Meghalt a felperes – most mi lesz?

Jogrendszerünk a különböző eljárások jellegétől (polgári jogi, büntetőjogi, közigazgatási jogi) függően különféle jogszabályokban gondol arra az egyáltalán nem szokatlan eshetőségre, amikor egy eljárás folyamán a felek valamelyike meghal. Mivel olvasónk levelében egy polgári jogi pert vázolt fel, a továbbiakban a civil eljárásokban alkalmazandó szabályokat mutatjuk be.

Válaszunk alapjául a Tt. 160/2015 sz. a polgári perrendtartásról szóló törvény (Ppt.) 63/1. §-a szolgál, amely kimondja, hogy ha valamelyik peres fél még az eljárás jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a per jellege szerint elbírálja, hogy le kell-e állítania, vagy folytathatja az eljárást. A polgári peres eljárásoknál tehát alapvetően nem automatikus egy per leállítása (befejezése) egy résztvevő halála miatt. A bíróságnak ugyanis mérlegelési lehetősége van a per folytatásával kapcsolatban. Ennek megítéléséhez pedig a Ppt. 63/2. §-a az iránymutató, amely szerint az eljárást a bíróság elsősorban akkor folytatja, ha vagyonjogi perről van szó. Folytatás esetén pedig a bíróság kérvényezi az elhunyt fél hagyatéki ügyében eljáró közjegyzőtől, hogy igazolja le a lehetséges örökösök körét, akikkel folytathatja a peres eljárást, vagy kivárja a hagyatéki eljárás jogerős befejezését, és utána az elhunyt fél örököseivel jár el, esetleg azokkal, akikre a hagyatéki eljárás eredménye alapján a per által érintett jog vagy kötelezettség szállt.

Jogrendünk nem tartalmazza a vagyon definícióját. A releváns bírói gyakorlat azonban arra utal, hogy a vagyonjogi perek közé főleg az olyan perek tartoznak, amelyek tárgya bizonyos teljesítés (pl. valamilyen pénzösszeg megfizetésének vagy egyéb kötelezettség teljesítésének) követelése, vagy pedig olyan jog (vagy jogok), amelynek az értéke meghatározható pénzben (pl. tulajdonjog). Ez egyben azt is jelenti, hogy a bíróság az egyik fél halála esetén leállítja pl. a különböző személyi jogi státusszal összefüggő eljárásokat (pl. válóper), tehát azokat, amelyeket nem lehet vagyoni jellegűnek tekinteni.

Az a per, amelyet olvasónk elhunyt édesapja kezdeményezett, egyértelműen egy vagyoni jellegű per, mivel a tárgya egy ingatlan (a kert egy része) tulajdonjogának megállapítása. Olvasónk ezért arra számíthat, hogy a bíróság a pert folytatni fogja, mégpedig olvasónkkal mint egyetlen örökössel. A bíróság egyébként a pert a hagyatéki eljárás idejére sem kell, hogy megszakítsa, hiszen vagyonjogi perről és egyetlen örökösről van szó, aki feltehetőleg nem fogja visszautasítani az örökséget. Olvasónk pedig – miután a bíróság határozatban kimondja, hogy a per az örökössel mint új felperessel folytatódik – az ügyben az összes eljárási joggal és kötelezettséggel fel lesz ruházva, ami után maga döntheti el, hogy folytatni kívánja-e a pereskedést, de mivel a keresettel már szabadon ő fog rendelkezni, akár vissza is veheti az édesapja által indítványozott keresetet.