Vendégségben Bugár Béla kertjében

A somorjai kertes háza udvarán fogad. Először a foxterrier, Bundás, apró masnival a nyaka körül. Csak utána jöhet a gazdi, Bugár Béla. A kánikulában kellemes az árnyékba vonulni, és az elnök úr portáján bizony van is erre lehetőség. Csodálatos gyümölcsfák a veteményes mellett, a szépen rendben tartott kis kert igazi oázis a forróságban. Ám nem válik varázsütésre ilyen mesebelivé a környezet, sok munka van benne. „Tegnap fél ötig Pozsonyban voltam, de tudtam, a burgonya helyét fel kell lazítani a rotációs kapával. Hazajöttem, megcsináltam, sőt, még a szemetet is kivittem. Igaz a sok kinti munka miatt minden porcikám fáj, de megérte, legalább érzem, van izmom – meséli mosolyogva, miközben megmutatja a gazdaságot. „Azért szeretem a kertet, mert ha valamit megkapálok, annak rövid időn belül van látszata. Ugyanígy, ha elrontok valamit, az is hamar kiderül. Amikor meg beérik a termés, a gyümölcs, annál nincs is jobb. Nagy sikerélményt ad. Naponta két órát dolgozunk kinn a feleségemmel, de nemrég például Horvátországban voltunk, mialatt itthon háromszor esett az eső. Mire hazaérkeztünk, úgy megnőtt a gyom, hogy két napba került, míg rendbe hoztuk a kertet.”

Miért jó a természetben?

Míg nyáron a kertben töltődik fel, télen szívesen fut, tornázik és olvas. Mint mondja, nagyon szereti a történelmi témájú regényeket, egyik nagy kedvence Bán Mór Hunyadi-sorozata. „Szeretek olvasni, télen több időm jut rá, de mindig nagyon várom a tavaszt. Amikor először lehet kimenni a földre, belemarkolni, hogy porlik-e, és ha igen, akkor kezdődhet a kerti munka. Azt is nagyon szeretem, amikor elkezdenek zöldelleni a sorok, amikor látszik, van a munkának eredménye.”

Bugár Béla nem lelkesedett mindig ennyire a kertészkedésért, gyerekként édesapja noszogatására ment ki. „A permetezőt kellett pumpálnom, nem szerettem, büdös is volt. Kapálnunk is sokat kellett, a szüleimnek besegítettünk. Ha jó idő volt, ha rossz, akkor is, ilyen a mezőgazdasági munka. Aztán fokozatosan rájöttem a szépségeire, nemcsak sikerélményt ad, hanem a termés egészségesebb is az üzletinél, hiszen alig permetezünk. Meg nagyon jó az is, amikor az első gyümölcsből megkínáljuk egymást a szomszédokkal.”

Aktívan és passzívan pihenni

Az utcaajtón kilépve Bugár Bélát azonnal felismerik, hiszen nem egy-két éve van a pályán. Mint mondja, már megszokta, de azért néha ő is kerül váratlan helyzetekbe. „Nem voltam még olyan helyen, ahol ne állítottak volna meg ismeretlenek. Az abszolút meglepő az volt, amikor még a 90-es években, Horvátországban, korán reggel hét óra körül egyedül úsztam a tengerben, s egyszer csak mellém úszott valaki, és rám köszöntött. Pedig akkor még nem szerepeltem annyit a nyilvánosság előtt.”

A tengerparti, pihenős utazások igencsak közel állnak hozzá, hiszen, ahogy mondja, ott lehet jókat lazítani, a mindennapi stresszt, fáradalmakat ott tudja kipihenni. Olyankor csak azzal kell törődnie, hogy mennyi időt töltsön a tengerben, a napon, mit olvasson. „Horvátországban van egy hely, ahova szeretek elvonulni. Ahol csend van, nyugalom, csodás táj és jó társaság. De a hegyeket, az aktív pihenést is nagyon szeretem. Dél-Tirolban él a nagybátyám, jó párszor jártunk nála, és olyankor mindig túrázunk.” Kell is nyugalom, hiszen az állandó sietés, a nyüzsgő életmód könnyen megterheli a szervezetet. „Régen, amikor a lányom még kicsi volt, és megkérdezte, mikor leszek otthon, rögtön tudtam, vissza kell vennem a tempóból. Most meg már érzem, hogy amikor feszült, fáradt vagyok, akkor kell picit pihennem. Olyankor lemondom a programokat, és fél napot azzal töltök, hogy a növényeimet gondozom.”