Üzenet a jövőből

Mire Marián Kotleba lett Szlovákia miniszterelnöke, a velük nem szimpatizáló középosztály mobilis része már nem lakott az ország területén. Aki tudott és mert, elment. Hlinka és Tiso születésnapja államünnep lett. A Vatikán visszahívta szlovákiai képviselőit, miután a szlovákiai egyház több figyelmeztetés után sem hagyta abba a náci és fasiszta propagandát.

Amikor Putyin elfoglalta Ukrajnát, senki sem számított nyugati beavatkozásra. Az amerikai nép megválasztotta eddigi legbutább és legnarcisztikusabb elnökét, Donald Trumpot, aki elnöksége első évében kivonta az amerikai katonákat minden konfliktusból, hogy nekifoghassanak a nagy mexikói fal építésének és az illegális bevándorlók kitoloncolásának. Trumpot milliárdos barátai óva intették az utóbbi ellen, mert nem tudták elképzelni, ki fogja ezek után nevelni a gyerekeiket, takarítani házaikat, learatni a termést, megfőzni és felszolgálni ételeiket.

Kotleba és Orbán örömmel tárgyalt Putyinnal, szimbolikusan a Krímben. Olcsó olajat és földgázt kértek; imádatot, engedelmet és NATO-ellenességet ígértek. Az USA-gyűlölet ekkor már mindkét ország hivatalos kormányprogramjának része volt. Nem volt könnyű, de Szlovákia és Magyarország végül elérte, hogy kitessékeljék az Európai Unióból és a NATO-ból. A határokat lezárták. A sajtó mindkét országban szabadságharcnak nevezte ezeket a törekvéseket. Orbán kénytelen volt koalícióra lépni a Büszke Magyar Heteroszexuális Férfiak Nemzeti Pártjával, mert a Fiatal Demokraták Szövetsége már nem volt elég radikális, és túl demokratikusnak tűnt a szavazófülkékhez még elmenni hajlandók számára. A forint és a korona árfolyama folyamatosan csökkent. A politikailag és gazdaságilag elszigetelt Magyarországon a szegénység elérte a lakosság hetven százalékát, és kormányrendelet született, mely szerint a nők feladata az otthonteremtés, nem vehetik el a munkalehetőséget a családfenntartó férfiaktól. A politikai elit még az EU-ból való kiválás előtt természetesen az EU-ba mentette ki vagyona mozdítható részét. A szlovákiai általános iskolákban újból bevezették az oroszt. Orbán és Kotleba fél évre félretette a magyar–szlovák gyűlöletet, és a magyar nemzetegyesítési törekvések támogatásának részeként megegyeztek a szlovákiai magyarok Magyarországra való áthelyezéséről. A két kormány közti megállapodás ünnepélyes aláírása után Kotleba megjegyezte, kár, hogy Orbán magyar, mert egyébként jól megértik egymást. Orbán bőszen bólogatott. (A hivatalos tolmács elhányta magát.)

Az 1989-től bármikor hivatalosan magukat magyarnak vallott polgárok százezreit vetették alá kötelező DNS-vizsgálatnak, mert Orbán csak „fehér” magyarokat volt hajlandó befogadni, cigányokat nem. (A romák repatriálásáról Kotleba Indiával kezdeményezett sikertelen tárgyalásokat.) A DNS-vizsgálat árát a vizsgáltnak kellett megfizetnie. Szlovák nemzetiségűvel házasságban élő magyarok egy magas összeg befizetésével kiválthatták a maradásra való jogot, ha szlovákra változtatták nemzetiségüket. A többiek tizenöt kilós csomagot és némi készpénzt vihettek magukkal. A határon elvették szlovák útlevelüket. A személyi igazolványukat már akkor le kellett adni, amikor felmérték a magyar nemzetiségűek birtokában lévő ingatlant. A Szlovákiában hagyott ingatlan fejében Magyarországon hasonló nagyságút kaptak, igaz, rosszabb állapotút, és olyan településeken, ahol tucatjával álltak elhagyott, eladhatatlan házak. A Szlovákiából magyarországi számlára utalt pénzt csak a magyar kormány által megszabott árfolyamon lehetett átváltani. Természetesen adót is kellett fizetni a saját számláról saját számlára átutalt pénz után. A hátrahagyott ingatlanokat egy Kotleba közeli üzletember cége vette át és adta el.

Putyin tankjait egy augusztusi éjszakán küldte át az ukrán határon. Az orosz katonák úgy tudták, az amerikai terroristákat kell legyőzniük Pozsonyban és Budapesten. A menekültáradat még a tankok megérkezése előtt elindult, de sem Ausztria, se Csehország nem engedte be a felpakolt szlovákokat és magyarokat. Arra hivatkoztak, hogy nem tudnának mit kezdeni ennyi hontalan, munkanélküli emberrel, akik nyelve, kultúrája ráadásul teljesen más, mint az övék. A szír, kurd és afgán orvosok, mérnökök és tanárok, akik évekkel korábban, egy másik nagy menekülthullám részeként kerültek oda, sajnálattal nézték a határ menti mezőkön, autósztrádákon és vonatszerelvényeken veszteglő százezres tömegről készített videókat. A pozsonyi és budapesti amerikai és kanadai konzulátust elfoglalták a kiutazni vágyó szlovákok és magyarok. Az orosz katonák könnyedén elbántak ezzel a viszonylag kis tömeggel. A két külképviseletet rövidesen bezárták, és a diplomatákat kitiltották az országból.

Az ellenzéki sajtó megszűnését nem sokan vették észre, hiszen évek óta csökkent az olvasótáboruk, hirdetőik elfogytak, frekvenciát, sugárzási csatornát, engedélyt nem kaptak. Csak amikor kínai mintára elkezdődött a teljes internet cenzúrája, kapta fel a fejét néhány angol és német nyelvű sajtófigyelő. Az új vasfüggönyt drónfalnak nevezték el, mivel a nyugati határ minden centiméterét orosz fegyveres drónok vigyázták. A keleti fronton a helyzet változatlan, jelentette volna a Szabad Európa rádió, de nem volt kinek.