Szigorodó feltételek – nagyobb biztonság

Egybillió korona. Az elkövetkező évtizedek során ennyi pénz halmozódik fel a jövő év elején induló magán-nyugdíjalapokban. Nem csoda, hogy nagy érdeklődés kíséri, kinek a kezébe kerül ez a hatalmas összeg. Ez a kérdés az átlagember számára is húsbavágó, hiszen nem mindegy, hogy a kötelezően megspórolt nyugdíj-biztosításból néhány évtized múlva mekkora összegre számíthat.

Ez a felvetés természetesen csak azokat érinti, akik úgy döntenek, hogy átlépnek az új nyugdíjrendszerbe és kötelező nyugdíjbiztosításukat valamelyik magánnyugdíj-alapba fizetik be. Az új nyugdíjrendszer kidolgozói különleges figyelmet szentelnek az így kezelt pénzek biztonságának – a vagyonjegyes privatizáció, illetve a pénzügyi szolgáltatók botrányai egyébként is aktuálissá tették a kérdést. Valójában azonban nem kell semmi újat kitalálniuk, ez a világ minden országában komoly megfontolás tárgya, a hazai szakemberek igyekeznek is építeni a külföldi tapasztalatokra.

Az új rendszer a következőképpen néz majd ki. A kötelező nyugdíjbiztosításunkból a bruttó kereset 10 százalékának megfelelő összeget valamelyik magánnyugdíj-alap által vezetett tőkeszámlán helyezzük majd el. Ezek hasonló elven működnek majd, mint ma a befektetési alapok (podielové fondy), vagyis a pénzünket befektetésként hasznosítják. Kötelező befizetésekről lévén szó, az állam korlátozza majd a befektetési kockázatot. Eredetileg felmerült, hogy az alapok csak a teljesen biztonságosnak ítélt államkötvényekbe fektethessenek be. Erről azonban lemondtak, mondván, nem biztosítana megfelelő hozamot. Viszont másik oldalon a legkockázatosabbnak tekintett befektetési formákat is megtiltják majd az alapoknak. Valószínű, hogy végül három, különféle befektetési kockázatot képviselő befektetési alapot lehet majd működtetni. Tanácsként pedig mindegyik típusú alapot más-más korosztálynak kínálják (amit persze nem lesz kötelező elfogadni). A befizetett pénzünkért a nyugdíjalapokban részjegyeket (dôchodkový podiel) vásárolunk, a nyugdíjszámlánk értékét a részjegyek értékének és számának szorzata adja majd meg, így ezt akár napi szinten is követhetjük.

A nyugdíjalapokat a magyarországi terminológiával nyugdíjpénztárnak (dôchodková správcovská spoločnosť, DSS) nevezett alapkezelő társaságok alapítják és működtetik. Egy pénztár legfeljebb három alapot hozhat létre. Fontos tudnivaló, hogy a pénztárak az alapokban felgyülemlő vagyont nem birtokolják, hanem csak kezelik. Ez azért fontos, mert a pénztár csődje esetén a csődbiztos az alapok vagyonára nem teheti rá a kezét, az egyszerűen egy másik pénztárhoz kerül át. Egyébként az ügyfélnek is lehetősége lesz rá, hogy ha elégedetlen a pénztára teljesítményével, vagyis a befizetett pénze hozamával, különösebb bonyodalmak nélkül válthat, vagyis átléphet egy másik alapba. A nyugdíjalap által vezetett tőkeszámlánk további sajátossága, hogy ha még a nyugdíjjogosultság előtt meghalunk, a felhalmozott pénzünk nem veszik el, hanem öröklődik.

Az új nyugdíjrendszer sajátossága, hogy a nyugdíjjogosultság nem életkorhoz, hanem a tőkeszámlán felhalmozott összeghez kötődik. Aki eléri a megszabott határt, kiléphet a rendszerből, és nem kell többé kötelező nyugdíjbiztosítást fizetnie. Ezután pedig a tőkeszámlán megspórolt összegért valamelyik nyugdíjbiztosítónál életjáradékot, vagyis nyugdíjat vásárol. A minisztériumi koncepció értelmében az életjáradékra váltott nyugdíjtakarékoskodás viszont már nem örökölhető. Az életjáradék képzési mechanizmusával és az így várható összeg nagyságával a közzétett koncepció csak érintőlegesen foglalkozik, így ennek a résznek az áttekintéséhez egyelőre meglehetősen kevés információ áll a rendelkezésünkre.