Van élet a halálfejen túl

<p>Nem tudjuk, mit juttatunk a szervezetünkbe, ráadásul nem is érdekel bennünket. Gombaölő, rovarölő, gyomirtó. Vegyszerekkel és egyéb olyan kémiai anyagokkal permetezzük a növényeket a kártevők ellen, amelyek sok esetben károsabbak, mint maga a kártevő.</p>

Ha a növényekre nem is mindig, de a mi szervezetünkre biztosan. Pedig van más lehetőség, csak mintha nem akarnánk róla tudomást venni.

 

Sok legyen, és olcsó

Legyen sok, és jól nézzen ki, mert úgyis eladásra megy. A mezőgazdasági termelésben ez az általános szemlélet, legyen szó több száz hektáros vállalkozásról vagy családi kertészkedésről. A mennyiségért nagy áldozatokra vagyunk képesek, a minőségi kritériumok tekintetében már elnézőbbek vagyunk. A boltokban és a piacokon vásárolható zöldség és gyümölcs gyakorlatilag beazonosíthatatlan helyekről érkezik, és ha a származási országot feltüntetik is, abból még nem derül ki, hogy a növény milyen bánásmódban részesült. Vannak ugyan Bio jelzéssel ellátott termékek, amelyeknek elvileg jobb beltartalmi értékeiknek kellene lenniük, a fogyasztók többsége viszont erre is csak legyint: biztosan átverés, és csak azért írják rá, hogy bio, hogy drágábban adhassák. Az emberek többségének sem ideje, sem kedve azzal foglalkozni, hogy az általa vásárolt élelmiszer eredetét kutassa, vagy olyan termelőktől vásároljon, akikben megbízik. Így hát mindenki eszi, amit kap vagy talál, a lényeg, hogy minél kevesebb pénzért minél többet kapjunk.

 

Sok kicsi sokra megy

Ez a fogyasztói közömbösség az egyik oka, hogy a termelők többsége sem igazán töri magát azzal, hogy elszakadjon a korábbi évtizedekben megszokott termelési modelltől: sokat kell termelni, lehetőleg minél olcsóbban, minél kevesebb energiabefektetéssel, mert úgyis elfogy. Nyugodtan lehet olyan vegyületekkel permetezni, amelyek élő szervezeteket ölnek meg, hiszen ha bekerül is a növénybe a méreg, a törvényben megszabott határértéket nem éri el, vagyis az emberre nem káros. Elvileg. A gyakorlat viszont kicsit másképp fest – mutat rá Tamašek Zoltán növényvédelmi szakember, a Bio Tomal vezetője. „Nézzük csak meg, mi mindent eszünk egy nap. Reggelire például kalácsot egy pohár tejjel. A kalács lisztből készült, amelyhez a gabonát kétszer legyomirtózták, harmadszor már csak azért, hogy egyenletesen leszáradjon, vagyis a kultúrnövényt is megölték a gyomirtóval; első dózis. A pékségben a kalács még kapott egy adag tartósítószert, hogy sokáig puha maradjon; második dózis. A tejet ahonnan hozták, néhány tehénnek talán tőgyulladása volt, antibiotikumot kaptak; harmadik dózis. Az ember még csak a reggelinél tart, és már háromféle veszélyes kémiai anyag került az ételen keresztül a szervezetébe. Igaz, hogy a tartalom a törvényben leírt határérték alatt volt, de ezek összeadódnak, és sok lúd disznót győz. S még csak utána jön az ebéd és a vacsora” – magyarázza Tamašek. Szerinte mindennek tükrében a rengeteg allergiás és daganatos megbetegedés nem is nevezhető meglepőnek. Legfeljebb az emberek magatartása, akik ezekről a tényekről nem akarnak tudomást venni. Pedig teljesen egyértelmű és logikus, hogy a vegyszerek beépülnek a növényekbe, a termésekbe is. „Megszületik egy csecsemő, aki még nem evett egy szelet húst, sem egy pohár bort nem ivott meg, de a vérében már kimutatható a gyomirtók hatóanyaga, a glifozát” – teszi hozzá a vegyész. Egyértelmű folyamatokról van szó, az emberek mégsem bíznak azokban a növényvédő szerekben, amelyeknek a csomagolására nincs halálfej festve.

