Vida Elvira, a világnomád családanya

Életvidám, mosolygós, csupa szív. Ezekkel lehetne leginkább jellemezni Vida Elvirát, a New Yorkban élő dunaszerdahelyi anyukát, aki amellett, hogy családanya, a gyerekeivel és a férjével utazik a világban.

 

Legutóbb például fél évet töltöttek Délkelet-Ázsiában, az ottani kalandjairól rendszeresen beszámol a Vasárnapban. Kilencéves ikrei, Lola és London minden programon részt vett a szülőkkel. Önkéntes munkát végeztek, kétnapos csendes meditáción voltak, és rengeteget tanultak. Leginkább az életről.

„Diétás nővérnek tanultam Kassán, de a szakma soha nem érdekelt. Miután elvégeztem, anyukám talált egy felhívást, Angliába kerestek bébiszittert. Belevágtam a nagy kalandba. Két és fél év múlva hazajöttem, angolt tanítottam, de nem találtam a helyem, utazni, világot látni szerettem volna. Angliában megismertem egy magyar lányt, mesélt az amerikai táborokról, jelentkeztem és felvettek; foglalkozásokat vezettem ott. Gyöngyfűzés, makramé meg hasonló kézimunkák.” A táborban megismerte Geoffreyt, aki szintén foglalkozásokat vezetett. Elvira hazajött, levelezett Geoffreyvel, de nem érezte jól magát itthon, vonzotta Amerika. Sikerült egy kétéves vízumot igényelnie, ezalatt bébiszitterként dolgozott, és eldöntötte, hogy továbbtanul. Az amerikai oktatás teljesen máshogy működik, mint az itthoni, egy kisebb vagyonba kerül, de különböző pályázatok segítségével összegyűjtötte rá a pénzt. Nem volt egyszerű, rengeteg utánajárás, kérvény és segítség kellett hozzá. Közben otthagyta a munkáját, nem szerette, kicsit kilátástalan lett a helyzete. Rövid idő alatt talált egy másik családot, ahol a lakhatásért cserében takarított, így a tanulásra is több ideje jutott.

 

Műtét előtti lánykérés

„Egyetemistaként találkoztam egy cseh fiúval, aki a konzulátuson dolgozott, odaadtam neki az életrajzomat, és felvettek. Lett munkám, vízumom, hat évig voltam ott. Onnan a magyar turizmushoz kerültem három évre. Közben Geoff is visszakerült az életembe, egy közös ismerősünk által újra felvettük a kapcsolatot. Mindketten sokat változtunk, felnőttünk.” Elvira elvégzett még egy egyetemet, miután befejezte, szeretett volna Brazíliában angolt tanítani. Ám emlőrákot állapítottak meg nála, harmincegy évesen. Tervei egy perc alatt szertefoszlottak, a hír megváltoztatott mindent. Geoffrey végig mellette állt, a műtét előtti napon pedig megkérte a kezét. Elvira az elején ódzkodott, nem akarta, hogy a fiú meggondolatlan döntést hozzon, végül mégis beleegyezett a házasságba. „Kemoterápiára kellett járnom, amely megöregíti a szervezetet. Így azt javasolták, hogy ha gyereket akarunk, végezzünk mesterséges megtermékenyítést, fagyasztassuk le az embriókat, és ha három év múlva még élek, s minden rendben lesz, jöjjünk vissza a beültetésre. Amely vagy sikerül, vagy nem. Nem volt választásom. Házasok még nem voltunk, de gyereket már csináltunk. Igaz, nem a hagyományos módon.”

 

Amerikában, magyarul

Az első házasságkötés a városházán történt, kihullott hajjal. Majd másfél év múlva csaptak egy nagy lakodalmat Szlovákiában, amikor Elvira már teljesen jól volt. Két év múlva megszületett Lola és London, azóta az év nagy részét New Yorkban töltik, sokat utaznak, a nyarakat pedig Dunaszerdahelyen, hogy a gyerekek jól megtanuljanak magyarul. És szépen meg is tanultak, idén nyáron sorra látogatják a szlovákiai magyar táborokat, a Huncutka Kalandtáborban is voltak, és sem a nyelvvel, sem a beilleszkedéssel nem volt gondjuk. Geoffreynek is sikerült beilleszkednie, bár eleinte nem igazán találta fel magát, hiszen a csallóközi rokonok nem beszéltek angolul. A fiatalabbak már tudnak, és az ikrek is szívesen fordítanak. „Az esti mese mindig magyar, rengeteg magyar könyvünk van New Yorkban. Amikor kicsik voltak, csakis a magyart használtuk, most, hogy iskolások, a házi feladat, az iskolai helyzetek megbeszélése miatt néha angolul beszélnek hozzám. Szeretném, ha megtanulnának magyarul olvasni és írni, de azt gondolom, ezzel még picit várunk. Most ráadásul fél évre elutaztunk Délkelet-Ázsiába, és ott olyan sok ingert kaptak, hogy nem akartuk még ezzel is terhelni őket.” A családnak nemcsak a két nyelvet kell beépítenie a mindennapi életébe, különböző vallások is színesítik. Elvira református, a férje zsidó. A gyerekek pedig mindkettőnek vallják magukat. „Minden keresztény és minden zsidó ünnepet megtartunk, egész évben ünnepelünk, sőt még a hálaadást is, amelynek egyikhez sincs köze. A gyerekek nagyon nyitottak, élvezik.”

 

Gyerekekkel a világ körül

New Yorkban meglehetősen sok magyar él, Elvira egy időben a Magyar Házban egyik barátnőjével bábozást tartott gyerekeknek, akkor sokukat megismerte. Egyebek mellett Molnár Miriamot, a Vasárnap egyik szerzőjét. „Anyukáink ismerték egymást, és Miriam egyszer felkeresett, tudta, hogy ott élek. Elmentük kávézni; nagyon szimpatikusnak tartottuk egymást, azóta is jó barátnők vagyunk. Közel lakunk egymáshoz, tudom, hogy számíthatok rá.” Elviráék kétszobás lakásban élnek, és ahogy nőttek a gyerekek, arra gondoltak, venni kellene egy nagyobbat. Ahogy azonban elkezdtek keresgélni, rájöttek, hogy meglehetősen sokba kerülne, nincs annyi pénzük, és nagyon sokáig nem is lesz. Így inkább úgy döntöttek, világot látnak, családostul, de nem egy-két hétre utaznak el, ahogy azelőtt, hanem fél évre. Elkezdték szervezni az ázsiai utat, és két év múlva belevágtak. „Az első állomásunk Bali lett volna, de ott hiába terveztünk meg pontosan mindent, a kitörő vulkán törölte a terveinket. Akkor elhatároztuk, hogy spontánul megyünk tovább. Mindig azt hittem, hogy ehhez rengeteg pénz kell, de Délkelet-Ázsiában olcsó az élet, csak túl kell lépni a komfortzónán.” Nem volt minden nap felhőtlen, de azért mentek, hogy tanuljanak. Néha elegük volt a rizsből, a rossz higiéniai körülményekből, az ételmérgezésből, de amikor önkéntes munkát végeztek, az mindenért kárpótolta őket. „Szellemileg nagyon feltöltött az önkénteskedés. Három projektben vettünk részt: a fekete hmongoknál angolt tanítottunk, könyveket vittünk egy laoszi faluba, és Malajziában egy muzulmán faluban egy hétig természetvédelmi programon vettünk részt; angol foglalkozásokat is tartottunk. Ott egyébként nagyon sok volt a szemét; volt olyan programunk, amelyben a gyerekek figyelmét felhívják a környezetszennyezés következményeire. Ez Londont és Lolát is nagyon megérintette. Miután hazamegyünk New Yorkba, mindenképpen tudatosan odafigyelünk majd arra, hogy a háztartásunk minél kevesebb hulladékot termeljen. Remélem, sikerül elérni.” Terveik is vannak bőven. Elvira és Geoffrey szeretnék, ha a gyermekeik megtanulnának spanyolul, ezért egy hasonló, bár nem ennyire hosszú utazást terveznek Dél-Amerikába. Nem most, hogy az ázsiai élményeknek legyen idejük leülepedni. „Sok helyen nem jártunk még, a világnak csak egészen pici részét utaztuk be. Rengeteg kaland vár még ránk.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?