Elronthatja a főnök a szabadságunkat?

Minden alkalmazott, aki állandó munkaviszonnyal rendelkezik, jogosult szabadnapokra, melyek merítése alatt fizetést kap – ennek összegét az előző negyedévben elért átlagkeresetből számolják ki.

Kinek mennyi jár?

A munka törvénykönyve háromféle szabadságot különböztet meg: a naptári év vagy annak időarányos része alapján járó szabadságot, a ledolgozott napok után járó szabadnapokat, valamint a kiegészítő szabadságot. A 33 éven aluliaknak 20, az idősebbeknek 25 szabadnap jár, de előfordulhat, hogy a munkaadó egyfajta bónuszként vagy a kollektív szerződésből kifolyólag plusz szabadnapokat ad, illetve a szabadnapok számát a munkaszerződésben is lehet rögzíteni. A köztisztviselők plusz 5 napot kapnak az államtól. A leghosszabb összefüggő – 8 hetes – szabadságot a pedagógusok élvezhetik. 

Akik nem egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve a 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, az esetleges szabadságigényt a főnök az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatja, de jóvá is hagyhatja. Aki újonc a cégnél, például júniusban lépett be, a ledolgozott napokért minden 21 munkanapért az egész évre jóváhagyott szabadnapok tizenkettedére számíthat. Például Mária 25 éves, és 2025. május 1-jével kezdett dolgozni, és az első hónap után (miután ledolgozott 21 munkanapot) júniusban 1,5 nap szabadságra jogosult (20/12 = 1,66 nap). 

Rendszertelen munkaidő

A szabadnapok számának megállapítása egyszerű, ha rendszeresen, a munkaszerződésben megállapodott napokon, munkaórákban és órabérért dolgozunk. Problémák akkor szoktak felmerülni, ha valaki rendszertelen munkavégzés esetén, például heti 3-4 munkanappal, rendszertelen munkaórákkal szeretné érvényesíteni a szabadnapokhoz való jogát. Iyenkor először meg kell határozni, az adott alkalmazott egész évben hány munkanapot dolgozik, s ez alapján kiszámolják az egész naptári évben járó szabadnapok időarányos részét. 

Ha a meghatározott időre kötött szerződés lejárta előtt az alkalmazott képtelen kimeríteni szabadságát, a cég köteles kifizetni, ezen nem spórolhatnak.

Munkaszüneti nap

Szabadnapokat akkor veszünk ki, amikor egyébként dolgozni kellene. Vagyis a szabadságpapírt csak a munkanapokért kell kiírni. Ha az összefüggő szabadságba beleesik valamilyen munkaszüneti nap (hétvége, államünnep), azokat nem számolják a szabadnapok közé. Minden egyes szabadnap esetében annyi óráért állapítanak meg bérpótlékot, amennyi ideig az adott napon dolgozni kellene. Például annak az alkalmazottnak, aki 11,5 órás műszakban végzi a munkáját, az 1 szabadnapért járó bérpótlékot úgy számolják ki, hogy a 11,5 órát kiszorozzák az illető átlag órabérével. 

A főnök hatalma

Ami a szabadság időpontját és hosszát illeti, a munka törvénykönyve meglehetősen nagy hatalommal ruházza fel a mindenkori főnököket. Ott, ahol korrekt viszony van a beosztottak és a felettesek között, nem szoktak problémák előfordulni, és még az utolsó pillanatban benyújtott szabadságigényt is jóváhagyhatják, és a próbaidős alkalmazottat is megajándékozhatják pár szabadnappal. Ahol rosszak a viszonyok, ott a főnök még a szabadságot is megszakíthatja, vagyis a tengerparti üdülés kellős közepén bárkit hazahívhat, de ilyesmi csak ritkán szokott előfordulni, ugyanis ez a cégnek sokba kerülhet. Ha ugyanis a váratlan hazatérésből az alkalmazottnak kára keletkezik, a cég azt köteles téríteni, azaz a hazautazás és az esetleges stornó költségeit a munkaadó állja. 

Összefüggőpihenés

Mindenkinek joga van összefüggő, több napig tartó szabadságra, bár a hatályos törvény azt nem mondja ki egyértelműen, azt az év melyik időszakában kell meríteni, illetve szükség esetén hány napot vagy hetet lehet a következő évre átcsúsztatni. Teljes mértékben a munkaadó dönt legalább 4 hét szabadságról (ha az alkalmazott jogosult ennyire) a beosztottjával kötött megállapodás alapján úgy, hogy az alkalmazott az egész szabadságát év végéig kimeríthesse. A jogszabály konkrétan csak azt szögezi le, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell biztosítani. 

Kiegészítő szabadság

Vannak olyan foglalkozások, melyek esetében a szokványos 4, illetve 5 héten (vagy ezek időarányos részén) kívül az alkalmazott jogosult úgynevezett kiegészítő szabadságra is, ami legkevesebb 1 hét. Az veheti igénybe, aki egész évben a föld alatt dolgozik, például bányában, alagutak építésénél, valamint akik az egészségre ártalmas munkát végeznek – például olyan intézményekben tevékenykednek, ahol fertőző betegeket kezelnek. Az is jogosult kiegészítő szabadságra, aki csak a naptári év egy részében dolgozik: minden ledolgozott 21 napért jár a kiegészítő szabadság tizenketted része. A kiegészítő pihenést nem lehet átfizetni, a munkaadó nem adhat helyette bérpótlékot, ezt mindenképpen ki kell meríteni.

Kényszerszabadság

A munkaadó a szabadságok tömeges merítését is elrendelheti, ha erre műszaki vagy egyéb üzemeltetési okokból szükség van. A tömeges szabadság nem tarthat 2 hétnél hosszabb ideig, kivéve, ha komoly működési probémákról van szó, melyekről legkevesebb 6 hónappal előre tájékoztatják az alkalmazottakat. Ilyen esetben a tömeges kényszerszabadság 3 hétig is húzódhat. A munkaadó nem rendelhet el szabadságot arra az időre, amikor az alkalmazott betegség vagy baleset miatt ideiglenesen munkaképtelen, illetve amíg anyasági vagy gyermekgondozási szabadságát tölti. 

Bár a szabadnapokról alapvetően a főnök határoz, döntését nem hozhatja meg az utolsó pillanatban. Az alkalmazottnak legalább 2 héttel a tervezett pihenés előtt tudnia kell, hogy főnöke jóváhagyta. Aki úgy érzi, megsértették a jogait, panaszt emelhet a munkaügyi felügyelőségnél.