Csökken a tápanyagellátás

Az uvea, a szem burkainak középső rétege. Három része van: szivárványhártya (irisz), sugártest (corpus ciliare), érhártya (chorioidea). Az uvea elnevezés onnan ered, hogy a szkléra (szemfehérje) eltávolítása után a szemgolyó sötét szőlőszemre emlékeztet, mivel nagyon sűrű az érhálózata. Mind a három résznek különböző a funkciója, és ennek megfelelően különböző a szerkezete is.

A szivárványhártya a szemlencse előtt mint diafragma feszül ki, közepén kerek nyílással, vagyis a pupillával, amely a szembe jutó fény mennyiségét szabályozza. Felszínén szabad szemmel is látható számos, főképpen sugárirányú kiemelkedés van, ezek erek, amelyek gazdagon ágazottak, és egymással is összeköttetésben vannak. A szivárványhártya színe a hátsó felszínét borító festékhám vastagságától függ.

A sugártest keresztmetszete háromszög alakú. Sugárnyúlványainak fontos szerepe van a csarnokvíz termelésében. A csarnokvíz látja el tápanyaggal a szem belső részeit. Ezen kívül jelentős szerepet játszik az akkomodációban, vagyis a szem alkalmazkodó képességének az irányításában.

Az érhártya a látóideg belépési helyén kívül az egész szemfeneket kibéleli. Sűrű érfonadék alkotja, amelynek közeit melanintartalmú sejtek töltik ki, ezért színe majdnem fekete. Az érhártyának jelentős szerepe van az ideghártya, különösképpen a sárgafolt látósejtrétegének oxigén- és tápanyagellátásában.

Az uvea gyulladásakor a tápanyagellátás nagymértékben csökken, így a szem legérzékenyebb részeiben, vagyis a szemlencsében, a retinában és az üvegtestben kóros, gyakran maradandó elváltozások keletkezhetnek, ami a szem fénytörőközegének elhomályosodásához vezet. Ezért a szem és az immunrendszer kapcsolata a szervezeten belül nagyon különleges. A szem belső részének gyulladása tehát sokkal veszélyesebb, de szerencsére ritkább is, mint a felszíni gyulladások. A gyulladás az uvea különböző részeit érintheti. Leggyakoribb a szivárványhártya és a sugártest gyulladása (iritis, iridocyclitis, uveitis anterior). Az érhártya gyulladása (chorioiditis, chorioretinitis) ritkább, de sokkal veszélyesebb, mivel előidézheti az ideghártya kóros elváltozását is, ami tartós látásromláshoz vezethet.

Okok

A gyulladás okait eredetük szerint két csoportra osztjuk: exogén és endogén gyulladásra. Az első esetben a kórokozók balesetek következtében, vér útján vagy a szaruhártya fekélyesedése következtében jutnak a szembe. A gyulladás lehet vírusos (herpesvirus), bakteriális (borelia), de okozhatja parazita (toxocara, toxoplazma) vagy penészgomba is.

Az endogén gyulladás az immunrendszer nagymértékű reakciója a szervezetben történő kóros folyamatokra. Tehát a szervezetben található, a szemtől távol eső gyulladásos góc váltja ki. Ebben az esetben a gyulladás okának kiderítése nagyon nehéz. Az esetek 30%-ában ismételt kivizsgálások ellenére nem sikerül megállapítani az okot. Egyes esetekben a szervezet tipikus betegségei váltják a ki a szem gyulladását, ezek közé tartozik az ízületek, a bőr, az emésztőrendszer, a húgyvezeték és a nemi szervek gyulladása (az ízületek reumatikus betegségei, Bechterev-kór stb.). Ezek a betegségek általában több szervet támadnak meg, és a szem gyulladása csak a tünetek egyike.

A gyulladás diagnosztikája

A gyulladás tünetei annyira markánsak, hogy az esetek többségében a páciens felkeresi szemorvosát. A tartós látásromlás megakadályozása érdekében a kezelést minél előbb el kell kezdeni. A gyulladás okának meghatározása több kivizsgálást igényel. A szemészeti vizsgálaton kívül, vérvételre, röntgenológiai kivizsgálásra, és az esettől függően más speciális kivizsgálásra is szükség van. Kiderült, hogy bizonyos genotípusú emberek hajlamosabbak erre a betegségre, ezért a genetikai kivizsgálás (HLA tipizáció) is célravezető lehet. Ezen betegség diagnosztikája nagyon szerteágazó, kezelése pedig gyakran komplikált, így célszérű kórházban végezni a kivizsgálásokat.

Kezelés

A látás megtartása érdekében a kezelést minél előbb el kell kezdeni, mivel minden esetben nagy a veszélye a tartós látásromlásnak. Az utóbbi tíz évben szerencsére a kezelés lehetőségei kiszélesedtek. A terápia alapja a gyulladás csökkentése, bizonyos esetekben a szemgolyó mellé gyulladás csökkentő injekciót is kell szúrni. Fontosak az antibiotikumok. A pupilla tágításával csökkenthetjük a gyulladást. A kezelést az is nehezíti, hogy a speciális szerológia, immunológiai kivizsgálások eredményei csak napok esetleg hetek múlva készülnek el. A terápia főleg azokban az esetekben komplikált, ahol másodlagosan emelkedik a szemnyomás. Ilyenkor nehéz megtalálni mindkét tünet optimális kezelését. A páciens élete során, főleg az endogén gyulladások esetében, a betegség többször visszatérhet és idővel szürke hályog is keletkezhet.

A szem és az immunrendszer kapcsolata nagyon specifikus, ami legmarkánsabban a szem belső burkának a gyulladásainál tükröződik. Az orvostudomány fejlődésével remélhetőleg ezen betegségek diagnosztikája és kezelése is egyszerűbbé és eredményesebbé válik.

A szerző szemorvos

A gyulladás tünetei

A páciens fényérzékenységre, csökkent látásélességre, fájdalomra és a szemfehérje bevörösödésére panaszkodik. A pupilla szűk. A betegség általában hirtelen kezdődik, és valamennyi tünet azonnal jelentkezik. Tipikus a szúró fájdalom a közeli tárgyak fixálásakor, például olvasáskor. Bizonyos esetekben a betegség csak lassan alakul ki, és a páciens úszkáló homályokat lát.