Az élet úgy hozta, hogy a szűkebb családban két kisgyerek is van, és én egyre gyakrabban kapom rajta magamat, hogy azon gondolkodom: vajon milyen életük lesz húsz év múlva? Milyen felnőttkor vár rájuk, miféle kihívásokkal kell majd megküzdeniük felnőttként?

Februárban volt az első évfordulója annak, hogy a vírus a világkörüli útján megérkezett Európába. Egy olaszországi kórházban történt, hogy Coviddal diagnosztizáltak egy férfit, aki előtte együtt vacsorázott valakivel, aki Kínában járt.

Nem mindennapi eset, hogy az utolsó 48-as honvéd valakinek a földije. Na jó, nem is az utolsó, mert erre a címre többen is pályáztak. Lebo István története következik.

A furgon megállt a házunk előtt, és Srna Zoltán, a polgármester szállt ki belőle. Jött, hogy eleget tegyen múltkori ígéretének: felvisz a templomhoz. A százdi római katolikus templomban folyó kutatás és restaurálás ugyanis az utolsó szakaszához ért.

A két világháború közti Magyarországon hivatalos politikai doktrína volt a revizionizmus, a fajelmélet pedig egyre erősebb hátszelet kapott. Aki ezekkel bármilyen formában szembeszállt, könnyen megkapta a kommunista jelzőt. Így járt Móricz Zsigmond író is, akinél kevesen ismerték jobban a paraszti világ nyomorúságát. Fia, Móricz Imre gépészmérnök nemrég, 2021. január közepén hunyt el, 85 éves korában.

„Jobb egy ateista, mint egy álszent katolikus” Ferenc pápa

Még fenyőgallyat is szerzett, amit szépen feldíszített, hogy így is teljes legyen a karácsonyi hangulat. Régen mindig plafonig érő karácsonyfájuk volt, szenteste körülállta a család, és elénekelték a Csendes éjt.

A környezetszennyezés a legnagyobb kihívás, ami az emberiség előtt áll, hogy egy élhető bolygót hagyjunk a következő generációkra. Az utóbbi időben egyre több kutatás igazolja, hogy környezetünk szennyezésével önmagunkat mérgezzük. Az egyik legnagyobb környezeti terhelést pedig az eldobott cigarettacsikk jelenti.

A közösségi médiát böngészve az emberben óhatatlanul alakul ki az érzés, hogy a hülyeség korát éljük, amikor a józan megfontolást sutba dobtuk, és minél nagyobb hülyeséggel áll elő valaki, annál nagyobb sikerre számíthat.

Egy kis kalandozás a párbajok világában, és jó néhány olyan érdekességre bukkanhat a búvárkodó, amelyet jó lenne megosztani másokkal. Itt van rögtön Ady Endre, a költőzseni, akinek eléggé ambivalens volt a hozzáállása a párbajhoz. Amíg számos írásában elítélte, maga is gyakorolta ezt a műfajt. Igaz, hogy az esetek többsége fiatalon, debreceni és nagyváradi újságíró korában történt, és tipikusnak mondható abban a közegben, melyben élt. Ezek a lovagias ügyek mai szemmel már nevetségesek, de a kor szellemébe nagyon is beleillettek.

Talán mégiscsak jobb volna alcímnek, hogy A Föld fellélegzik. Ugyanis a COVID–19 képletesen és szó szerint is megbénította a világot, és karanténba zárta az emberiséget. Azzal pedig, hogy minimumra csökkent a gazdasági tevékenység, szünetel az idegenforgalom, a Föld lélegzetvételnyi szünethez jutott, és ez egy kicsit (nagyon) szomorú.

Habár ezekben a napokban a koronavírus mindent visz, szakemberek és kevésbé szakemberek érzik kötelességüknek, hogy bölcs tanácsokkal lássanak el bennünket, ugye emlékszünk még rá, hogy február utolsó napján volt egy választás is Szlovákiában?

Mai írásomban egy olyan norvég irodalmi Nobel-díjasról (az első norvég Nobel-díjasról) lesz szó a Qubit cikke alapján, aki 1903-ban kapta meg az elismerést, ma mégis alig tud róla valaki. Pedig Bjørnstjerne Bjørnson (merthogy róla van szó) többek közt a norvég himnusz szerzője is, és Norvégia nemzeti függetlenségének szószólója volt.

Ausztráliába január harmadik hetében megérkezett az eső, és ez az utóbbi hónapok legjobb híre, szó szerint az egész világnak, mert a lehulló csapadék segít megfékezni azokat a tomboló tüzeket, amelyek immár két magyarországnyi területet perzseltek fel, milliárdnyi állat pusztulását és 29 ember halálát okozva. Igen, az egész világ fellélegzett, hiszen egy ilyen mértékű tűzvésznek már globális következményei is vannak.