Egy fejetlen betyár, aki szerelmes volt a grófnéba

Nem akárki lehetett az olyanféle betyár, akiről még ballada is született egykor. Bizonyos Pintér Sándor A palócokról című, 1880-ban megjelent könyvében fel is jegyezte töredék formájában ezt a balladát.

„Mé csináták Henckón az akasztófát, Dovec Mihá élyi rajta világát, Fújja a szé silyezia gatyáját, Úgy szomorittya az egész faluját.”

Nem akárki az olyanféle betyár, aki akasztófán végezte, aztán meg a fejét vesztette! Előbb képletesen a szerelem miatt – mert nem akárkibe, hanem a grófnőbe volt ám szerelmes –, majd ténylegesen is elvesztette a koponyáját. Méghozzá úgy, hogy előtte akasztófán lógott jó ideig, elrettentő példaként a betyárkodásra vágyóknak. Majd ezt a koponyát Bécsig vitette III. Andrássy Károly gróf – talán tréfából, talán csak kíváncsiságból –, ahol aztán azt állapították meg a kraniológusok, azaz koponyatannal foglalkozó tudorok, hogy felettébb intelligens úriember volt annak a fejnek az egykori hordozója. Pedig írástudatlan betyáré volt az. Majd visszakerült ez a koponya Gömör északi részébe, a bányavidékre. Betlérbe, egy teljes berendezésével és minden műtárgyával és érdekességével együtt megmaradt főúri lakhelyre, ahol egy üvegszekrénybe került, és a sok más különlegességgel együtt kiállítási tárggyá szelídült. Nem akárki volt e koponya hordozója. Ő volt Dovecz Mihály, e történet főszereplője, a híres-hírhedt henckói betyár, aki 1803 és 1832 közt élt. Borzongató história az övé!

Megsarcolta az utazókat

Az Andrássyak birtokában lévő Henckón született Dovecz Mihály, 1803. február 28-án, szegénysorban. A források szerint nem tudni, mikor és miért kezdett el betyárkodni, az sem kizárt, hogy a besorozás elől próbált meg ilyen módon megmenekülni. A napóleoni háborúk utáni években, I. Ferenc császár uralkodása alatt igencsak kemény sorozási törvények voltak érvényben. Az is lehetséges, rossz sorsa miatt fogott bele a rablásba és útonállásba. Állítólag fiatal korában még az Andrássy-birtokon, bacsóként kereste a kenyerét, aztán ki tudja, mi miatt rosszra adta a fejét.

Akármi volt is a betyárkodás oka, már 1822-ben elfogták Dovecz Mihályt, és Rimaszombatban a bíróság először kerékbe törésre ítélte. Később ezt a halálos ítéletet tíz év kényszermunkára enyhítették. Onnan azonban valahogy megszökött, megint rabolni kezdett, aztán megint elítélték, Pelsőcön raboskodott, onnan újra megszökött, s innentől fogva bujkált. Főleg Rozsnyó, Csetnek, Jolsva és Pelsőc környékén betyárkodott, de olykor a szepességi városok felé vezető utakon is megsarcolta az utasokat.

Egész életében menekült a pandúrok elől, de mivel az akkori közbiztonság még ugyancsak gyenge lábakon állt, így eléggé elpimaszodott ez a hírhedt Dovecz Mihály. Már nyíltan provokálta a vidék urait, zaklatta a kereskedőket. „Istennek add a lelked, nekem a pénzedet” – állítólag ugyanúgy, mint elődje, Jánošík, ezzel a szójárással szólította fel áldozatait értékeik átadására, miközben vadkörtefából faragott bunkósbotjával fenyegette őket. (Botja is a betléri kastély gyűjteményébe került, de nincs kiállítva mindig.) Végül aztán horogra akadt Dovecz Mihály, Kisfeketepatakon (Kobeliarovo) fogták el, 1832-ben. Bíróság elé állították, halálra ítélték, és ezúttal nem kapott kegyelmet, még az elfogása évében felakasztották. A Henckóról Alsósajó felé vezető, Restérbe leágazó útnál állt az akasztófa (nagyjából ott, ahol ma a szlovák nemzeti felkelés emlékműve áll), így akik Dobsina vagy Csetnek felől érkeztek, mind jól láthatták a bitót.

