Egyre több helyen elszakad a fonal

Az ázsiai textilipar alacsony költségeivel még a minimálbérhez közelítő hazai textilipari dolgozók sem tudnak versenyezniTASR/AP-felvA Penta pénzügyi csoport által birtokolt Ozeta trencséni és szakolcai gyárának bezárásáról, és 800 ember elbocsátásáról már korábban döntöttek, e héten pedig a lévai Levitex Rt. is bejelentette az elbocsátásokat. E hónap végéig a 170 alkalmazottuk közül 50 embertől szeretnének megválni, a cég vezetése azonban nem zárja ki a további elbocsátásokat sem. Stanislav Horniak, a lévai cég igazgatója szerint akár már jövőre bezárhatják a vállalatot. A lévai cég igazgatója is az olcsó ázsiai behozatalt tartja az ágazat egyik legnagyobb problémájának. Részben emiatt a cég eladásai 2001 és 2005 között a felére csökkentek.

Az ágazat vállalatainak a vezetői megegyeznek abban, hogy a minőségi termékeikkel és a megbízható szállításokkal sokáig képesek voltak konkurálni az olcsó ázsiai behozatallal. Az alacsony hozzáadottértékkel dolgozó és munkaigényes textilipar azonban ennek ellenére az elmúlt években mély recessziót él át. Épp ezért nem számíthat az ágazat nagyobb külföldi beruházásokra sem, termelésüket pedig csak olyan régiókban tudják fenntartani, ahol magasabb a munkanélküliség, és emiatt alacsonyabbak a bérek. Bizonyos reményt jelenthet ugyanakkor az, hogy a lakosság az olcsó ám silány kínai termékek vásárlása helyett az elmúlt időszakban egyre több hazai terméket vásárol – állítja Roman Riziky, a púchovi Makyta kereskedelmi igazgatója. Riziky szerint azonban az elkövetkező években is probléma lehet a foglalkoztatottsággal. A textilipar bástyáinak számító régiókban ugyanis egyre több alkalmazottat szippant el a jobban fizető autóipar. ĺgy míg 2000-ben a textil- és cipőiparban csaknem 57 ezren dolgoztak, addig mára a számuk 8 ezerrel csökkent. Az ágazatban elsősorban az alacsony szakképesítéssel rendelkezők találnak megélhetést, és ennek megfelelők a bérek is. Ezek a szlovákiai átlagbérek 60 százalékának felelnek meg, vagyis nagyjából 12 ezer korona körül mozognak. Ez azonban csak az átlag, így elmondható, hogy az egyszerű alkalmazottak nagy része a minimálbérhez közeli fizetésért dolgozik.

A hazai textilipar legnagyobb vállalatainak már hagyományosan a trencséni Ozeta Neo, a púchovi Makyta, az Odeva Lipany, a zsolnai Modex, és a rózsahegyi Enrico számítanak. Az elmúlt években minden egyes hazai cégnek meg kellett küzdenie az olcsó kínai, török, ukrán és román behozatallal. Az ázsiai cégek a szlovákiai alkalmazottak fizetéseinek a harmadát fizetik az ottani varrónőknek.

Mindez elsősorban a trencséni Ozeta Neo céget érintette, amelyet négy évvel ezelőtt a Penta pénzügyi csoport vásárolt fel. A Penta az átvételt követően szinte azonnal bezárta a galgóci és vágújhelyi gyárát, most márciusban pedig a trencséni és szakolcai gyárak kerülnek sorra. Az eredetileg hat gyárral rendelkező cég így már csak a nagytapolcsányi és tornaljai üzemében folytatja a gyártást. Míg korábban 3600 alkalmazottat foglalkoztattak, a márciusi bezárásokat követően ez 1800-zal lehet kevesebb. Mivel a textilipar gyártásának nagy részét exportálják, jelentős érvágást jelentett az ágazat számára a korona folyamatos erősödése is. A textilipari cégek termékeinek 60-90 százaléka külpiacokon talál gazdára, elsősorban Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban és a skandináv országokban. A külföldre szállított termékekért euróban vagy dollárban fizetnek, a fizetéseket a cégeknek azonban szlovák koronában kell állniuk, az erősebb korona így jelentős veszteségeket jelent számukra. (mi, čtk, t)