 

Nem kötelező mérget enni

A kártevők és kórokozók többsége ellen ma már bioszerekkel is tudunk védekezni. Huszonöt éve ez még nem így volt, de ma már tudományos kísérletek és a mi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy lehet. A világ előbbre jutott ebből a szempontból, mert egyesekben van igény arra, hogy a gyerekeinket ne etessük mérgekkel – hangsúlyozza Tamašek. „Ez a tudat arra késztette a világot, hogy több biológiai szert gyártsanak, s ma a biotermelés már nem hókuszpókusz: ezek a permetek beszerezhetők, és nem kerülnek háromszor annyiba, mint a vegyszeresek. Sajnos sok gazda azt hiszi, hogy minél károsabb és durvább egy permet, annál hatásosabb. Ez nagy tévedés, mert vannak kórokozók és kártevők, melyeket velük sem lehet elpusztítani, emellett a biopermetekkel ugyanolyan hatásfokot tudunk elérni, mint a kémiaiakkal, csak épp mellékhatások nélkül.”

Kasnyík Zoltán az egyik legfiatalabb kürti szőlősgazda, nagyjából öt-tízezer liter bort készít évente. Hat éve még kemény kémiai szerekkel permetezett, de volt egy olyan év, amikor ezek sem segítettek. „Akkor döntöttem úgy, hogy áttérek a biológiai növényvédelemre. Hatásfoka ugyanaz, a legfontosabb egyébként is az időzítés: figyelni kell a növényt, és idejében beavatkozni. Ha már késő, a kemény vegyszer sem fog segíteni. A különbséget magamon érzem: amikor háti permetezővel szórtam a vegyszereket, kiütések keletkeztek rajtam, begyulladtak a légutaim, most pedig nyugodtan jövök ki a szőlőbe, mert tudom, hogy nem mérgezem magam.”

A termelőkkel folytatott beszélgetések egybehangzó tanulsága, hogy az emberek nincsenek felvilágosítva a lehetőségeikről, nem tudják, milyen környezetkímélő szerek állnak rendelkezésükre. Nem bíznak az újban akkor sem, ha a régivel sincsenek maradéktalanul megelégedve. A legjobb módszer a ragadós példa: ha a szomszéd halálfejes feliratú permetek nélkül is meg tudja védeni a kertjét, gabonáját, szőlőjét, akkor a többiek is hamarabb próbálják ki az új, környezet- és egészségkímélőbb megoldásokat.

 

Még egy lépés: a homeopátia

Melecsky Tibor kürti borász azzal állított meg a múltkor, hogy homeopatikus készítményekkel permetezi a szőlőjét. Tibornál egyébként is az extrém megoldások számítanak normálisnak, de ezzel tényleg meghökkentett. Eddig is, kilenc évig biokészítményekkel permetezett, most úgy döntött, még tovább megy: kipróbálja a homeopátiás szereket. Már a biopermetek gyakori alapanyaga, a réz sem elfogadható számára, mert nehézfém. „Csak olyat vagyok hajlandó ráfújni a szőlőre, amit akár meg is ihatok, nem lesz bajom tőle. A növénynek van immunrendszere, azt kell jó kondícióban tartani” – vallja. Ha egy ember megkapja a szükséges tápanyagot, folyadékot, és jól érzi magát, nem betegszik meg. Így vannak vele a növények is. Szerencsére egyre többen próbálnak erre építeni. A homeopátiás szerekkel szemben a társadalomban averzió uralkodik. Sokan azt mondják: placebohatás, mert az ember tudja, hogy gyógyszert kap, és meggyógyul. „Na de a növény nem tudja, mégis rendbe jön tőle, ez az én tapasztalatom. Nemrég a szürkebarát, egy új telepítésű parcella kapta el a peronoszpórát; ezzel lefújtam, másnap mentem: megállította. Akkor nyilván ez is működik, nem lehet benne akármi. És nincsenek mellékhatásai, nem lesz méreganyag a gyümölcsben” – teszi hozzá Melecsky. (verespi)

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?