Meddig lehet valakit vizsgálati fogságban tartani?

A személyi szabadság és biztonság a „legértékesebb” emberi jogok közé tartozik, amely ugyan nem korlátozhatatlan, de fogvatartás csakis bírói döntéssel és a törvényben meghatározott okokból és időre rendelhető el.

Ha valakit a rendőrség bűncselekmény elkövetésével gyanúsít meg (szlovákul obvinenie), őrizetbe is veheti azt a személyt. Az alkotmány 17. cikke szerint az őrizetbe vett személlyel azonnal közölni kell elfogása okait, ki kell őt hallgatni és legkésőbb 48 (terrorcselekmény esetén 96) órán belül az ügyésznek javasolnia kell a bíróságon a vizsgálati fogság elrendelését, vagy szabadon kell őt engedni. A bíró köteles az őrizetbe vett személyt az átvételtől számított 48 (rendkívül súlyos bűncselekmények esetén 72) órán belül kihallgatni és dönteni a fogvatartásáról vagy a szabadon bocsátásáról. A meggyanúsított személy őrizetbe vételétől az esetleges fogvatartás elrendeléséig vagy a szabadlábra helyezésig tehát legfeljebb 4 (rendkívül súlyos bűncselekmények esetén 7) nap telhet el.

Előzetes letartóztatásra (amelyet olvasónk évfolyamtársánál elrendeltek) akkor kerülhet sor, ha fennáll a szökés vagy az elrejtőzés veszélye, így a bűncselekmény elkövetésével terhelt személy jelenléte a büntetőeljárás során másképp nem biztosítható, vagy attól lehet tartani, hogy a tanúk befolyásolásával, bizonyítási eszközök megsemmisítésével a terhelt veszélyeztetné a bizonyítást (kollúzió), vagy ha megalapozott a gyanú, hogy folytatná a bűnözést.

A büntetőeljárás első szakasza a nyomozati szakasz, amelyben felgöngyölítik az ügyet: kihallgatják a tanúkat, szakértői véleményeket készítenek (pl. a bódító szer kémiai összetételéről) stb. Ez a szakasz általában azzal fejeződik be, hogy az ügyész vádat emel (obžaloba) a gyanúsítottal szemben a bíróságon, vagy megállítja ellene a büntetőeljárást. Esetünkben az ügyész vádat emelt a bíróságon, ezért még a következő, ún. bírósági szakaszban is fennáll az előzetes letartóztatás.

Büntető törvénykönyvünk (Tt. 300/2005 sz.) az enyhébb bűncselekményt vétségnek (prečin), a súlyosabb bűncselekményt bűntettnek (zločin) nevezi. A nyomozati és bírósági szakaszokat együttvéve az előzetes letartóztatás időtartama nem lehet hosszabb: vétség esetén 12 hónapnál (legfeljebb 7 hónap a nyomozati és 5 hónap a bírósági szakaszban), bűntett esetén 36 hónapnál (legfeljebb 19 hónap a nyomozati és 17 hónap a bírósági szakaszban), különösen súlyos bűntett esetén pedig 48 hónapnál (legfeljebb 25 hónap a nyomozati és 23 hónap a bírósági szakaszban).

A személyi szabadság korlátozását a letartóztatástól kell számítani, és az előzetes letartóztatás maximum 5 évig tarthat akkor, ha akár életfogytiglani börtönbüntetést is kiszabhat a bíróság. Mivel olvasónk évfolyamtársát valószínűleg bűntett elkövetésével vádolják, legfeljebb 36 hónapig lehet előzetes letartóztatásban, és ha az ügyében addig sem születne jogerős ítélet, szabadlábon kéne folytatni ellene a büntetőeljárást.