Nem mindig a művi megoldás a legjobb

A szennyvizek tisztítása, elhelyezése korunk legfontosabb környezetvédelmi feladatai közé tartozik. Igaz, hogy földünknek mind felszíni, mind felszín alatti vízkészletei folyamatosan szennyeződtek, ugyanakkor a természet ezeket a szennyeződéseket a múltban aránylag könnyen elviselte és káros következményeit kiküszöbölte. Az egyre nagyobb mértékű iparosodás, vegyszerezés és az urbanizáció következtében a szennyvíz kibocsátása mind erőteljesebben növekszik, így a szennyvizek tisztításával és elhelyezésével kapcsolatos gondjaink is egyre súlyosabbak. A szennyvíztisztítás mesterséges módszereit igen magas költségek jellemzik. Ennek ellenére sem eredményezik a probléma teljes megoldását. A szennyvíztisztító berendezésekből elfolyó vizek tisztasága ugyanis nem kielégítő, és problémát jelent a víztisztítás során a telepen maradó víz elhelyezése is. További problémát jelent, hogy a szennyvíztisztító telepek gazdaságos létesítése és üzemeltetése megfelelő berendezéseket feltételez, amelyek azonban csak nagyobb települések esetében valósíthatók meg. Az említett tények ismeretében a kutatók az utóbbi időben a természetes szennyvíztisztításnak, a szennyvizek elhelyezésének módszereit igyekeznek megoldani és alkalmazni. E megoldások közé tartozik a szennyvizek elhelyezése fás kultúrákban, esetleg mezőgazdasági területeken öntözés, trágyázás céljából. Nagy jelentősége lehet a szennyvíziszap elhelyezésének. A kutatás eredményei és a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szennyvizeknek csupán mesterséges úton történő tisztítása nem oldható meg gazdaságosan, mivel elsősorban a szennyvizek szervesanyag-tartalmát távolítja el, illetve csökkenti, míg az ásványi eredetű anyagokét lényegében változatlanul hagyja. Mivel a szennyvíztisztító berendezésekből elfolyó vizek továbbra is szennyezik bizonyos mértékben a felszíni vizeket, környezetvédelmi szempontból rendkívül fontos a szennyvíztisztító módszerek további fejlesztése. Ennek értelmében a szennyvizek elhelyezése elsősorban a talajon, illetve a talajban kívánatos, ahol a szennyező anyagokat az ott meglévő mikroorganizmusok tápanyagforrásává tesszük, amelyek aztán gondoskodnak a szennyező anyagok lebontásáról, felhasználásáról. Ezt a kettős célt valósítja meg a szennyvizek fás kultúrákban történő hasznosítása. ĺgy a keletkező szennyvizek tartalmát szabályozott módon a fás kultúrára juttatjuk, tápanyagtartalmát és vízértékét pedig a fatermesztés növekedése által hasznosítjuk. A fás kultúrákban elhelyezett szennyvizek felhasználása által 15–20%-os fatömeg-gyarapodás érhető el.