Az EU jó felvevőpiac

Kereskedők szerint a szlovákiai mézet el lehetne helyezni az uniós piacon, ha az maradéktalanul megfelelne a szigorú uniós normáknak. Az EU-15 országai ugyanis mindig nagy mézfogyasztónak számítottak. A tizenötök éves hazai összfogyasztásuk mintegy 50–52 százalékát azonban – hazai alapanyag híján – importból szerzik be, főként Argentínából, Kínából, Mexikóból, Magyarországról, Romániából, Kubából és Chiléből. 2003-as adatok szerint a legnagyobb hazai mézkitermelő az EU-15-ben Spanyolország (32 ezer tonna), Németország és Franciaország (18-18 ezer tonna) volt, miközben az unió mézexportja csak 6,6 ezer tonnára rúgott, a célország Svájc és Szaúd-Arábia volt. A méz 85 százalékát az EU-ban természetes formában fogyasztják el, s csak 15 százalékát dolgozzák fel süteményekben, édességekben.

A uniós méhészek a méz több mint felét közvetlenül adják el a fogyasztóknak 3–5 eurós kilónkénti áron, de Németországban vagy Ausztriában az ár akár 8 euró is lehet. A mézfelvásárlási összegek országról országra változnak. Például Spanyolországban vagy Görögországban, ahol sok a méhész, mindössze 1,58–1,95 eurót kap a termelő egy kiló minőségi alapanyagért, míg Németországban már 5 eurót is kaphat ugyanazért az alapanyagért. Az importált méz lényegesen olcsóbb. Kína például 60-80 eurócentért kínálja mézét a világpiacon. Az EU-ban alkalmazott pótdíj felszámolása után is a kínai méz átlagosan 1,05 euróval olcsóbb az uniós méznél. (ga)