Kilenc hónap ideális terhesség

A baba várását a legtöbb nő nem kerülheti el és nem is kívánja elkerülni, nem mindegy azonban, hogy az állapot terheket jelent-e, vagy örömteli megpróbáltatásokat, melyeket rutinosan meg tud oldani. A baba az anya érzéseit érzékeli már a korai terhesség időszakában, és mint sejtemlékezés, megmarad a későbbi életszakaszában. Különösen nagy a jelentősége az el nem fogadás, kivetettség érzésének. A babára is gyógyítóan hat, ha az anyát kényeztetik, és lazítani tud.

Mit érez a baba?

Az anyaméhben levő baba 20 hetes korában 10-szer annyi ízérző idegvégződéssel rendelkezik, mint megszületése után. És ezek az ízlelőbimbók működnek. Vajon mit képes érzékelni az anyaméhen belül, ahol a magzatvíz az egyetlen, melynek ízét kipróbálhatja. Hát épp ez az. A legújabb kutatások szerint a magzatvíz nagyon erősen változtatja ízkarakterét az anya épp aktuális étkezése szerint. Tehát ha fokhagymát fogyasztott, akkor a magzatvíz is fokhagymaaromákkal telivé, ha édességet eszik, akkor a magzatvíz is édeskésebbé válik.

A bonni egyetem kutatói olyan magzatok esetén, amikor az anya idő előtt elveszítette a magzatvizét, tiszta infúziós folyadékot pótoltak a baba környezetében, melyben újra vidáman mozgott. Ugyanakkor szervei normális fejlődéséhez az is fontos, hogy igyon. A baba a tiszta infúziós vizet nem itta. Ezek után az orvosok cukrot is tettek a mesterséges magzatvízbe, amit a bébi nagy lelkesedéssel iszogatott. A kutatók „Coca-cola-effektusnak” nevezték el a jelenséget.

A baba füle már a 20. terhességi hét tájékán teljesen ellátja a feladatát. Vagyis hall mindent, ami a környezetében történik. Hallja például az anya szívműködését, a szülők hangját, melyet a születés után meg is ismer. Hall minden hangot és zajt, ami kívül történik. Egy 110 decibeles diszkó erősségű hangból 90 bejut a gyermekhez is, és azt ő is igen erősnek találja: összeráncolja kis homlokát és rángatózik a szeme. Az ajtó becsapódására, vagy kiabálásra összerezzen. Születés után is felismeri a klasszikus zenét, melyet az anyja hallgatott, és a mesét, melyet az anyja neki mesélt, vagy a dalt, amelyet énekelt.

A terhesség második harmadától kezdődően a baba felismeri az őt körülvevő szövetek állagát. Még elég hely áll rendelkezésére, hogy mozogjon, lökdösődjön, akár forgásokat végezzen. Egy-egy mozdulat végén nekiütődik a méhnek, és érzékeli annak keménységét, vagy épp puhaságát. Előfordul, hogy rugdossa, püföli az egyes dombocskákat, játszadozik a szövet rugalmasságával. Amikor az anya nyugalomban van, akkor szinte kitapogatja az egyes bedomborodó képleteket, saját testrészeit vagy a köldökzsinórt. Ha az orvos magzatvízvétel miatt a méhüregbe hatol tűvel, akkor az ultrahangon követhető módon a tér másik végébe húzódik, habár fájdalomérzete és fájdalomélménye csak a 23. héttől kezdődően van. Persze a pozitív tapintási élményei is jelentősek: az anya játékos simítását, az apa nem játékos tapintását jól meg tudja különböztetni, akár válaszol is ezekre a megkeresésekre egy rúgással vagy cicás dörgölőzéssel.

Az anyaméhen belüli babák sem tudják hosszabb ideig nyitva tartani szemüket, mint ahogyan későbbi életünkben mi sem tudjuk vég nélkül a víz alatt nyitva tartani. Ha ébren van, akkor is többnyire óvja a szemét, és csukva tartja, ami nem jelenti azt, hogy látóképessége nem fejlődik. Igaz ugyan, hogy az érzékek közül a látás az, amely a leglassabban fejlődik. A fényt a magzat mégis érzékeli. Ha az anya hasán át egy fényforrást irányítanak rá, akkor érdeklődéssel a fény felé fordul.

A 22. héttől kezdődően a pupillák is reagálnak a fényre. A szemmozgások szinkron történnek akkor is, ha a szemhéj lecsukott. A külső fénynek csupán egy százaléka jut át a méhen, mégis már ez a kevés fény is közvetíti a színeket. Ennek következtében a babák felismerik a vöröses tónust, ami magyarázhatja a születés utáni vöröshöz való vonzódásukat.