Változások a szociális szolgáltatások terén

SÁNDOR RENÁTA

Újra választhat tehát az ügyfél, hogy magán (ide tartoznak az alapítványi vagy egyházi intézmények is) vagy önkormányzati nyugdíjasotthonban, krízisközpontban helyezkedik-e el, vagy például mozgáskorlátozottság esetén melyik intézménytől kér személyszállítást.

A február végéig hatályos jogszabály alapján az ügyfél nem választhatott. A törvény úgy rendelkezett, hogy az igénylőt a megyei vagy helyi önkormányzat először a saját intézményében kellett, hogy elhelyezze. Ha ilyen nem állt rendelkezésére, vagy nem volt férőhely, akkor az önkormányzat más önkormányzati intézményben volt köteles elhelyezni a kérelmezőt.

A magántulajdonú intézmény csak egyéb lehetőség híján jöhetett szóba. Így aztán olyan abszurd helyzetek is előfordultak, hogy a kérelmező lakhelyén a magántulajdonú szociális intézményben lett volna hely, ám mégis lakhelyén kívül, akár több tíz kilométerre helyezte el az önkormányzat az igénylőt. Mindez azért, mert az állam a magántulajdonban lévő intézményeket nem támogatta olyan mértékben, mint az önkormányzatiakat.

Az érintett magántulajdonú intézmények az ügyfeleikkel szembeni diszkriminációnak tartották az ilyen gyakorlatot, mivel azoknak – megfelelő állami támogatás híján – sokkal magasabb összeget kellett fizetniük az ellátásért, mint az önkormányzati intézmény ügyfeleinek. A magántulajdonú szolgáltatók az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely néhány hónapja kimondta, alapszabály-ellenes a törvény.

A verdikt következménye a törvénymódosítás, márciustól tehát a rászorulók újra választhatnak, magán- vagy önkormányzati intézményben akarnak-e elhelyezkedni, az általuk nyújtott szolgáltatásokat igénybe venni, az állam pedig köteles egyformán támogatni mind a magán-, mind az önkormányzati intézményeket.

Fizetni most is kell

Az ellátás a szociális szolgáltatást nyújtó intézményekben természetesen most sem ingyenes, és a magántulajdonú intézményben az ellátás költségei most is jóval magasabbak, mint az önkormányzatiban.

Ez utóbbiakban a havi összeg, amit az ügyfél fizet, általában 200-300 euró. A magánintézményekben jóval több, a színvonaltól, kínálattól függően legalább 500 euró, de van olyan, ahol 700-1000 euró, vagy akár ennél magasabb. Eddig azonban, állami támogatás híján, még ennél is többet fizetett az ügyfél. Abban az intézményben, ahol márciustól például 700 eurót fizet, a törvénymódosítás életbelépéséig 1000 eurót is elkértek tőle.

További változások

Az ellátás költségeinek egy részét az a megyei vagy helyi önkormányzat állja majd, ahol az ügyfélnek állandó lakhelye van. Tehát például ha egy idős falusi ember a járási város által fenntartott intézményben helyezkedik el, annak szolgáltatásait veszi igénybe, akkor az ellátás költségeit nem a város, hanem az érintett személy állandó lakhelye szerinti önkormányzat fizeti.

Annak a személynek, aki azonnali ellátásra szorul, „megelőlegezhető” az ellátás, még mielőtt a rászorultságról jogerős határozat születik. Ezt később is bemutathatja.

Jelentős változás az is, hogy bővül azoknak a köre, akik igénybe vehetik a kifejezetten a „nyugdíjasotthonnak” ismert intézmények szolgáltatásait. Jelenleg két feltétele van az ilyen intézményben való elhelyezkedésnek, vagy az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételének: a nyugdíjaskor és az ellátást igénylő rossz egészségi állapot.

Ezentúl azonban mások is lakhatnak az ilyen otthonokban, olyanok, akiknek komoly problémáik vannak: például a családon belüli erőszak áldozatai, tehát egy nő is beköltözhet gyermekeivel, ha nem tudja másképp megoldani a helyzetét, nincs például a közelében krízisközpont. Ilyen esetekben nem lesz szükség a rossz egészségi állapot bizonyítására és természetesen a nyugdíjas életkor betöltésére sem.

Lerövidül a rászorultság megítélése. Ha a kérelmezőnek van otthon nem régibb, mint féléves orvosi dokumentációja az egészségi állapotáról, nem kellenek újabb vizsgálatok.

A szociális rászorultság megállapítását maga az adott intézmény is elvégezheti, ha megbízást kap erre a helyi vagy megyei önkormányzattól.

A törvénymódosítás értelmében a szolgáltatások terjedelmét és árát nemcsak órákra lebontva, hanem egyes feladatok elvégzésére lebontva is kiszámíthatják.

A kliens számára ez megtakarítást jelenthet, mert nem kell mindig egy egész óra díját fizetnie, hanem csak bizonyos feladatok elvégzését. A szociális minisztérium magyarázata szerint például a kliens fizet azért, hogy kiszállítják hozzá a szenet, de ha ez megtörténik például fél óra alatt, akkor a szolgáltatást igénybe vevőnek nem kell egész óradíjat fizetnie.