Gerincsérv és derékfájdalom – újragondolva

Az 1960-as években Nachemson professzor kutatásai bebizonyították, hogy egy átlagos előrehajlás során a gerinc porckorongjai akár 180–230 kilogrammnyi terhelést is elbírnak károsodás nélkül. Ezt követően Callaghan és McGill biomechanikai vizsgálatai is megerősítették, hogy a rendszeres, fokozatos terhelés nemhogy gyengíti, hanem erősíti a gerincet. 

Ennélfogva a köztudatban elterjedt figyelmeztetések – a „ne hajolj előre”, a „vigyázz az emeléssel”, „mindig tartsd egyenesen a hátad” – nem igazán megalapozottak. 

Gyakran nem is a gerincsérv az ok 

2015-ben egy dán tanulmány – amelynek során 189 fizikai munkás mindennapos mozgásait vizsgálták – kimutatta, hogy nincs összefüggés az előrehajlás gyakorisága és a derékfájdalom kialakulása között. Hasonló eredményre jutott egy 2020- as átfogó metaelemzés is: az előrehajlás önmagában nem jelent veszélyt a derék egészségére. Az emelési technikák vizsgálatai szintén arra mutatnak rá, hogy nincs egyetlen „tökéletes” módszer, hiszen a test különböző pozíciókban is tud biztonságosan emelni, feltéve, hogy a terhelés fokozatos és a mozgások természetesek. A testtartással kapcsolatos hiedelmek is korrekcióra szorulnak: nincs közvetlen összefüggés a testtartás és a derékfájdalom között. 

Bebizonyosodott, hogy a testünk természetes módon igényli a változatosságot, a különböző testhelyzeteket, azok, akik természetesen, félelem nélkül váltogatják a pozíciójukat, általában kevesebb gerincproblémával küzdenek, mint azok, akik görcsösen próbálnak egy „ideális” testtartást fenntartani. 

A modern fájdalomtudomány felismerte, hogy a derékfájás hátterében gyakran nem szöveti elváltozások állnak, hanem az idegrendszer túlérzékenysége. A fájdalom nem feltétlenül a sérülés jelenlétére utal, hanem egy annál összetettebb, félelemalapú válaszreakció eredménye. A félelemelkerülés modell alapján minél jobban félünk egy adott mozdulattól, annál nagyobb valószínűséggel tapasztalunk fájdalmat. 

A derékfájás kialakulását befolyásolhatja az alvás minősége, a stressz-szintünk, de még az is, hogy mennyire bízunk szervezetünk képességeiben. 

A fájdalom meghatározza életminőségünket 

Érdemes tudnunk, hogy az agyunk olyan összetett előrejelző rendszerként működik, ami a korábbi tapasztalataink és félelmeink alapján megjósolja a potenciálisan fenyegető veszélyeket. A kutatók ezt félelemelkerülés modellnek nevezik – Vlaeyen és Linton kutatása megmutatta, hogy sok esetben a fájdalomtól való félelem erősebb hatással van ránk, mint maga a fizikai probléma. A félelem szinte a fájdalom „üzemanyagaként” van jelen – minél inkább félünk egy mozgástól, annál nagyobb a valószínűsége, hogy fájdalmat fogunk érezni mozgás közben. 

Ez a krónikus fájdalmak esetében még kifejezettebb: idegrendszerünk ugyanis „túltanulja” a védekező működést, és az agy előrejelző rendszere túlzottan óvatossá válik, olyan helyzetekben is veszélyt jelezve, amelyek egyébként biztonságosak lennének. 

Négy követendő alapelv 

1. Fontos megértenünk: nem biztos, hogy a fájdalom szövetkárosodás következménye.
2. Érdemes a mozgáshoz fokozatosan visszatérnünk, figyelve testünk jelzéseire.
3. Legyünk türelmesek, mert az idegrendszerünknek sok időre lehet szüksége ahhoz, hogy újrakalibrálja magát.
4. Soha ne féljünk szakember segítségét kérni, hiszen ő az, aki személyre szabott stratégiát képes kialakítani. 

Jó hír, hogy ahogy az idegrendszerünk megtanulta a túlzott védekezést, ugyanúgy képes újra megtanulni a kiegyensúlyozottabb működést is. Mindehhez a kulcsot a fokozatos, félelem nélküli mozgás jelenti, amelynek során minden kis sikeres lépéssel újabb és újabb pozitív tapasztalatot szerez az idegrendszerünk. 

Erősítse meg a gerincet tartó izmokat 

Sokszor hangzik el ez az ajánlás, mivel sokan hiszik azt, hogy az „erősebb” izmok „megvédik” a gerincet, és ezáltal csökken a fájdalom. Ám a gerincünk nem ilyen módon működik. A testünk ugyanis a különböző mozgásokhoz természetes módon szabályozza az izmok aktivitását – a mindennapi mozgás során az izmok pontosan olyan erősek lesznek, amilyenre szükségünk van. A test olyan komplex, adaptív rendszer, amely a természetes mozgások során megfelelő módon edződik. 

A derékfájás kezelése 

A Sherlock Rehab klinikán modern megközelítést alkalmaznak: azaz a céljuk nemcsak az izmok megerősítése vagy a „helyes” testtartás kialakítása, hanem a páciensek mozgásba vetett bizalmának helyreállítása. Komplex állapotfelmérés után manuálterápiás technikák és fokozatos mozgásprogramok révén segítik a test természetes gyógyulási folyamatait. Kiemelten fontosnak tartják a félelem oldását és a fájdalomhoz kapcsolódó tévhitek eloszlatását. 

A derékfájás kezelése ugyanis nem a gyors beavatkozáson, hanem azon a türelmes, személyre szabott folyamaton alapul, amely az idegrendszer újrakalibrálását célozza meg. Testünk – megfelelő támogatás mellett – képes visszanyerni a mozgékonyságát, erejét és a fájdalommentességét. 

(galenus)