30 éve döntöttek Csehszlovákia szétválasztásáról

1992 júniusában parlamenti választásokat tartottak a Csehszlovák Föderatív Köztársaságban. A cseheknél Václav Klaus pártja, az ODS győzött, Szlovákiában pedig nagy előnnyel a HZDS, élén Vladimír Mečiarral. A pozsonyi parlamentbe a harmadik szabad választáson a korábbiakhoz képest rekord kevés párt került. A HZDS mellett a demokratikus baloldal, vagyis az SDĽ, a KDH, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés koalíció. A választási kampány fő témája Csehszlovákia jövője volt.

Együtt vagy külön?

A szlovák parlamentbe végül bekerült pártok közül a kampányban a szétválást nyíltan csak az SNS támogatta, a többiek a két ország egyenrangú félként való további szövetségét hangsúlyozták, vagy nem volt tisztán kivehető a valódi céljuk. A HZDS mindenesetre új szlovák alkotmányt és népszavazást sürgetett a két ország jövőjéről.

Megváltozott a helyzet a választások után, amikor Mečiar a tizennégy fős új kormányban csupán egy széket adott koalíciós partnerének, az akkor már Ján Slota vezette SNS-nek. „Privatizálta” a nemzetiek fő üzenetét is, és a független Szlovákia eszméjének fő szószólójává lépett elő. A választásokat június 5–6-án tartották, június 9-én Klaus és Mečiar már személyesen tárgyaltak a két ország jövőjéről, egyelőre eredménytelenül. Klaus a föderáció megtartását javasolta korrekciókkal, Mečiar konföderációról, és Szlovákia nemzetközi szubjektumként való elismertetéséről beszélt.

Bár mindkét tagország közvéleménye számolt azzal, hogy az államszövetség intézményrendszere újragondolásra, de legalábbis finomhangolásra szorul, a közvélemény-kutatások szerint a lakosság nagy többsége hű volt Csehszlovákiához, és nem látott komolyabb és főleg nem sürgős okot a szétválásra. A közéleti folklórban persze benne volt, hogy a szlovákok egy része úgy érezte, a csehek elnyomják őket, a csehek közt pedig elterjedt nézet volt, hogy „rádolgoznak” az elmaradottabb Szlovákiára, mindezek ellenére szinte teljesen biztosnak tekinthető, hogy egyik tagországban sem szavazták volna meg a különválást.

Kérdőjeles népakarat

Nyilván tudta ezt Mečiar is, aki igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy Szlovákia függetlensége a népakarat egyértelmű kifejezéseként kíván testet ölteni, méghozzá éppen általa. 1992 júniusában már ő sem támogatta a népszavazás kiírását: František Mikloško (KDH) javaslatot terjesztett a parlament elé, melynek értelmében alkotmánytörvényre hivatkozva írták volna ki a népszavazást a két ország szétválásáról. A HZDS-es többségű parlament ezt elutasította. Július 13-án ugyanakkor Mečiar bejelentette, hogy a Szlovákia szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásához a parlamentben elég lesz az egyszerű többség is. Négy nappal később, július 17-én a deklarációt (szlovákul Deklarácia o zvrchovanosti SR) el is fogadták, 113 képviselő bólintott rá a jelen levő 147-ből. Erre való reakcióként három nappal később, 20-án lemondott Václav Havel csehszlovák államfő. „Nem akarok a fejlődés gátja lenni” – írta nyilatkozatában, közben köztudott volt, hogy nem támogatja Csehszlovákia felosztását.

Július 22–23-án Mečiar és Klaus Pozsonyban tárgyaltak a kettéválás törvényes kereteiről. Egy hónappal később, augusztus 26–27-én már a kettéválás hivatalos dátuma is ismert volt. Egyértelművé vált, hogy 1993. január 1-től két új országgal kell számolni Európa térképén.

Mi legyen a magyarokkal?

A csehszlovákiai magyarok közt a 90-es évek elején semennyire sem volt népszerű az önálló Szlovákia gondolata. Ellenkezőleg: garanciát láttak Václav Havel személyében és a csehszlovák államszövetségben a fokozódó szlovák nacionalizmussal és függetlenségi törekvésekkel szemben. Mečiar ráadásul előszeretettel hangsúlyozta beszédeiben, hogy a függetlenedés fordulópont a szlovákok saját államért folytatott ezeréves küzdelmében, amivel burkoltan azt is üzente, hogy a magyarokkal szemben folytatott ezeréves küzdelemben a szlovákok végre felülkerekedhetnek.

A szlovák–magyar államközi viszonyt a bős–nagymarosi vízlépcső elmérgesedett vitája is terhelte, Pozsony és Budapest közt nehézkes volt a kommunikáció. Az Antall-kormány külügyminisztere, Jeszenszky Géza szeptember 2-án Pozsonyban tárgyalt Mečiarral és Milan Kňažkóval, javasolva, hogy kössenek szerződést a nemzetiségi kérdésről, de nem járt sikerrel. Téma volt az autonómia is, mint annak lehetséges módja, hogy a magyarok a függetlenné váló Szlovákiában törvényes garanciákat kapjanak a megmaradásra. Mečiar először arról beszélt, hogy a szlovákiai magyaroknak nincs szükségük autonómiára, a Matica Slovenská turócszentmártoni rendezvényén 1992 augusztusának elején pedig arról szónokolt, hogy ha autonóm területet kapnak a magyarok, az az ottani szlovákok elűzését vonja maga után.

Szimbolikus üzenetek

Miután szeptember 1-jén a pozsonyi parlament megszavazta az új szlovák alkotmányt, szeptember 3-án a pozsonyi vár lovagtermében az alaptörvényt ünnepélyes keretek közt szentesítették. A magyarságot akkor a parlamentben képviselő MKDM és Együttélés politikusai távolmaradásukkal tiltakoztak.

Az új államalakulat nem csak aggodalmat, lehetőségeket is hozott a szlovákiai magyaroknak. Míg Csehszlovákia részeként 4,5%-os lakossági aránnyal rendelkeztek, az ötmilliós Szlovákiában 10%-ot meghaladó arányukat tudták politikai képviseletre váltani. Két évvel később, az 1994-es parlamenti választáson az MKDM, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt (Magyar Koalíció néven) a harmadik legtöbb szavazatot tudták megszerezni (a leadott érvényes voksok 10,19%-át).

Mečiar és Klaus számára 1992 őszén már csak egy feladat volt hátra: el kellett törölni a csehszlovák alkotmány azon passzusát, hogy Csehszlovákia kizárólag népszavazással választható szét. Erre az alkotmánymódosításra a cseh és a szlovák parlamentben 1992. november 17-én került sor, pontosan a bársonyos forradalom harmadik évfordulóján.

Csehszlovákia előbb vagy utóbb mindenképpen felbomlott volna, ebben ma már nagyjából mindenki egyetért. Azzal viszont, hogy a népakaratot megkerülve hozták tető alá a kettéválást, olyan politikusok, akik korábban a szétválást nyíltan nem támogatták, azt üzenték a választóknak, hogy a hatalom birtokosai gyakorlatilag mindent megtehetnek.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/34. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene