

Az egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői, vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.

Az államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban.

Az egyes országok vezetésének tiszteletben kell tartania a szülők vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsalád vagy a közösség, a gyámok, a gyermekért törvényesen felelős személyek felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak.

MINDENKINEK JOGA VAN AZ ÉLETHEZ

Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre, ezért a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítani kell a gyermek életbemaradását és fejlődését. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. Az egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát. Az egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekével ellenkezik.

Annak a gyermeknek, akinek szülei különböző államokban bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes körülményektől eltekintve, mindkét szülőjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést fenntartani. Bármely ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek és amelyek összhangban vannak az egyezményben elismert egyéb jogokkal.

SZABAD VÉLEMÉNYNYILVÁNĺTÁS

Az államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie. Éppen ezért azok az államok, amelyek részt vesznek ebben a programban, megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.

Minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.

Az államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt. Minden gyermeknek

JOGA VAN A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGHOZ,

így biztosítani kell számára a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket. Az egyezményben részes államok elősegítik és előmozdítják a nemzetközi együttműködést az oktatásügy területén, különösen annak érdekében, hogy megszüntessék a tudatlanságot és az írástudatlanságot az egész világon, és megkönnyítsék a tudományos és technikai ismeretek megszerzését, valamint a korszerű oktatási módszerek megismerését. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit. A kisebbséghez tartozó gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és gyakorolja, illetőleg csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja.