Mi felelünk saját nyugdíjunkért

A változás a nyugdíjasok számának növekedése és a csökkenő népszaporulat, azaz a produktív korban lévők arányának csökkenése miatt elkerülhetetlen. A rendszer már ma hiányt termel – csak annak köszönhetően nincs szükség állami beavatkozásra, mert a Szociális Biztosító – a nyugdíjak jelenlegi kezelője – más alapjain keletkező többletet a nyugdíjak fizetésére és az értékük növelésére tudja fordítani. A hiány egy-két éven belül több milliárdosra nőhet, melyet mindenképpen az állami költségvetésből kellene pótolni. Időleges megoldást jelentene a nyugdíjjárulék emelése, mely egy ideig még biztosíthatná a rendszer kiegyensúlyozottságát, ám jelentősen növelné a munkaadók és a munkavállalók költségeit, és feltehetően a munkanélküliség növekedéséhez vezetne.

A munka-, szociális és családügyi minisztérium jelenlegi elképzelése sok mindenben eltér az előző kormány idején készült koncepciótól. Legnagyobb eltérés a magánnyugdíj-alapokba történő befizetés mértékében áll. A minisztérium tervezete szerint a befizetés megfeleződik: a járulék fele – a bruttó bér 10 százaléka – az alapokhoz, a másik fele a felosztó-kirovó rendszerbe folyna be. Ez a korábbi elképzeléshez képest nagyobb terhet ró az államkasszára, mivel az alapokba befizetett pénz hiányozni fog a jelenlegi nyugdíjak finanszírozásakor. A keletkező hiány finanszírozására a kormánynak jelenleg 65 milliárd korona áll a rendelkezésére, mely a Szlovák Gázművek tavalyi eladásából megmaradt összeg. Ezt akarják kiegészíteni további állami vállalatok eladásából származó bevétellel. Ez az összeg fedezi majd a kezdeti években keletkező hiányt, melynek nagysága függ attól is, hogy hány ember lép át a jelenlegi rendszerből az újba. A teljes reform költsége – természetesen elosztva a megvalósítás idejére – egyes számítások szerint 500 milliárd korona, de vannak, akik 1 billióra becsülik a költségeket. A 2003-as év folyamán el kell fogadni a reformhoz kapcsolódó törvényeket, ki kell alakítani a szükséges intézményeket, fel kell készíteni a Szociális Biztosítót az új rendszerre. Ez utóbbinak – a felosztó-kirovó rendszer szerepének csökkenésével – csak nyilvántartási funkciója lesz. A legnagyobb feladatnak azonban a lakosság felkészítése látszik, hiszen a nyugdíjrendszer mindenkit érint, és ahhoz, hogy az emberek felelősségteljesen tudjanak dönteni, szükségük van pontos tájékoztatásra. Az új nyugdíjrendszer legfontosabb eleme a lakossági megtakarítások védelmének biztosítása. Kezdetben aránylag nagy lesz azok száma, akik választhatnak a két rendszer között, ezért a biztonság kérdése rendszerbe vetett bizalom szempontjából is fontos. Mivel a nyugdíjrendszerben hatalmas pénzmennyiség forog – évente mintegy 70 milliárd korona a kifizetett nyugdíjak összege – a nyugdíjalapok csődje esetén óriási veszteségekkel kellene számolni. Az átalakítással nő az egyén felelőssége saját nyugdíjáért, de megvalósulása esetén megszűnne a jelenlegi „egyenlősdi”, a nyugdíjak összege jobban tükrözné az egyén produktív korban kapott jövedelmét. Természetesen ez azt is jelenti, hogy aki kevesebbet keresett, annak nyugdíja is alacsonyabb lesz. Az alacsony fizetésűek talán abban bízhatnak, hogy a mai nyugdíjaknál alacsonyabbakat már nem engedhet meg magának az állam.