Több szempontból is pompás és hasznos eredetiben olvasni, de mivel az ismeretlen nyelvek hada összecsap a fejünk felett, a fordítás jó barátunk. Főleg, ha még a saját anyanyelvünk is a többiekkel tart inkább az érthetetlenségbe.
Talán nem nagy túlzás divathullámként meghatározni, nevezzük azonban inkább markáns tendenciának az újrafordításoknak az elmúlt időszakban tapasztalt sorjázását. A legtöbbek ingerküszöbét talán az lépte át, amikor a hosszasan Zabhegyezőként élő és ható klasszikus alól kirántották a címet, és Rozsban a fogóval a borítón árasztották el vele a könyvesboltokat. Holott, bármennyire is fontos, a cím még talán a legkevesebb, terjedelemben biztosan: mögötte ugyanis egy teljesen frissbe öltöztetett mű áll. És hogy csak néhányat említsünk, Dante Isteni színjátéka, Shakespeare több drámája, Walther von der Vogelweide összes verse meg A nagy Gatsby is újramagyarult az utóbbi időben. És ki tudja, mi vár még ránk. A filológusi munka rajongóinak ennél nem is kell jobb: együtt vagy párhuzamosan olvasva a két változatot (vagy két művet), végeláthatatlan elemzési lehetőség leselkedik rájuk.
Magyarról magyarra
Mi sem természetesebb annál, mint hogy az újrázások kapcsán jócskán megoszlanak a vélemények, hiszen vannak, akik az első változat szentségességére hivatkoznak, mások az érthetőség, a pontosság, a korszerűsítés és hasonló érvek hadával támadnak vissza. Mindez pedig csak tovább élesedik a nyelven belül maradó fordításnál vagy értelmezésnél. Mindenki megnyugtatására leszögezhető viszont, hogy az újrázás miatt a régebbi szövegváltozatnak nem esik bántódása, aki tehát azt preferálja, válassza azt.
Katona József Bánk bánja ennek nagyon könnyen adja a módját. Tavaly ugyanis úgy jelentették meg Nádasdy Ádám ún. prózai fordítását, hogy az eredeti szöveget is csatolták hozzá, így aztán hobbiként is könnyen művelhetjük azt a bizonyos filológusi munkát. A sorokat, amelyeket eddig alig vagy csak értelmező szótárral értettünk, netán félreértelmeztünk, vagy egyszerűen a keletkezés óta eltelt időtáv deformáló tükrén át olvastunk, Nádasdy értelmezésében most tisztázva is megkaphatjuk, az elavult szavakat és a jelentésváltozáson átesetteket is felfrissíti, a nyelvhasználatot is a maihoz igazítja, sőt lábjegyzetekkel, tehát pluszinformációkkal is bőven ellátja. És a párhuzamosság megkönnyíti számunka a kritikuskodást is, mert hiszen mindig vannak olyan megoldások, amelyekbe bele lehet kötni (esetleg meg lehet dicsérni).
Vagy hagyhatjuk az egészet, és olvashatunk csak eredetiben – ha elég felkészültek és elszántak vagyunk hozzá. A színházi szakemberek és tanárok azonban már valamivel nehezebb helyzetben találják magukat, lesz mit dilemmázniuk, hogy melyik változathoz nyúljanak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.