Időskori igények a táplálkozásban

Ismeretes, hogy az öregedési folyamat előrehaladásával párhuzamosan az energiaszükséglet egyre kisebb lesz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindarról, ami a múltban örömöt és élvezetet adott, most egyszerre le kell mondani.

Az életkor előrehaladtával egyenletesen csökken az energiafelhasználás, egészen a 60. évig. A 60. és a 67. életév között a szükséges energiaigény meredekebben csökken, majd 70 éves kortól kezdődően állandó marad.

A kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából a felvett tápanya-gok mennyiségének egymáshoz való aránya a döntő. Az erőt rabló tevékenységek nagyobb százalékban igényelnek fehérjét, míg az állóképességet kívánó tevékenységhez a táplálékban több szénhidrátra van szükség.

A felnőtteknek a 60. évig az alábbi tápanyagarányok javasoltak: fehérje 12–15%, zsír 25–30%, szénhidrát 55-60%. A tényleges szükséglet a testi foglalkozási tevékenységtől függ. A 65. életévtől kezdődően fokozatosan kiegyenlítődnek a különbségek, ekkor már főleg kitartásra, állóképességre van szükség, így csökken a fehérje- (10–11%) és növekedik a szénhidrátszükséglet (64–65%).

Az energiát nem szolgáltató tápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, rostanyagok, víz) az idősebb emberek számára különösen fontosak. Kissé többre van szükség E-vitaminból, magnéziumból, jodidból és fluoridból. Lényegesen megnő a szükséglet B1-, B6-, B12-, C- és D-vitaminból, folsavból, valamint kalciumból és foszfátból.