MIT TANÁCSOL AZ ORVOS?

Jelige: Egy aggódó anya. „30 éves vagyok és van egy 7 éves kislányom, 4 éve orvostól orvosig járok vele. Annak ellenére, hogy ez idő alatt többféle gyógyszert is szedett, lányom állapota nem változik. Hét évvel ezelőtt vákuum-extraktor segítségével szültem. Gyermekemnél hipotónikus szindrómát állapítottak meg, az agyán pedig 1,5 cm-es cisztát találtak, ami két hónap alatt elmúlt. Ennek ellenére hároméves koráig a problémás gyerekek tanácsadójába hordtam. Lányom nagyon nyugtalan kisbaba volt, keveset aludt, sokat sírt. Későn tanult meg hasra fordulni, későn ült fel. Egyéves korára mindent „bepótolt”. 3 éves korára óvodába adtam. Ekkor jöttek elő az első gyermekbetegségek, és ezzel együtt egy száraz, kínzó köhögés. Gyógyszert gyógyszer követett, majd kezelőorvosunk allergológushoz küldött vele. A doktornő allergiás köhögést állapított meg, majd újabb gyógyszeres kezelés következett. Két év telt el, mire a köhögés hirtelen elmúlt és lányom egész testében rázkódni kezdett, ugrált és minden porcikája remegett. ĺgy jutottunk el a neurológiára, ahol azonnal leállították az eddigi összes gyógyszert és megállapították, hogy mind a köhögés, mind a rázkódás idegi eredetű. Ennek hatására allergológusunk „finoman kidobott” azzal, hogy „ő honnan tudhatta volna, hogy ez nem allergiás köhögés?!” Ekkor újabb gyógyszerek következtek, melyek között minden tiltakozásom ellenére nyugtatók és antidepresz-szívumok is voltak. A rázkódás csillapodott, de nem múlt el. Hol a kis kezét rázta, hol újra előjött a köhögése. Mindezek mellett pszichológiai és gasztrológiai kivizsgáláson is voltam vele, ahol az eredményei jók voltak. Csodálkozásomra a pszichológus nem állapított meg hiperaktivitást. Mozgékonyságát temperamentumával hozta összefüggésbe. Kislányom nagyon élénk, barátságos, könnyen teremt kapcsolatot. Iskolában az eredményei jók. Jelenleg nyugtatót kap, de talán mondanom sem kell, hogy ez sem segít. Kérem, adjanak tanácsot, létezik-e olyan neurológus szakorvos, aki ilyen gyerekekkel foglalkozik.”

A leírt panaszok és adatok alapján nehéz felelősségteljesen állást foglalni gyermeke állapotát illetve eddigi kezelését illetően. Javaslom a gyermek általános kivizsgálását gyermekgyógyászati osztályon, ahol nemcsak részproblémákkal, hanem egész személyiségével tudnak foglalkozni, és ahol el tudják dönteni, hogy szüksége van-e további szakorvosi véleményre, s ha igen, akkor milyenre.

Dr. Kovács László gyermekorvos

Családterapeutát keressen fel

Jelige: Van egy 13 éves fiam és egy 7 éves lányom. A fiammal óriási problémáim vannak, mivel borzasztóan agresszív. Az apjának is nekimegy, ha valami nem tetszik neki, szinte már félünk tőle. Én, ha lehet, keveset tartózkodom otthon, mert nehezen tudom elviselni azt a légkört, amit a fiam teremt. Már voltam pszichológusnál is, de nem volt különösebb eredménye. A lányom nagyon aranyos, szinte semmi gondunk nincs vele, de már észrevettem, hogy ő is fél a bátyjától. Mit javasol, hogyan lehetne javítani a fiam helyzetén?

Kedves Asszonyom, a fiú agresszivitását a család tünetének is felfoghatjuk, és ebben az esetben családterápia nyújtana megfelelő segítséget. A családterápiás kezeléseken az egész családnak részt kell venni, sőt előfordulhat, hogy a nagyszülőket is behívják, mivel a megoldás kulcsa gyakran az ő értékrendjükben, viselkedésükben stb. keresendő. Megfigyelések bizonyítják, hogy a gyermek ok (esetleg modell) nélkül soha nem agresszív, vagy erős frusztráció éri (többnyire a közvetlen környezetéből) amire agresszióval válaszol, vagy az általa elfogadott modell (szülő, nagyszülő, kortárs., stb.) agresszív viselkedésű, amit követ. Az első kérdésére válaszolva az erőszakos bűnözők statisztikájában a férfiak aránya sokszorosa a nőkének, és a pszichológiai megfigyelések is azt bizonyítják, hogy az agresszivitás többnyire a férfiakra jellemző viselkedésmód. Egy olyan pszichológiai kísérletben ahol, 6-7 éves fiúk és lányok vettek részt és az agresszivitást vizsgálták, a gyerekeknek először egy filmet kellett végignézniük, melynek „főszereplője” egy felnőtt férfi, durva agressziót követ el egy papírból készült bábú ellen, és ezért jutalomban részesül. Ezután a gyerekek egy játékszobába menetek, ahol a játékszerek között a filmben látott bábút is felfedezték. A kutatók megállapították, hogy szabadjáték helyzetben a fiúk ötször anynyi agressziót követtek el a bábú ellen, mint a lányok. De ha csokoládét ígértek a gyerekeknek a filmbeli felnőtt utánzásáért, a fiúk is és a lányok is egyformán verték a játékszoba szerencsétlen bábúját. Az eredményekből az következett, hogy a lányok ugyanúgy képesek az agresszív viselkedésre, mint a fiúk, de az elsajátított agresszió nem jelenik meg a viselkedésben, mert a környezet a szocializáció során leállítja , mivel az agresszió férfias dolog, ami nem illik a lányokhoz. Kedves Asszonyom, azt javaslom, hogy olyan pszichológust keressen fel, aki családterápiával foglalkozik.

Dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus