Gyermekeink ne kezdjenek el cigarettázni!

Tiszteletben kell tartanunk a dohányosok jogát is szenvedélyükhöz, még akkor is, ha ezzel egészségüket károsítják. A dohányzásnak egyébként bizonyos előnyei is vannak, például csökkenti az idegi feszültséget és az éhséget. Egy idő után azonban olyan erős lehet a hozzászokás, hogy hiánya kedvezőtlen következményekkel járhat (például átmeneti testsúlynövekedés), és idegrendszeri (úgynevezett nikotinéhség) tüneteket okozhat. A nikotin rabságából csak nagy akaraterővel lehet szabadulni, amihez minden segítséget, köztük az orvosit is, meg kell adni. Talán még fontosabb azonban két másik feladat, amire erőinket koncentrálni kell:

Az egyik: a nem cigarettázók védelme a passzív dohányzás ártalmaitól. Társaságban, megbeszéléseken, rendezvényeken stb. a cigarettázást csak a dohányzásra kijelölt helyiségben lenne helyes megengedni. Az európai és észak-amerikai országok többségében ezt a problémát ilyen formában, határozottan és egyértelműen megoldották.

Régen, társaságban szokás volt megkérdezni: „Rágyújthatok?“ Vissza kell hozni ezt az elemi udvariassági szabályt, és akik kicsit is adnak egészségük védelmére, nyugodtan válaszoljanak e kérdésre halk, de határozott „nem“-mel!

A dohányzás elleni harcban a legnagyobb sikert eddig Norvégiában érték el. Szerintük nincs különösebb titkuk. Két tényezővel magyarázzák a sikert. Elsősorban azzal, hogy a társadalom minden rétege megértette a cigarettázás veszélyességét. Ezenkívül náluk haladó hagyomány az egészség és az egészséges életmód tisztelete. E két dolog együtt hozta meg az eredményt.

A másik legfontosabb teendőnk a passzív dohányzás visszaszorítása mellett az, hogy elérjük: gyermekeink ne kezdjenek el cigarettázni! Az első cigaretták senkinek sem esnek jól. Azt kellene megértetnünk a fiatalokkal, hogy az igazi vagányság az, ha valaki meri vállalni még a többiekkel szemben is, esetleg a többiek értetlensége, sőt gúnyolódása ellenére is az értelmes, tehát egészséges életet.

A szeszesital-fogyasztás is aggasztóan emelkedett az elmúlt évek során Magyarországon. A növekedést a különböző típusú szeszes italok egyöntetű értékelhetősége miatt az egy főre eső évi abszolút alkoholmennyiségben fejezik ki. Az ötvenes években ez az érték 4–6 liter közt mozgott. 1960-ban már 601 liter volt, 1975-ben pedig meghaladta a 10 litert. 1981-ben a 11,6 literes egy főre eső fogyasztással Magyarország a 6. helyen állt az európai országok szeszesital-fogyasztási rangsorában.

Az egyes szeszesital-típusok aránya a következő: bor 34,5% (ezzel a 11. helyet foglaljuk el a világranglistán); sör 24,8% (ez a 15. helyet jelenti); tömény 40,7% (a 4,6 liter/fő adaggal a világranglista 3., „dobogós“ helyére kerültünk). A tömény italok egyharmada likőr, kétharmada pálinka típusú. Ez utóbbi érték alakulása a legfélelmetesebb: míg 1970-hez viszonyítva a bor-sör egy főre eső fogyasztása 5%-kal, addig a tömény égetett szeszes italoké több mint 70%-kal növekedett. (Ennél nagyobb mérvű emelkedést csak Lengyelországban regisztráltak.) Ez a tendencia világviszonylatban is észlelhető, de átlagosan csak 35%-os mértékű.

Témánk szempontjából most elsősorban a terhesség alatti szeszesital-fogyasztás érdekes, mert az alkohol magzati ártalmassága egyértelműen beigazolódott. Ez a felismerés pedig, különösen az utóbbi évtizedekben világszerte tapasztalt új tendenciák fényében, vagy éppen árnyékában ijesztő kontúrt kap. Az alkoholfogyasztással foglalkozó tanulmányok ugyanis azt bizonyítják, hogy az alkoholizálás elsősorban a nők és a fiatalok között terjed. Az alkoholbetegek között a nők részaránya a századforduló 5%-os, majd az ötvenes évek 10%-os értékéről hazánkban is tovább emelkedett. Több magas életszínvonalú országban már 33%-os értékről szóló, legújabban pedig a teljes kiegyenlítődésről tudósító közlések is megjelentek.

A másik aggasztó jelenség, hogy az alkoholizálást mind korábban kezdik, és ez mindkét nemre egyaránt vonatkozik. E két tendencia a gyermekvállalás szempontjából fenyegető. A jövő generációk biológiai épsége közvetlenül elsősorban a nőktől, a nők méhétől, „szívétől“ és tudatától függ. Régebben eleve kevés nő vált iszákossá, de ha mégis, akkor csaknem mindig a gyermekvállalási időszak után. Most viszont egyre több fiatal lány szokik rá az italozásra, és ez a terhesség alatti alkoholizálást jelentősen növeli.

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából