Egy éjszaka akár 100-szor is átélheti az alvási apnoét

Azonban ha tudnánk, hogy ennek a betegségnek olyan komoly következményei is vannak, mint a magas vérnyomás, ritmuszavar, szívinfarktus, agyiér-katasztrófa vagy 2-es típusú cukorbetegség, nem beszélve az aluszékonyság miatt bekövetkező közlekedési és munkahelyi balesetekről, valószínűleg nem halogatnánk szakember felkeresését. 

Egy éjszaka során egy mérsékelten súlyos apnoés beteg akár 100-szor is átéli azt, hogy 10 másodpercet meghaladó ideig nem jut levegőhöz. 

Nagyon fontos téma, hiszen előfordulhat, hogy az éjszakai gyakori vizelési ingert nem a prosztata megnagyobbodása okozza, a fogyási képtelenség nem pajzsmirigyprobléma miatt merül fel, a szív megbetegedése pedig nem elsődlegesen kardiológiai kérdés. 

Az alvási apnoé olyan alvásbetegség, amit meggyógyítani sajnos nem, csak kezelni lehet. Az azt kiváltó okot nem tudják megszüntetni, viszont létezik hatékony gyógyászati segédeszközös terápia, amivel el lehet érni a teljes tünetmentességet. 

Ezt érdemes tudni 

Amikor az alvási apnoéban szenvedő beteg mélyen alszik, az amúgy ébrenlétben jól működő, a garatizomzatot vezérlő idegrendszeri szakasz kikapcsol. A beteg garatfala nem észleli azt, hogy a beteg levegőt vesz, és ahelyett, hogy merev falú csővé alakulna, ernyedt marad. Ebben az állapotában pedig könnyen összeszívható lesz, így bekövetkezik a légzési rendellenesség. 

A garat három feladatot lát el: 

1. amikor levegőt veszünk, egy merev falú csővé változik, hogy ellenálljon az átáramló levegő szívóerejének;
2. amikor beszélünk, bonyolult rezgő mozgást végez, hogy artikulálni tudjuk a hangokat;
3. amikor eszünk, az étel továbbításához perisztaltikus mozgást végez. 

Hogy mikor mit kell csinálnia, azt a garatot sűrűn átszövő beidegződés támogatja. Az esetlegesen előforduló, sok éven keresztül fennálló horkolás azonban az idegvégződésekben sérülést okoz, ami által csökken az érzékenységük, és ez hozzájárulhat a betegség folyamatos súlyosbodásához. 

Az alvási apnoé kialakulásában genetikailag hajlamosító tényezők is szerepet játszanak. Ilyen anatómiai elemek a garatizmok aktivitási szintje, a garat formája, az állkapocs és a nyelv mérete és elhelyezkedése, az idegrendszer működése, érzékenysége. 

A betegség a kor előrehaladtával fokozatosan alakul ki. Enyhe formában kezdődik, majd a kezeletlen állapot miatt az évtizedek során súlyosbodik. Mivel lassan alakul ki, a beteg hozzászokik a kellemetlen tünetek fokozatos megjelenéséhez, ezért nehezen érkezik el az a pont, ami már a betegséggel való szembesülésre és cselekvésre motiválja. 

A betegség tünetegyüttes, ezért is hívják alvási apnoé szindrómának. A beteg szinte semmit sem észlel abból, hogy mi történik alvás közben a testében, csak a következményekkel szembesül. 

Mit vált ki a szervezetből? 

Amikor a beteg mélyalvásba kerül, a garat működését szabályozó idegpálya kikapcsol. A garatfal elernyed, és nem feszül meg akkor, amikor a beteg levegőt vesz. A kezdeti években a garatfal szövete még rugalmas, ezért az az összeszívás hatására visszapattan, és ettől egy rezgő mozgás alakul ki. Ez adja a horkoló hangot. De az évek során ez a rezgés megnyújtja, lazává teszi a garatban lévő szöveteket, és sérülnek a benne lévő idegvégződések is. Ettől egyre löttyedtebb lesz a garatfal, ezért egyre jobban összeszívhatóvá válik: a rugalmas, merev falú cső egy puha falú csővé alakul. Legvégül eljut odáig a beteg, hogy azon nyomban elzáródik a garatja, ahogy levegőt akar venni, és létrejön az apnoé. 

Mi történik azután, hogy a beteg nem kap levegőt? 

A szívben van egy védőmechanizmus: a feszülést érzékelő receptorok a szervezetben elindítják a vizeletkiválasztást előidéző hormonok termelését, amitől a betegnél megjelenik az ismétlődő éjszakai vizelés. A beteg annak ellenére kénytelen többször pisilni menni, hogy nem is ivott sokat. Ez azonban egy olyan téves reakció következménye, amit nem a sok folyadék, hanem az apnoé okozta rendellenes légzés okoz. 

A beteg vére a gyakori vizelés miatt besűrűsödik, és ennek következtében romlik a keringés. Fokozódik a szívizom munkája, miközben a légzésszünetek miatt ehhez nem kap kellő mennyiségű oxigént. Gondoljunk csak bele, meddig tudnánk úgy felfelé lépcsőzni, hogy közben visszatartjuk a lélegzetünket? A légszomj, amit az oxigénhiány okoz, pedig ennek ellenére tovább fokozza a szívverés ritmusát, hogy ezzel is több oxigént juttasson a keményen dolgozó szívnek. A szív ijedten kalapál. A vérnyomás megemelkedik. A vérben pedig az utánpótlás hiányában rohamosan csökkenni kezd az oxigénszint. 

A folyamat következménye, hogy a beteg olyan életveszélyes, stresszes állapotba kerül, amiből csak úgynevezett mikroébredés árán menekülhet. 

Abban a pillanatban, ahogy a beteg a mikroébredés során a mélyalvásból a felszínes alvásfázisba kerül, visszakapcsol az az idegpálya, ami amúgy éber állapotban működik, és a beteg egy nagy horkantás kíséretében a kinyíló garaton keresztül újra kap levegőt. A véroxigénszint pár légvétel során rendeződik, a szívritmus visszatér a nyugalmi állapotba, majd a beteg visszaalszik. Rövidesen újra mélyalvásba kerül, de ahogy ez bekövetkezik, az idegpálya ismételten kikapcsol, megint elernyed a garatfal, és megint bekövetkezik az apnoés epizód. Ez egy éjszaka alatt egy mérsékelten súlyos beteg esetében akár négypercenként, súlyos beteg esetében akár percenként is megismétlődhet. 

Egy diagnosztizálatlan és kezeletlen alvási apnoés beteg esetében gyakran találkozunk olyan esettel, hogy az éjszakai fulladási eseményekből annyit látnak egy kardiológiai vizsgálat során, hogy a betegnek éjszakai szív- és érrendszeri betegségei vannak, ezért szívritmus-szabályozó, illetve vérnyomáscsökkentő gyógyszereket, ritkán még pacemakert is kap. Ezen terápiák hatnak a szívműködésre, de mint az előzőekből kiderült, az okot, ami miatt ez bekövetkezik, nem szüntették meg. 

Az agyiér-katasztrófa egyik oka 

A vér besűrűsödése és a szív ritmusának gyakori változása magában hordozza a vérrögképződés kockázatát. Gyakran ez az ok áll az éjszaka bekövetkező agyiérkatasztrófa mögött, mert egy pici vérrög egy apnoés epizód során egyenesen felmegy az agyi erekbe. Ilyenkor ébred arra az apnoés beteg, hogy lezsibbadt a fél karja vagy a fél arca. Sokszor agyiér-katasztrófa következményeként kerül az alvási apnoés beteg az alvásdiagnosztikai központba, de ilyenkor már visszafordíthatatlanul káros események zajlottak le a beteg testében. Az idejében felfedezett betegség megelőzheti a tragédiát. 

Az oxigénhiányos állapotú szervezetben a hormonális változáson túl az anyagcsere is megváltozik, ami pedig hosszú távon olyan anyagcsere-betegségek kialakulásához vezet, mint az inzulinrezisztencia vagy a kettes típusú cukorbetegség. A szervezetbe bevitt szénhidrátok hasznosulása is megváltozik, nagyobb mennyiségben zsír keletkezik belőlük, amely folyamatosan lerakódik a szervezetben, és túlsúly alakul ki. 

Hogyan vizsgálják az alvási apnoét? 

Az obstruktív alvási apnoét legbiztosabban egy műszeres alvásvizsgálat során tudják diagnosztizálni. Nagyon fontos, hogy itt szakértő orvosok működjenek közre a betegség kezelésében. Az alvási apnoé miatt több ezer ember lehet folyamatosan életveszélyben! 

(egeszsegkalauz)