Koronavírus Szlovákia
2 009 936tesztelés +10 958 új 300 775fertőzött +2 438 új 396 963gyógyult +0 új 6 859halálozás +84 új
Csöng a telefonom. – Pósa Lajos vagyok – mondja egy friss, fiatalos férfihang. – Matektanár. Láttam a lányát a Virtuózokban, és az arca alapján úgy tűnt, matematikából is tehetséges. Régi álmom, hogy olyan gyerekekkel foglalkozzak, akik valamilyen más területen kiemelkedőek. Nem lenne kedve egyszer eljönni hozzám?
A temetés a kivételek közé tartozik. Hajnalban indulunk, messze van Sárospatak. A határőr még az igazolványunkat sem kéri, elég neki annyit mondani, hogy temetésre megyünk.
Egész héten esik. Nyirkos, vacak idő. Mindennap reménykedve nézem a hétvégi előrejelzést, de hiába. Pedig érzem a csontjaimban, hogy most vagy soha. Ez az utolsó olyan hétvége, amikor még ki lehet mozdulni otthonról. Október közepe van. A járványhírek egyre aggasztóbbak.
Tököl különleges hely. Többek között azért, mert ott lakik Márk, akit még egyetemista koromból ismerek.
Az ember gyereke tizennégy évesen egyszer csak azzal áll elő, hogy neki nem felel meg a nyolcosztályos gimnázium, ahová jelenleg jár, és ő már talált is magának másik iskolát, nézzem csak.
Nem szeretem az autópályát. Gyorsabb, de unalmas. Nem látom közelről a falvakat, városkákat. Az én igazi útvonalam az észak-déli. Zsolnáról Budapestre, toronyiránt. Jó kanyargós, az utak állapota helyenként katasztrofális. Mégis szeretem! Szinte minden faluban van kedvenc házam.
Talán emlékszik még a kedves olvasó, tavaly ilyentájt tudósítottam egy remek civil kezdeményezésről. A cseregyerek névre hallgató program keretében 2019 májusának végén magyar gyerekek vendégeskedhettek két hétre szlovák családoknál, hogy hasonló korú szlovák gyerekek társaságában gyakorolhassák a nyelvet. Mi is fogadtunk cseregyereket, és idén is hasonlóképpen cselekedtünk volna, ha közbe nem szól a korona.
