Tökfejek Nyugatról?

<p>Azt talán már mindenki tudja, hogy a kereszténység terjedésével az egyházi ünnepeket a pogány napokhoz igazították az ősi szokások <strong>betiltása helyett</strong>. Így például a karácsony a pogányok téli napfordulós ünnepének idejére került, a húsvét pedig a tavaszi nap-éj egyenlőség termékenységi ünnepeire, ami az újjászületés, a feltámadás feletti örömöt volt hivatott kifejezni.</p>

Ez jutott eszembe, amikor már nem tudom, hányadszor olvasom egy internetes újságban a halloween fölött botránkozókat. Hogy hogy veszünk át minden mocskot és szemetet, hogy árad ránk a fertő Amerikából. (Mondjuk, utoljára ilyet gimnazista koromban hallottam a szocialista iskolarendszerben kupálódva, hogy a mocskos kapitalista, imperialista, huligán Amerika, melyet mi hamarosan a nagy Szovjetunióval karöltve, baráti szövetségben fogunk térdre kényszeríteni). Mindeközben elég csak beütni a gugliba (hát inkább ezt, mint a betegségünk tüneteit!), és millió bejegyzés, ezer oldal zúdítja ránk rögtön, hogy a halloween őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe volt október 31-én, amely egy kelta halálisten kultuszában gyökerezik. Elsősorban az angolszász országokban tartották, valószínűleg írek vitték magukkal az Egyesült Államokba. Azóta mindenszentek előestéjén ott is jelmezbe öltözött gyerekek kopogtatnak az ajtókon (akárcsak nálunk a betlehemezők), csokit vagy csalunk! vagy adsz vagy kapsz! felszólítással (akárcsak nálunk a betlehemezők: ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!). Lehet ezt nem szeretni (akárcsak nálunk a betlehemezőket), lehet ignorálni, lehet tőle idegenkedni, de lemocskosozni valamit csak azért, mert azt hisszük vagy mert tényleg Nyugatról jön, meglehetősen sajnálatos. [Bent sajnálatos zene szólt. EP: Termelési-regény (kisssregény)] Ha meg a boszorkányok meg szellemek idézgetése borzolja finom keresztényi lelkünket, gondoljunk csak hamar a lucaszékekre, buzgó templomjárók farigcsálták Luca napjától, hogy a karácsonyi éjféli misére magukkal vihessék Isten házába.

Az ember mindig is félt az ismeretlentől, gonosznak, boszorkánynak, holt szellemnek tekinti azt, amit még nem szokott meg. Mert amit meg már megszokott, jöhet az Nyugatról, Keletről, hej, de lehet az mocskabb a mocsoknál, azt aztán el nem engedi. (Itt mindenki gondoljon arra, amire/akire – ismét csak EP-vel: tetszőlegesen behelyettesíthető.)

No, de hála Istennek, ma még mindenki azt ünnepel, amit akar, úgy, ahogy neki jó, ha valakinek nem ünnepelni jó, azt is megteheti. Aki ájtatos, szomorú képpel szeret élni, nyugodtan élhet úgy, aki inkább örülve, kacagva tenné meg saját kiszabott útját, most még zavartalanul teheti. Most még mindig mocsoknak lehet nevezni azt, ami nyugati, de már mocsoknak lehet nevezni azt is, ami keleti, és reméljük, ez így is marad. Lám, én is elmondhatom, hogy zavar ez a mocsok.

De tegyem magam tisztába, mielőtt azt hihetné bárki, hogy a halloween mellett kardoskodnék. Nem, semmi porcikám nem kívánja, sem a jelmezesdit, sem a házról házra járást (igaz, a betlehemezést sem), sem az ijesztgetést, sem a bulizást, viszont aki szereti az ilyesmit, inkább ezt csinálja, mint hogy Keletről jött fegyveresek katonai kiképzőtáborában játszadozzék. Aztán meg csak úgy adsz vagy kapsz!, ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát! alapon beleeressze az egész tárat a látogatókba. Akár ha rendőrök is azok. Tehát, ami aggaszt és bánt az amerikai mocsokban meg a halloweeni fenyegetésben, az az, hogy ezen az aggódó oldalon egy sóhajtásnyit sem hallani a Keletről lopakodó, nem töklámpásokkal világító, hanem sunyin, sötétben érkező kizárólagosságokról, egy (nemhogy könnycseppet!) szót sem ejtenek a lelőtt rendőrről, a kisajátított sajtóról, iskolákról, ellehetetlenített művészekről, tudósokról, éhező gyerekekről, az egyre elviselhetetlenebb nyomorról… Miért?

Amúgy meg gyerekkoromban ilyenkor, kukoricatördelés után mindig faragtunk töklámpást, égett benne a gyertya, azt sem tudtam akkor, hogy van Amerika. Kicsit féltem.

Itt, délen.

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

Nem lehet, az, hogy Munerné boszorkány lenne. Magam láttam a templomban VASÁRNAPi misén.

Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?