A bizarr képekre könnyebben emlékszünk

Míg a rövid távú memóriában akusztikus (hallunk) és képi jeleket (látunk) rögzítünk, addig a hosszú távú memóriában az információk jelentésük szerint kódolódnak. Ilyenkor a kódolás és a felidézés között szorosabb kölcsönhatás áll fenn, ezért már a kódoláskor, azaz az információval való első találkozáskor segíthetünk a majdani felidézésben. Az elszigetelt információtöredékek könnyen elvesznek. Ha azonban két vagy három csoportot alkotunk a megjegyzendő dolgokból, sokkal többre mehetünk. Tegyük fel, hogy száz szókártya szavait kell felidézni. A szavakat nehezebb egyenként megjegyezni, s könnyebb, ha csoportosítással próbálkozunk: egyszerűbb megjegyezni 15 madarat és 20 hüllőt, mint 35 különböző állatot. Ha a bemutatkozás, az új nevek példájánál maradunk, ha sok új nevet kell megjegyeznünk, illetve felidéznünk, könnyíthet a helyzeten, ha azokat foglalkozás szerint csoportokba rendezzük. De ugyanezt az elvet követjük, ha egy hosszabb tanulmányt, könyvnyi anyagot kell megtanulnunk; ilyenkor a csoportokba helyezés nem más, mint egy hierarchikus vázlat készítése.

Olvasunk egy tanulmányt vagy újságcikket? Később sokkal könynyebben felidézhetjük tartalmát, ha kérdéseket teszünk fel okokra és következményekre vonatkozólag. Ilyenkor mélyebben dolgozzuk fel a megtanulandó anyagot, azaz több kapcsolatot alakítunk ki a tételek között, ezzel növeljük a rá való emlékezés valószínűségét. Ha egy anyagot a tengerparton, hason fekve tanulunk meg, könynyebben megy a felidézés ugyanott, ugyanabban a testhelyzetben. De mivel kevés tanár vizsgáztat ilyen körülmények között, ilyenkor segít a képzelet: ha gondolatban hason fekszünk a tengerparton, már rémlenek is az információk. Ezt kontextushatásnak hívják, melyet kiválthat akár hang vagy egy illat is, de nem feltétlenül külsődleges tényező, például hangulat: ha rendkívül feldobottak vagyunk a tanulás alatt, ugyanebben az állapotban könynyebben megy a felidézés.

A rímelés sokat segít, főleg kisgyerekeknek a szorzótábla megtanulásában: „hatszor nyolc az negyvennyolc”, vagy a fizika egyes törvényszerűségeinek a megjegyzésében: „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya.”

Sokak számára hasznosak a képi emlékeztetők. Neveknek, mondjuk, hajóhoz, vagy lámpaoszlophoz kapcsolásával megjeleníthetjük a képi emlékeztetőt, és ezzel felidézhetjük az eredeti információt. Ha 0-tól 9-ig minden számhoz társítsunk egy-egy kellemes képet, ezek segítségével a számokat is könnyebb felidézni.

Elsőre kissé nyakatekertnek tűnhet, kísérletek mégis bizonyítják, hogy idegen szavak tanulásában hatékonyan alkalmazhatjuk az ún. kulcsmódszert, mely két lépésből áll. Tegyük fel, meg kell tanulnunk, hogy az angol curtain szó jelentése „függöny”. Először megpróbálunk találni az idegen szóban egy részt, amely úgy hangzik, mint egy magyar szó. A kulcsszó most a „körte” lesz, mert a „körtn” nagyjából így ejtendő. A következő lépésben kialakítunk egy olyan képet, mely összekapcsolja a kulcsszót és a magyar jelentést; például egy körtékkel ékesített függönyt. A kulcsszó, majd a kép felidézése után könynyen beugrik a curtain szó jelentése.

Ha idegen nyelvet tanulunk, szintén segítségünkre lehet egy mentális séta, például a szobánkban. Gondolatban menjünk körbe, álljunk meg az asztalnál, ablaknál, könyvespolcnál, stb. Ezek lesznek a séta állomásai. Amikor ezek az állomások már kellőképpen rögzültek, megjegyezhetünk sok független szót, mint a séta egyes állomásait, mégpedig úgy, hogy kialakítunk egy képet, amely összefüggésbe hozza az első szót az első hellyel és így tovább. A helyek a módszerét alkalmazhatjuk egy bevásárlási lista felidézésére is: az asztalon egy kenyér, az ablakon a vécépapír, a könyvespolcon tejfölök sorakoznak. Minél bizarrabbak a képek, annál könnyebb az emlékezés. (vmp, he)