109 évvel születése után is releváns Albert Camus francia író életműve

Albert Camus 1913. november 7-én született Algériában. Egyetemi évei után a baloldal felé orientálódott, csatlakozott a Francia Kommunista Párt algériai tagozatához. A francia népfront választási sikere után részt vett a Munka Színházának, egy kifejezetten munkások műveltségét elősegítő intézménynek létrehozásában. Később azonban szembekerült a kommunizmus sztálinista vonalával, miután moszkvai parancsra minden gyarmatellenességet be kellett szüntetni. Rövidesen ki is zárták a pártból.

A második világháború éveit Párizsban töltötte, ahol a francia ellenálláson keresztül megismerkedett Jean-Paul Sartre francia íróval, az egzisztencializmus egyik kimagasló alakjával. Camus egész életében írt, ám az irodalmi közélet ekkortájt kezdett felfigyelni rá Közöny (egyéb fordításban Az idegen) című regénye miatt, melyben a 20. századi értelmiség elidegenedését és kiábrándultságát ragadja meg. Emellett különféle, nagyrészt nihilizmust és az abszurdum természetét vizsgáló esszéket írt, valamint későbbi, A pestis című regényét is kitörő siker fogadta.

Ez utóbbit napjainkban is kimondottan érdemes átlapozni. A pestisben Camus saját benyomásai egyesülnek háborúval és megszállással kapcsolatban,

rávilágít az emberek megalkuvó természetére, az egymástól való elzártság negatív erejére, de az ellenállásban való szolidaritás felszabadító erejére is.

Emellett izgalmas megvizsgálni, mennyire képezi le Camus járványvíziója a koronavírus-fertőzés következtében beállt állapotot. Mi az, amit a francia író pontosan jövendölt meg egy ilyen helyzettel kapcsolatban, és mi az, amiben félreismerte az embereket?

Albert Camus-t 1957-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Köszönőbeszédében kifejtette, hogy a művészet ma már nem a történelmet „mozgatók”, hanem az azt elszenvedők szolgálatában áll. Az író 1960. január 4-én, autóbalesetben hunyt el.

(britannica)