Sztárok életmódja – Nemcsak a szomorúság, hanem a boldogság is ösztönöz

Ez utcán, az üzletben is megesett Vérszabó Noémival. Az 1968-ban Pásztón született kitűnő festőművész, író azt hitte, hogy allergiás, de amikor egyre gyakrabban fordult elő vele, orvoshoz ment. Minden vizsgálati lelete tökéletes volt, mire orvosa azt tanácsolta, hogy nézzen körül, nincs-e ott valaki, aki bántja. És volt. Régen történt ugyan, de az illető valósággal elvette tőle a levegőt, ami testi tüneteket okozott neki. Amikor a festőművész megfejtette a titkot, fél gyógyulást jelentett.

Rájött: nincs lélek méreg nélkül, s megtanulta, hogy a lelki egészségért tenni is kell. A lélek nagyon érzékeny, könnyen össze lehet roppantani, s utána kőkemény munkával lehet csak helyrehozni. Bár a lélek nem felejt, tovább kell lépni. Ha nem tesszük, önmagunkat mérgezzük a szomorúsággal vagy a fájdalommal. Noéminek mint festőművésznek lételeme a melankólia. Azt szokta mondani, hogy ő boldog szomorú ember. S bármennyire hihetetlen, de amikor nagyon szomorú volt, virágmezőket, pipacsokat festett, így próbálta a lelkét felemelni. Egyik kiállításán valaki odalépett hozzá, s azt mondta: „Művésznő, ön nagyon boldog ember, ha ilyen képeket fest”. Nem mondta el neki, hogy épp legszomorúbb napjaiban készült a kép.

Szerencséjére megtalálta a szomorúság, a lelki fájdalom elleni gyógyszert, de nem mindenki képes erre. Azt tapasztalta, hogy az emberek általában szégyellnek ilyenkor segítséget kérni. Ha fáj a gyomruk, orvoshoz mennek, ha viszont a lelkük fáj, azt szégyellik.

Nagy erő kell ahhoz, hogy beszélni merjenek róla.

A test kezelését normálisnak tartják, de a lélekét nem. Ha valakinél depresszió jelentkezik, nem foglalkozik vele, s a környezete sem veszi észre. Csak akkor kezd foglalkozni vele, ha már fizikai fájdalom is követi.

Mindenkinek azt tanácsolja, hogy hozza összhangba a testet és a lelket, mindenki igyekezzen megtalálni a megfelelő módszert. A sport jó a testnek, ezáltal a léleknek is, de nem mindenkinek jön be. Más út is van, csak el kell indulni rajta! Megértette azt is, hogy festészetében nemcsak a szomorúság lehet ösztönző, hanem a boldogság is.

(urbán)