Fókuszban a jövő közönsége

A mese iránti igény óriási, a Lúdas Matyi például tavaly több mint száz előadást ért meg. Az új művészeti vezető, Bocsárszky Attila fejében már évek óta motoszkált egy gyermekbérlet ötlete, olyannyira, hogy pályázatában is szerepelt a gyermekközönség visszahódításának szándéka. „Az utóbbi öt évben elhanyagoltuk a magyar gyerekeket, Ágcsernyőtől Pozsonyig. Úgy vélem, van jövője a kassai mesebérletnek. Elsősorban a tágabb környékről szeretnénk becsalogatni a legkisebbeket a színházba. A falusi, kisvárosi gyerekek közül sokan úgy mennek középiskolába, hogy életükben nem voltak még igazi kőszínházban. Kassára jönni előadásra ünnepélyesebb dolog, mint amikor beterelik őket egy falusi művelődési házba” – állítja Bocsárszky Attila, aki talán azt is sejti, hogy a felnőttek között is akadnak szép számmal olyanok, akik még egyszer sem lépték át egy színház küszöbét. Talán a későbbi ilyen tárgyú statisztikát szeretnék javítani a kassaiak a jövő színházlátogatóinak nevelésével. Mert a pedagógiai célzat egyáltalán nem burkolt, olyannyira nem, hogy kitaláltak egy központi figurát, a Mesebohócot, aki már a belépésnél fogadja a kicsiket, beszélget velük, és egy levelesládába lehet neki üzeneteket dobálni. Ezekből aztán kiderülhet, mi a véleményük a gyerekeknek az előadásról, min szeretnének változtatni. Az első feladat nevet találni a bohócnak, mert azt elfelejtett adni neki az „író bácsi”. Ha sikert arat és elfogadják a gyerekek, később akár gyermeknapi, karácsonyi rendezvényeken is felbukkanhat a bohóc mint régi ismerős. Talán elárulhatjuk, hogy Illés Oszkár színművész bújik bohócruhába, és félig cirkuszira, félig chaplinesre veszi a figurát. Az lesz a dolga, hogy felvezesse az éppen aktuális mesét, olyasmiket tudhatnak meg tőle a gyerekek, amiket a felnőtt előadásokon a műsorfüzetből szokás megtudni.

Idén két nagyszínházi produkció és két „mozgatható”, kisebb előadás szerepel a műsortervben, a szeptember 29-én bemutatott Cirkuszi álom után decemberben egy népmesét láthatnak a gyerekek Angyalbárányok címmel, Écsi Gyöngyi rendezésében. Februárban szüleikkel együtt felmehetnek a Padlásra, hiszen Presser Gábor és Sztevanovity Dusán, mint tudjuk, félig mesét, félig musicalt írt nekik. A negyedik bemutató egy bábmese, ami bizony évtizedek óta nem volt Kassán. A Bolondos asszonyka című előadást Kecskés Mária, hazánk két hivatásos bábszínészeinek egyike rendezi. „A két »utaztatható« mesét a legtávolabbi faluba is igyekszünk elvinni, hogy a gyerekek ne csak a Cartoon Networkön nőjenek fel. A bérletek iránt nagy az érdeklődés, már hatszáz darab fogyott el, az eredetileg tervezett hat bérletcsomag kevésnek bizonyult”– tudtuk meg a művészeti vezetőtől.

A nagyszabású és gyermekközpontú tervek még azelőtt születtek, mielőtt a színház háza tájáról felröppentek a pénzhiányról szóló újabb hírek. Kolár Péter igazgató ezzel kapcsolatban elmondta, hogy annak idején is a szűkös anyagi helyzet miatt kellett megszünteni a gyermekbérletet, mivel ezek az előadások kevés nyereséget hoztak. Száz apró néző csupán háromezer koronás „bevételt termel”, amit a megyei hivatalnokok bizonyára kevesellni fognak, és valószínűleg hiába magyarázzák nekik, hogy a színházi élményt nem lehet pénzben kifejezni. (Összehasonlításképp: egy telt házas felnőtt előadás nyeresége Kassán tízezer korona körül mozog.) Fenntartóként remélhetőleg nem mondják majd azt a színháznak, hogy állítsa le a gyerekdarabokat, mert keveset keres rajtuk. A négy meseelőadásra szóló bérlet 120 koronába kerül, ki-ki ítélje meg, sok ez, vagy kevés, de ne a pozsonyi mozijegyárakat vegyék először figyelembe, hanem a kelet-szlovákiai átlagfizetéseket és a magas munkanélküliséget. A legfontosabb tény azonban az, hogy a színház vezetése nem állami pénzből, hanem pályázatok útján és támogatóktól kalapozta össze a mesék színpadra állításához szükséges pénzt, azaz a szlovák államnak láthatóan nem fontos a szlovákiai magyar gyerekek színházba járatása.