Gyűlöljük Hófehérkét!

Mindig van kit gyűlölni, a kipécézett csoportok tehetnek mindenről, az összes rossz dolog az ő bűnük. Az éppen aktuális politikai kurzustól függően voltak már célpontok az oroszok, az amerikaiak, az EU (vagy ahogy újabban használják: Brüsszel), a hollandok, a svédek, a magyarok, a romák, a melegek, a multik, a bankok, a mobilszolgáltatók, a liberálisok, a kommunisták, a menekültek, a jobboldaliak, a baloldaliak, a vendégmunkások, az egyetemek, az értelmiségiek, a gazdagok, az újságírók, a pékek, a cukrászok... A sort még órákon át lehetne folytatni, de felesleges. Ebből a sokszínűségből is jól látható: bárki, bármilyen csoport, kisebbség (emlékezzünk csak a korábbi kormányok magyarellenes hangulatkeltésére) bármikor szembekerülhet a hatalommal, és pillanatok alatt gyűlölet tárgyává teszik. Olyan, mintha egy szótár lenne előttük, amiben ráböknek, kit kell aktuálisan gyűlölni.

A közösségi média idejében pedig a (gyűlölet)propaganda sokkal gyorsabban, hatékonyabban terjed, mint korábban bármikor. Elég elejteni, sejtetni előbb, majd másnap már szinte tömegek lincselnék meg az aktuális célpontot. Mert annyira gyűlölik. Korábban talán nem is találkoztak vele, nem is ismerték, de ma már gyűlölik.

Szinte mindig van célpont – akit gyűlölni kell. Aki mindenért hibás. Miatta nem sikerül felvirágoztatni az országot, és várat magára a magasabb életszínvonal, vagy késnek a vonatok, miatta olyan az egészségügy, oktatás színvonala, amilyen. De ha legyőzzük, akkor minden rendben lesz – harsogják a politikusok. Pedig akkor sem történik semmi, csak jön a következő gyűlöletkampány, egy újabb célponttal. Közben pedig lehet dézsmálni, lopni, trükközni... De ha már elfogynak a kiszemelt ellenségek, akkor szívesen segítek a nagyon harcos politikusoknak – akik, és csak ők, természetesen megvédenek bennünket a veszélytől. Legyen mondjuk a következő gyűlöletcélpont Miki egér. Rágcsáló, elharapja a kábelt, fuj, ő a bűnös! Esetleg Tarzan vagy Törpapa, de Nils Holgersson se lehet rossz választás, vagy mondjuk a doktor Bubó. Nem vagyunk már messze attól, hogy ezeket az abszurd célpontokat is bevessék. Most még hihetetlennek tűnik, de lehet, ha célkeresztbe kerülnek, még a családtagjaink, barátaink is gyűlölni fogják őket...

Milyen jó lenne, ha két hétig nem figyelnénk a politikára, ha azt sem tudnánk, hogy hívják a kormányfőt. Ha a politikusok által szétrombolt családi, baráti kapcsolatok újra emberiek, szeretetteljesek lennének. Nem szabad hagyni, hogy a politikusok gyűlöletet szítsanak csak azért, mert valamiről mást gondolunk. Hergelés helyett inkább azzal foglalkozhatnának, ami a feladatuk – jobbá tenni az állampolgárok életszínvonalát. Csak két hétig, egyszer. De ez itt a valóság, így legfeljebb álmodozhatunk az ilyen idilli állapotokról. Sőt, az is lehet, holnap már új gyűlöletcélpont lesz, mondjuk Hófehérke...