Megtörtént! Igen, kedvesem...

November, zimankós idő. Ilyenkor a paplan alatt a legjobb. De a természetnek nem parancsolsz, az embereknek pedig hiába beszélsz – szokta nagyapám mondani. 

Jelentés az operációs központból: Közlekedési baleset, személyautó versus kamion. Elindulunk, pontosan tudjuk, hova kell mennünk. Edo a gázra lép, Tomáš a szemére veti, hogy meg akar minket ölni (csendben egyetértek vele). Már közeledünk a szerencsétlenség helyszínéhez, és távolról látjuk a két keresztben álló kamiont. És aztán a gépkocsit, vagyis szomorú maradványát valaminek, amit gépkocsinak hívtak. Kiszállunk a mentőből. Rohanok a roncshoz, de ott nincs senki. Szétnézünk, sehol senki. Ekkor megáll mellettünk valaki. 

„Jó napot. Talán engem keresnek” – szólít meg egy középkorú férfi. 

Tetőtől talpig felmérem. Nagyon rendezett, öltönyben, ballonkabátban, ha nem lenne apró sérülés a homlokán, semmi sérülés nem lenne rajta. A tönkrement autóra, majd a férfira nézek. Nem akarok hinni a szememnek, hogy saját lábán szállt ki az autóból és nincs semmi baja. 

„Ön a gépkocsi vezetője:” – kérdezem meg a biztonság kedvéért. 

Egyetértően bólint. 

Közösen nézzük meg a roncsot, és számomra rejtély, hogyan került ki élve belőle. 

„Jöjjön a mentőbe, megvizsgáljuk” – hívom a járműbe. 

Nem bírjuk felfogni, hogy az autó teljesen összetört, és ő egy kis karcolással szállt ki belőle. Fejüket csóválják a kamionsofőrök is, akikkel ütközött. Az úr helyet foglalt az ülésen, és egész idő alatt csak mosolygott ránk. Alaposan megvizsgáljuk. Vérnyomás, pulzus, EKG rendben van. Más sérülést nem is találunk, csak a kis karcolást a homlokán, ami nem is vérzik. Csoda! A jelen lévő rendőrök is megerősítik. Egyszer csak megszólal a telefon. A férfi bűntudatosan ránk néz, megrántja a vállát, kiveszi a mobiltelefont a ballonkabát belső zsebéből. 

„A feleségem” – mondja. 

„Nyugodtan vegye fel” – válaszolom, és az úr hallgat rám. „Szia, kedvesem” – szól a telefonba, majd így folytatja: „Itt ülök a barátaimmal és gondolkodunk. És tudod miről? Egy kis csend támad. A feleség mond neki valamit, és mi feszülten figyeljük, mi következik. 

„Igen, kedvesem, megbeszéltük a dolgokat, és igazad van. Legfőbb ideje, hogy kicseréljük az autót.” 

Nem tudjuk, hogyan reagálna a feleség, ha látná, honnan hívja, és főleg, hogyan néz ki az autó, de valami kedveset biztosan mondott neki, mert láttuk a mosolyt az arcán. 

„Kiválaszthatod a színt, ami neked tetszik. Én is szeretlek téged.” 

Angolos nyugalommal elintézi a telefonbeszélgetést, és mi némán figyelünk. 

Úgy tűnik, van még mit tanulnunk.