Mit szabad, mit nem?

A krónikus vesebetegek kezelésének egyik pillére a diéta. A diéta célja egyrészt a betegek általános állapotának javítása mellett a táplálékok lebontása során keletkező, a húgyutakban kiválasztódó nitrogéntartalmú mérgek képződésének csökkentése. A másik alapvető célkitűzés a nem megfelelő táplálkozás következményeinek kiküszöbölése és a veseszövet pusztulásának, a betegség súlyosbodásának lelassítása.

A diétában fontos szerepet kap

u a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje fogyasztása.

Fontos, hogy az elfogyasztott élelmiszerek tartalmazzák a létfontosságú aminosavakat (pl. arginin, fanilalanin, lizin), amelyeket a szervezet nem képes előállítani, így mindenképpen táplálék útján kell felvennünk. A napi fehérjemennyiség meghatározása orvos feladata a vesekárosodás és a vese teljesítőképességének függvényében.

Mire kell még ügyelni?

u Hangsúlyos kérdés a csökkentett foszforbevitel is. Bizonyított tény, hogy a foszforban szegény étrend a vesebetegség előrehaladását mérsékelni képes. Ezért csökkenteni vagy kerülni ajánlatos a foszforban gazdag élelmiszereket. A csökkentett fehérjefogyasztás mellett többségében állati eredetű, teljes értékű fehérjéket tartalmazó, ugyanakkor foszforszegény diéta összeállítása elég nehéz feladat, mivel csaknem valamennyi állati fehérje foszfortartalma magas.

Jó tudni! Bizonyos főzéstechnikai fogásokkal az állati fehérjék foszfortartalma mérsékelhető az első főzővíz leöntésével, a húsok előfőzésével.

Fontos a megfelelő energia biztosítása, ami ideális testsúly esetén napi 30-40 kilokalóriát jelent. Kellő mennyiségű energia híján a szervezet a felvett fehérjéket nem a felépítő folyamatokhoz használja fel, hanem az energiahiányt próbálja meg fedezni vele, majd saját tartalékait használja fel. Ennek következtében csökken a testtömeg, és sok káros anyag keletkezik.

A vesekárosodás előrehaladtával csökken a kálium ürítése is, ezért mérsékelni kell a káliumban gazdag élelmiszerek fogyasztását. A zöldségfélék áztatóvizének, első főzőlevének leöntésével jelentősen csökkenthető a káliumtartalom.

Az utóbbi években több tanulmány is foglalkozott az emelkedett vérzsírszint és az idült vesebetegségek összefüggéseivel. Úgy tűnik, fontos szerepe van az emelkedett koleszterin- és trigliceridszintnek a krónikus veseelégtelenség létrejöttében, illetve a folyamat súlyosbodásában.

Jó tanács: figyelni kell arra, hogy az elfogyasztott táplálék összes kalóriatartalmának körülbelül egyharmada álljon zsírokból, azonban lehetőség szerint mellőzni ajánlatos a telített zsírsavak és a koleszterin bevitelét.

Figyelmet kell fordítani továbbá a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra is. A nap folyadékigény megállapításához ismerni kell a testtömeget (naponta ugyanabban az időben kell ruha nélkül mérni a testsúlyt) és a távozó vizelet mennyiségét. A romló vesefunkció következményeképpen a méreganyagok koncentrált eltávolítása is zavart szenved.

Jó tudni! Mivel több vizelettel nagyobb mennyiségű salakanyag képes eltávozni, ezért a napi vizeletmennyiséget 3 liter körül igyekszünk tartani. Ez minimum 3,5 liter folyadék elfogyasztása esetén biztosítható.

u A vesebetegek (főként a magas vérnyomás-betegséggel szövődött esetekben) számára a betegség és a későbbi szövődmények megelőzésének érdekében nagyon fontos a sószegény étkezés. A különböző ajánlások más-más konyhasómennyiséget javasolnak felső határnak, azonban ahhoz, hogy a diéta valóban sószegény legyen, a konyhasóbevitel ne haladja meg a napi 10 grammot!

Jó tanács: főzéskor ne használjunk konyhasót, az ételek ízesítéséhez inkább különböző zöldfűszereket (pl. majoránna, tárkony, lastyán) alkalmazzunk, melyekkel egy kis odafigyeléssel, gyakorlattal különleges ízhatású ételek készíthetők. (id)