Az idén is lesz utazás, nyaralás! És ehhez nemhogy a határokon, a lakásunk küszöbén – még a koponyánkon sem kell túljutni. Csak tudni kell a módját!
A néhánnyal ezelőtti, kisködmönös Újraolvasó érezteti hatását ismét: az utazás magában még talán nem, de a koponyával párban már biztosan Karinthy felé viszi az asszociációt – aki ismeri a művét, legalább hallásból, már erre gondol, mire másra (és ez most már valószínűleg így lesz, amíg magyar irodalom a magyar irodalom). És aki már olvasta az Utazás a koponyám körült, tudja jól, hogy noha vonatzakatolás a kiindulópontja, nem a sínpárok, repülők, hajók könyve ez (noha főszereplője Stockholmig jut), sokkal inkább egy belső utazásé. De persze függetlenül a járványtól, nem kell, sőt bizonyos esetekben még nem is tesz jót a betegségirodalom bújása – és micsoda szerencse, hogy útirajz, mint a pelyva!
Utazás Frigyessel máshova
Nem kell messzire menni, mármint most konkrétan a könyvespolc előtt, hiszen Karinthy Frigyes is utazott másként, máshova. Például Faremidóba – ahogy azt egy másik regényének címe hirdeti. És itt másként nyer jelentőséget a koponya, inkább már mint a fantázia forrása: az Utazás Faremidóba című regényben ugyanis Gulliver-történetbe csöppenünk, egy olyan helyre, Faremidóba, amelyet géplények laknak, egy ideális társadalomban, Karinthy ezen a világon kalauzol végig keserédes útirajzával. És szerencsés kiadásválasztás esetén a kaland Capilláriában, egy tenger alatti birodalomban folytatódik tovább a könyv másik felében.
És holdvilág
Ismét és újfent: utazás plusz mindössze annyi, hogy holdvilág, és nyilván mindahányan Szerb Antalnál kötünk ki, és a magyar nyelvterületen túl is híres, olvasott regényénél. Persze nem kell még ennyi sem: ha valaki netán könyvcímek szerint állítja ábécérendbe a könyveit (vagy ilyen könyvcímcentrikus könyvtárban jár – van ilyen egyáltalán? Ha nincs, sosem késő létrehozni…), akkor az utazásnál is hosszan elidőzhet. Utazás a tizenhatos mélyére (Esterházy), …a vörös postakocsin (Krúdy), …a semmi felé (Grendel), …a föld alatti Magyarországon (Móra), …Erotikában (Vámos), …oda és vissza (Kassák), …a Föld középpontja felé (Verne). És itt hagyom abba, mert már így is utazástúltengésünk lehet!
És útirajzokért igazából innen, a Vasárnapból sem kell messzire menniük: a Világ rovat állandóan adagolt csemegéi mellett mostanság Trianon-túrára is várjuk kedves Olvasóinkat. Aki pedig könyvön és nyomtatott lapon túli olvasmányra vágyik, megnézheti, mi történik a vasarnap.com-on, ahol a friss és ropogóson túl végeláthatatlanul kalandozhat lapunk archívumában.
Hisz ez is olvasnivaló!
Ahogy a nyelvrajongóknak a szótár, a világjáróknak az atlasz is lehet élvezetes olvasmány. Mindegy igazából, hogy ha nem épp friss, és egy előző korszak társadalmi lenyomatát őrzi, attól még lapozzuk fel bátran a világatlaszt. „Festéktócsádon, a lilán, a zöldön, / csavargó én, dalolva utazom. / Járok japán, olasz és muszka földön, / síró vizen és sívó szárazon.” Ezt Kosztolányi írja a Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép kezdetű versben – ha már itt tartunk, ezt is lehet újraolvasni.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/21. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.