Ha nem okoz panaszt, hosszú ideig fennhagyható

A méhbevaló nagyságát a méh előzetes vizsgálata alapján az orvosnak kell megállapítania. Az egyedi különbségeken túl általában a korábbi terhességek száma a meghatározó. Fontos szempont az is, hogy az asszony esetleg tervez-e még gyermeket, vagy már befejezettnek tekinti családtervezését. A méhbevaló feltételének ideális időpontja a havivérzés utolsó napja vagy az azt követő egy-két nap. Az időpont megválasztásának három indoka van. Egyrészt ilyenkor az asszonyok bizonyosan nem terhesek, másrészt a havivérzést követően a méhnyak valamivel tágabb, mint máskor, és ezért könnyebb a méhbevaló felvezetése. Harmadrészt a feltétel kisfokú és ijedtségre okot adó vérzéssel járhat, viszont a helyes időpont megválasztása esetén ez egybeesik a szokásos vérzéssel. A feltételt követő havivérzés után természetesen ellenőrző vizsgálatra van szükség. Ha nincs gond, akkor a további teendők a nő állapotától függnek. Ha semmi panasz nincs, elégséges az évenkénti ellenőrzés. De ezt feltétlen érdemes öszszekötni harminc éven felüli nőknél a rákszűréssel. A Pécsi Nőgyó-gyászati Klinika és számos más intézmény tapasztalata megegyezik a nemzetközi állásponttal: ha a méhbevaló nem okoz panaszt, veszély nélkül hosszú ideig fennhagyható. Panaszok jelentkezésekor viszont azonnal fel kell keresni a kezelőorvost. Ha komolyabb és nem befolyásolható hüvelyi vérzés jelentkezik, vagy a feltételt követő méhgörcsök okozta fájdalom nem szűnik meg, a méhbevalót el kell távolítani. Ebbe a csoportba tartoznak azok a ők, akik nem bírják ezt a fogamzásgátló eszközt. Ha kismedencei gyulladás tünetei mutatkoznak, nem szabad habozni a méhbevaló eltávolításával. Újabban számos országban megpróbálkoznak a méhbevaló felhelyezésével közvetlenül a szülés után. Valamivel gyakoribbak a szövődmények, mégis bizonyos esetekben az ilyen korai feltételnek is létjogosultsága lehet. Különben a szülést követő hatodik hét tekinthető megfelelőnek a méhbevaló feltételére. Kevesen tudják azt is, hogy a váratlan nemi aktust követő 72 órában felhelyezett méhbevaló is képes még hatékony fogamzásgátlásra. A méhbevalóval kapcsolatban is több rémhír terjedt el. Ilyen a rákokozó hatás. Japánban ezeket az eszközöket sokkal régebben kezdték tömegméretekben alkalmazni, és így sok tízezer nő figyelemmel kísérésére vállalkozhattak. Ennek köszönhetően megbízható adatok állnak rendelkezésünkre, és ezek egyértelműen igazolják: a méhbevalók nem növelik a méhtest vagy a méhnyak daganatainak előfordulását. Ugyancsak felelősséggel állíthatjuk, hogy a méhbevaló használatát követően vállalt terhességekből született gyermekeknél semmifajta rendellenesség nem gyakoribb. 1983-ban tették közzé az e témával foglalkozó nagy oxfordi vizsgálat adatait, és ebből az is megállapítható, hogy a már szült, majd méhbevalókat alkalmazó nők későbbi termékenysége nem csökken. Esetükben tehát nem kell számolni gyakoribb meddőséggel. A terhesség vállalásakor a méhbevalókat ajánlatos a tervezett fogamzás előtt három hónappal eltávolítani. Két havivérzés elégséges ahhoz, hogy a méh teljesen megtisztuljon a hurok vagy spirál okozta idegentest-reakciótól. Ritkán megtörténik, hogy a méhbevaló alkalmazása mellett következik be terhesség. Az érvényben levő rendelet ilyenkor módot nyújt a terhességmegszakításra. Ám ha valaki közben meggondolja magát, és mégis szeretné megtartani magzatát, annak sincs akadálya. A különböző országokban történt megfigyelések szerint a méhbevalók mellett bekövetkező terhességek esetén sem növekszik a veleszületett rendellenességek előfordulása. A nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított gyakorlat szerint helyes a méhbevalót a terhesség felismerése után minél hamarabb eltávolítani. A terhesség alatt a szervezet immunológiai védekezőképessége némileg csökken, és ezért bizonyos fertőzésekkel szemben érzékenyebb, sőt védtelenebb. A méhbevaló jelzőszalagja viszont állandó összeköttetést jelent a méhüreg és a hüvely között. A hüvely pedig sohasem tekinthető „tisztának”, ebben mindig találhatók veszélytelen, de némelykor veszélyes kórokozók is. A méhbevaló jelzőszalagja ezeket felvezetheti a méhüregbe, ami terhesség bekövetkezte után problémákat okozhat. Mindez az eltávolítás mellett szól. A beavatkozás eredményeként emelkedik (kétszeresére, tehát kb. 25%-osra) a spontán vetélés kockázata, de ha nem távolítják el a méhbevalót, akkor is gyakoribb valamivel a spontán vetélés előfordulása. Mindezek alapján kirajzolódik az a fogamzásgátlási stratégia, amelyet az európai és észak-amerikai államok többségében jelenleg követnek. A gyermekvállalás és a kívánt számú gyermek megszületése előtt fogamzásgátló tablettát helyes alkalmazni, de azt követően át kell térni a méhbevalóra. A méhbevalók azután általában a havivérzés elmaradásáig, tehát a változás koráig fennmaradhatnak.

A nemzetközi tapasztalatok szerint a tizenévesek legmegfelelőbb védekezési eszköze a gumi óvszer, míg a harmincöt éven felüli nők számára elsősorban a méhbevaló ajánlható. Megismerkedve a korszerű fogamzásgátló módszerek előnyeivel és hátrányaival, bizonyára sok nőben felmerül a kérdés: Miért maradnak ki a férfiak a fogamzásgátlásból?

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából