A matematikatanároktól a legtöbb diák retteg. Stifter Lajosné Cséfalvay Mária tanítványaitól nem hallottam ilyet. A pozsonyi Duna utcai gimnázium gyémántdiplomás pedagógusára, aki egész életét a tanulásnak és tanításnak szentelte, ma is szeretettel emlékeznek.
Nehezebb a járása, lassúbb a mozgása, ezt mindjárt észrevenni, ahogy kisétál elém a püspöki ház kapujába. A szeme viszont fiatalosan csillog, őszintén örül a látogatásnak. És a pár szál virágnak. Rögtön vázába teszi, nem engedi, hogy segítsek. A kávéval sem. Csak akkor ül le velem szembe, hogy ablakot nyisson a múltra, egy pedagógus életére, amikor a kávé mellé egy kis keksz is került. A beszélgetés eleinte amolyan jó ismerősök csevegése; mióta Marika néni nyugdíjba vonult, néha összefutottam vele a Pozsonyi Casinóban, rendezvényen, de az utóbbi időben nem láttam. Hiába: a 92 év, az 92 év.
Mikor döntötte el, hogy pedagógus lesz? Miért kellett iskolákat váltania? Hogyan szerezte meg az oklevelet? Hol tanított először? Mikor kerül Pozsonypüspökire? Hogyan lett matematika–fizika szakos tanár? Hogyan került a pozsonyi gimnáziumba? Hol élnek a lányai? Milyen kapcsolat fűzi a zenéhez? Hol van otthon?
Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára riportját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.