Lépésenként jutunk közelebb a szabadpiachoz

A villamosenergia-ipar privatizációja után az ágazat egyik legnagyobb kihívása a piac liberalizációja lesz, ami már csak az európai uniós csatlakozásunk miatt is elengedhetetlen feladat. Az EU vezetői ugyanis Barcelonában a közelmúltban úgy határoztak, hogy 2004 januárjától valamennyi nem lakossági fogyasztó számára szabaddá teszik az energiapiacot. Vagyis a nagy, főleg ipari fogyasztóknak joguk lesz eldönteni, honnan, kitől és milyen feltételekkel vásárolják az áramot. Ez az ottani fogyasztók 60-70 százalékát érintő lépés. A mostani elhatározás csak lehetőség, de nem kötelezettség a fogyasztók számára. Tehát aki úgy látja előnyösebbnek, megmaradhat a közüzemi fogyasztók körében.

Az elmúlt évtized nemzetközi tapasztalatai azonban arra mutattak rá, hogy a korábbi nagy, monopolhelyzetet élvező ágazatokban (távközlés, vezetékes energiahordozók, légi közlekedés stb.) a verseny erősítése az árak jelentős eséséhez és a kínálati piac erősödéséhez vezetett. Nem kevésbé fontos azonban az ellátásbiztonság növekedése, a szolgáltatási színvonal emelkedése, a fogyasztói választási lehetőségek szélesedése és a nemzetgazdaságot terhelő költségek csökkenése sem. Az Európai Unió emiatt már a 80-as évek végén megtette az első lépéseket a vezetékes energiahordozók piacának átalakítására. Az energetikai társaságok ellenérdekeltsége és az egyes tagállamok különböző érdekei miatt azonban közel tíz évig húzódott a piacnyitást meghirdető irányelv elfogadása.

Az energiapiac liberalizációjáról eredetileg 1996-ban döntött az EU, igaz, akkor 2003-ra a piac 33 százalékának felszabadítása volt csak a cél. Mind a gáz-, mind az árampiacot csak 2004-re kell felszabadítani, és akkor is csak az üzleti felhasználók dönthetnek szabadon arról, mely szolgáltatótól akarják beszerezni az energiát. A háztartások ügyében csak azt határozták el, hogy a jövő évi tavaszi csúcsig dönteni kell a liberalizáció határidejéről. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy e kérdéssel megvárják a francia választások kimenetelét. Ráadásul a franciáknak cserébe sikerült engedményeket kiharcolniuk a vasúti teherszállítás liberalizációjára, és elfogadtattak egy dokumentumot arról is, hogy a közszolgálatok esetében különleges szempontokat kell figyelembe venni. ĺgy a direktíva rendelkezéseinek részletes kidolgozása előtt nem lehet tudni, hogy üzleti felhasználóknak minősülnek-e például az önkormányzatok, és hogy hol húzzák meg a háztartások határát: beletartoznak-e majd például az egyszemélyes kisvállalkozások. (mg, MH, NSz)