Garázsban készül a kisebbségi lap

A lengyelek és a litvánok évszázadokon át közös államalakulatban éltek, a mai Litvániában azonban nem egyszerű a lengyel kisebbség helyzete. Vilniusban és környékén kerestük a párhuzamokat a szlovákiai és a litvániai kisebbségi lét között.

Kisebbségben a többség

Amikor húsz éve megépítették a litván iskolát, két litván család élt a városban, ami összesen 17 embert jelentett – ez a legsokkolóbb információ, amelyet a hat és fél ezres kisvárosban, Solecznikiben (litvánul Šalčininkai) hallunk. A település a litvániai lengyel kisebbség egyik központja, tizenkét évfolyamos lengyel iskola is működik benne. A lengyel intézménybe 750 gyerek jár, de népszerű a litván iskola is – ott 562 diák tanul, közülük mindössze 40 litván nemzetiségű, mivel továbbra sem él sok litván család a régióban.

A lengyel iskola fenntartója az önkormányzat, a litváné a kormány – egy kicsit kiforgatott kisebbségvédelmi politika értelmében a tömblengyelség között a litvánokat kell védeni, ezért a város szélén építettek számukra egy szupermodern iskolát, két tornateremmel, uszodával, több futballpályával, balett-teremmel és korszerű szaktantermekkel.

Bábeli zűrzavar

A tanítás litván nyelven folyik, a diákok többsége lengyel, ám oroszok is akadnak közöttük. „Nálunk teljesen megszokott a szünetekben azt hallani, hogy egy gyerek elkezd egy mondatot lengyelül, de litvánul folytatja, és végül oroszul fejezi be, és mindenki megérti” – mondja Vidmantas Žilius igazgató, aki Samogitia városából, Északnyugat-Litvániából érkezett Szolecznikibe. A tanárok mind más környékről érkeztek, hiszen Solecznikiben kevés a litván nemzetiségű lakos.

Az iskolában második nyelvként az angolt tanítják, a hatodik évfolyamtól a diákoknak van lehetőségük választani az orosz, a fehérorosz, a lett, a német és a lengyel közül egy további nyelvet. A legnagyobb érdeklődés a német és az orosz iránt van, lengyel órákra mintegy 30 diák jár.

A lengyel szülők a litván nyelv jobb elsajátítása érdekében sokszor litván nyelvű iskolába adják a gyerekeiket – ezt már a lengyel tanítási nyelvű Jan Śniadecki Gimnázium tanárai panaszolják. Az iskola a városka központjában áll, de felszereltségben nem versenyezhet a másik intézménnyel. Az önkormányzattól kapott pénz csak a működésre elég, a felújításokat, ablakcseréket, modernizációt a lengyel állam hozzájárulásaiból állják. Pedig a hatályos törvények alapján a kisebbségi iskolákban nagyobb a fejpénz, mint a többségi nyelven oktató intézményekben.

Az a fránya államnyelv

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 3 430 000 fős Litvánia lakosságának 6,6 százaléka lengyel (ez 200 ezer főt jelent) és 5,8 százaléka orosz (177 000 fő), a harmadik legnagyobb kisebbség a valamivel több mint 36 ezer főt számláló fehérorosz közösség.

Lengyel tanítási nyelvű iskolába azonban csak az összes diák 3,4 százaléka jár, míg az orosz intézményeket az összes tanuló 4,3 százaléka látogatja – derül ki a litvániai kisebbségekről szóló legfrissebb jelentésből.

„A Vilniusban élő lengyel gyerekek 60%-a nem lengyel nyelvű iskolába jár” – jegyzik meg a soleczniki lengyel gimnázium tanárai.

A problémát súlyosbítja, hogy néhány évvel ezelőtt megreformálták a litván nyelv oktatását az országban – korábban két programban, anyanyelvként és államnyelvként is tanították a litvánt, a reform óta azonban a nemzetiségi iskolákban is pont ugyanúgy oktatják a többségi nyelvet, mint a litván anyanyelvű diákok számára. A hivatalos indoklás szerint azért, hogy mindenkinek ugyanolyan esélye legyen elsajátítani az államnyelvet, s emiatt ne diszkriminálják későbbi tanulmányai során vagy a munkahelyén. A gyakorlatban azonban ez kevéssé működik. Mire a lengyel nyelvű iskolában egy diák eljut az érettségiig, összesen 800-zal kevesebb litvánnyelv-órája volt, mint a litván tanítási nyelvű intézménybe járó társainak, miközben a vizsgán ugyanazt követelik tőle.

Egyetem épület nélkül

Litván egyetemeken jelenleg nem lehet lengyelül tanulni, ám a Bialystoki Egyetemnek működik egy vilniusi kihelyezett tagozata, ahol informatikát, közgazdaságtant és európai tanulmányokat hallgathatnak a diákok. Az intézménynek nincs saját épülete – az oktatás egy irodaházban folyik, az ünnepélyes alkalmakra pedig a vilniusi „lengyel ház” auláját használják. „Szeretnénk együttműködésre bírni a két kormányt, hogy legyen végre saját épületünk, de egyelőre még mindig nem kaptunk pozitív választ a litván illetékesektől. Bár azt mindig hangsúlyozzák, milyen büszkék arra, hogy működik ez a tagozat” – magyarázza Tomasz Zalewski egyetemi kancellár. A hangoztatott büszkeség ellenére a kar – amelyen 11 év alatt már 600 diák szerzett diplomát – támogatást csak a lengyel kormánytól kap.

A Litvániában élő kisebbségek kultúrájának támogatása a kormány nemzetiségi osztályának feladata. Ennek létrejötte előtt a kulturális minisztérium osztotta szét a támogatásokat, de mára önálló és független intézményként működik az osztály.