Sztárok életmódja – Élet az autistával

A 60 éves színész nyíltan beszél arról, hogyan él, élt a család. A szülők eleinte kétségbe voltak esve, Andris későn kezdett el kúszni, mászni, felállni. Nem akartak szembesülni a valósággal, mígnem a gyógypedagógus felhívta a figyelmüket, hogy a hároméves gyerekkel valami baj van. A fiú közben elvégezte az iskolát, de elhelyezkedni nem tud, képtelen egyedül dolgozni. Ha a családban beteg gyerek él, természetesen sok minden hozzá igazodik. A társadalom még mindig nem készült fel arra, hogy köztünk egyre több az autista, és segítsen beilleszkedésükben. Sok minden (vagy minden) a szülőkre hárul. Gazdagéknál a diagnózis enyhe értelmi fogyatékossággal is társul, viszont nagyon magas a fiú érzelmi intelligenciája. „Mindenkit szeret. Bármikor bárkit megdicsér az utcán, és az emberek ezt nehezen viselik. Sok ember megrémül” – árulta el az apa a Ridikül műsorában, s azt is bevallotta, hogy sokszor neki sincs elég türelme Andrishoz.

Nagyon nehéz elfogadni a monotonitást, mivel bizonyos szokásaikon nem változtathatnak, a nagy változásokat nem viseli jól, tömegben nem érzi jól magát, így igyekeznek mindig olyan helyet találni, ahol nincsenek sokan. A nyaralás is emiatt körülményes. Az évek során sikerült kialakítaniuk egy napi rutint, ami nagyon fontos a fiú számára is, ehhez tartják magukat, eszerint zajlanak a mindennapok. Az apa elmondta: számára a legnehezebb az, hogy nem mindig sikerül megértenie a fiát, hiába szeretné.

(urbán)