Hogy a szokásos módon vagy kampóra való akasztással végeztek vele, mint Jánošíkkal, a híres szlovák betyárral, ezt nem lehet megmondani. Annyi tényszerű adat maradt fenn róla, hogy Pavol Dobšinský édesapja – aki akkor ágostai evangélikus papként szolgált – kísérte ki a bitófához a betyárt. Akinek a fennmaradt legendák szerint a szerelem, a nők meg a gátlástalan bátorsága okozták a vesztét. Utolsó szeretője, a Kisfeketepatakon élt bizonyos Zuzka Sabina volt. Állítólag ő árulta el a pandúroknak Dovecz Mihály hollétét – hogy ezt szerelemféltésből, megfélemlítés vagy megvesztegetés miatt tette, azt senki nem tudja. Viszont azt tudni lehet, hogy a betyárt rejtegető Macko családot is szigorúan megbüntették. S mi lett még a Dovecz Mihály vesztét sürgető legfontosabb ok?

Kezet akart csókolni

Aki a Sajó völgyén betyárkodik, az előbb-utóbb Oláhpatakra (Vlachovo), az Andrássy család egyik ősi birtokára is eljut. Dovecz Mihály állítólag itt kezdte fiatalkorában mint bacsó. S itt láthatta meg az oláhpataki kastély lakóját, a szépséges grófnét, Andrássy Károly feleségét, Szapáry Etelkát. Akinek csupán a látványa úgy megigézte, hogy bolond dologra adta a fejét a betyár. Innen engedtessék meg idézni az Andrássy család történetét legjobban ismerő, dr. Csucsomi álnéven író egykori rozsnyói járásorvost, Maurer Arthurt, aki lebilincselően izgalmasan és részletesen írta le ezt a történetet:

„Károly gróf idejében garázdálkodott Gömör vármegye felső részében és a szomszédos megyékben Dovecz Mihály, a Sajó-völgy Henckó községében született hírhedt rabló. Hiteles adatok maradtak fenn vakmerőségéről és ügyességéről, amellyel az elfogatására kirendelt pandúrokat és katonaságot éveken át kikerülni tudta. Ez a rabló állítólag szerelmes volt az Oláhpatakon lakó gróf nejébe, ezért soha nem bántotta a grófi család tulajdonát, és éjjelenként gyakran furulyázott a grófné ablaka alatt. Egy este azonban elkövette azt a merészséget, hogy benyitott a cselédlakba, és azt követelte a komornyiktól, hogy menjen be a grófnéhoz, mondja meg neki, miszerint az az óhajtása, bocsássa be őt a grófné maga elé, és engedje meg neki, hogy a kezét megcsókolhassa. A gróf is otthon lévén azt üzente ki a rablónak, hogy takarodjon onnan, különben elfogatja. Dovecz nagyon elkeseredett az elutasításra, és azt mondta a komornyiknak: „Csak meg ne bánja a gróf, hogy így tett velem!” Hogy a fenyegetését a veszedelmes rabló be ne válthassa, a gróf erélyesen kezdte sürgetni felsőbb helyen az elfogatását.”

Ez lett hát a vége a viszonzatlan és rangon felüli szerelemnek meg a betyárnak. Olyan szóbeszéd is járta még szülőfalujában, Henckón, hogy mikor már egy jó ideje az akasztófán lógott Dovecz Mihály teteme, az elkorhadt bocskorából aranypénzek kezdtek kipotyogni, s azt a falujabeli szegények találták meg. Valóban talált-e ilyet valaha valaki? Nem tudni. Mesének szép. A betyár szerelmének tárgya, a korának híres szépségeként számon tartott grófné, Szapáry Etelka három fiút szült Károly grófnak, aki híres vasgyárosként Brüsszelben, egyik tanulmányútján hunyt el, alig 53 évesen. Fiai, Manó, Gyula és Aladár grófok. Az ő életük egyenként is regényes, de ez már egy egész regényre való történetsorozat lenne.