A koronavírus kapcsán még dilemma, hogy mindig velünk marad-e ezután, de a plágiumügyek esetében alig lehet kétségünk efelől
Fellapoztuk a Vasárnap közel évtizedes lapszámát, és képzeljék, akkor éppen mi volt az aktuális téma: a diplomamunkák megszerzése kétes utakon, a plágium, a szellemi termékek eltulajdonítása önös érdekből, haszonszerzés céljából.
„Az utóbbi években plágiumon kapott közszereplők között volt politikus, politológus, egyetemi tanár, sőt főrendőr is” – írta akkor Vrabec Mária kolléganőnk, és most aztán folytathatná a sort.
Két érdekes mozzanatot emelünk ki ide, a többiért, a teljes cikkért kattintsanak alább a linkre vagy IDE.
Egy: „Ha valaki ki akarja zárni annak a lehetőségét, hogy plágiumot kövessen el, minden forrást feltüntet, s nagyobb terjedelem közléséhez a szerző engedélyét is kikéri.”
És kettő: „A plágium a szerzői jogokról szóló 618/2003-as törvény szerint hat hónaptól nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Amióta elindult az Elmúlt Vasárnapok archívumleső rovatunk, mi már sejtjük, de most újfent arra jutottunk, hogy bizony nem mindig van igaza annak, aki szerint nincs idejétmúltabb a tegnapi újságnál. A Vasárnap esetében meg pláne, úgyhogy íme a közel évtizedes cikk:
Tartalmas újraolvasást!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.