Református ifjúsági lelkész, családapa, párkapcsolati tanácsadó, a Vasárnap munkatársa. Dr. Süll Tamás sokoldalú személyiség, ez a VasárnapLélek Hitélet rovatában havonta megjelenő útmutatásaiból is kiderül. Lehetett volna világhírű balett-táncos is, de ő az igehirdetést választotta.
Hosszasan gondolkodik, mikor megkérdezem, hogyan mutatná be magát az olvasóknak. Pár perc múlva jön a válasz: „Nagy családos édesapa, lelkész.” Süll Tamás a feleségével, Kingával és gyermekeikkel, Dömötör Sámuellel, Csillag Virággal, Benedekkel, Eszterrel és Hajnalkával Komáromban élnek, békés, olykor mozgalmas családi légkörben. A nyüzsgés soha nem hiányzott Tamás életéből. „Az embereknek van egy képük a lelkészekről, amely rám valószínűleg nem illik. Több éve ifjúsági lelkészként szolgálok, nem gyülekezetben, nem élünk parókián. Ez más életmódot hoz magával, vasárnaponként nem prédikálok, hanem a családommal istentiszteletre megyünk. Helyette a hétköznap tevékeny.”
Könyvtár után szószék
Rétéről indult, ott járt óvodába és alapiskolába, majd 10 évesen Pozsonyba került, a Tánckonzervatóriumba felvételizett. „A bátyám nyomdokaiba léptem, aki pár évvel idősebb nálam. Nyolc év után az alapvégzettségem balett-táncos lett, így a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházat elég jól ismerem. Az iskola befejezése után azonban úgy döntöttem, hogy nem kezdek művészi karriert. Furcsán néztek rám akkor. Nemrég volt a húszéves érettségi találkozónk, és kiderült, hogy mára csak páran maradtak a szakmában. Arra vágytam, hogy tanuljak. Akkor nyílt a református teológiai akadémia Komáromban, így ide jöttem. A hároméves alapképzés után a prágai Károly Egyetemen tanultam protestáns teológiát. Németországban (Lipcsében és Halléban) folytattam a doktori tanulmányaimat, munkámat Budapesten sikeresen meg is védtem. Feleségem Halléban tanult egyházzenét, így még inkább kötődtem oda. Hat év után más emberként jöttünk haza. Az ottani életstílus hatással volt ránk, és szerettünk volna ebből minél többet itthon is átadni.”
Miután hazajöttek, Tamás Kulcsodon lett gyülekezeti lelkész. Nagyon élvezte a doktori tanulmányok után. A könyveket, a könyvtárat és a kutatást az emberek, a templom és a szószék váltotta fel. „Jólesett a váltás, ebben a kis faluban lelassult az élet, barátságosak voltak az emberek, mindig lehetett velük beszélgetni. Emellett a Fireszben, a Fiatal Reformátusok Szövetségében is tevékenykedtem mint területi vezető. Láttuk, hogy sok ott a tennivaló, az alkalmaink népszerűek. Egy idő múlva soknak éreztem a két feladatot, a gyülekezeti és a missziós szolgálatot, hisz mindkettő teljes embert kíván. Féltem, hogy egymás rovására mehetnek, így lettem hivatalosan is ifjúsági lelkész.”
A fiatalok sokféle programokon vehettek részt, eleinte csak nyári táborokban, majd télen is voltak pár napos alkalmak. Mivel még több találkozót igényeltek, havi egynaposak is létrejöttek, mindig más gyülekezetnél vendégeskedtek. „Később rájöttünk, hogy a kevesebb több. A kamaszoknál gyakori, hogy nehezen oldódnak fel, így praktikusabbak a hétvégi együttlétek, tartalmilag is jobbak. Hogy ne váljon számukra unalmassá, szerveztünk sportnapokat, kirándulásokat, kisebb túrákat, ahol rövidebbek voltak a beszélgetések. Ide olyanok is eljöttek, akiket annyira nem érdekeltek az előadások. A kamaszok megnyíltak nekünk, tudtunk beszélgetni velük az élet nagy dolgairól; ez hatalmas siker volt számunkra.”
Szerelem, párkapcsolat, család
A fiatalok életének szerves része a szerelem, igény volt ilyen jellegű beszélgetésekre. Tamás szívesen elmélkedett a házasságról és párkapcsolatról, de csak saját tapasztalataiból tudott meríteni. „Rájöttünk, hogy ez örökzöld téma, így szerveztünk néhány fiú-lány hétvégét. Ezek közeli helyszíneken voltak, külön programokkal, a vacsora pedig közösen. Jó visszhangja volt, én meg rájöttem, hogy mennyire érdekel a téma, nemcsak egyházi szinten. A családok kríziseket élnek meg, a társadalomban iszonyú méreteket ölt a válások száma. Úgy láttam, hogy ezzel foglalkozni kell a Szlovákiai Református Egyházban, de nem találtam rá szakembereket. Mivel nemcsak autodidakta módon akartam fejleszteni magam, jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Léván kihelyezett mentálhigiénés képzésére. Azóta is végzek különböző kurzusokat, hisz egy szakember nemcsak praktizál, hanem tanul is. A feleségem biztatására hivatalosan is belevágtam a párkapcsolati tanácsadásba, ezért nyitottam Komáromban a ZIPS-irodát. Nem jönnek tömegesen, de ez így jó. Szalagmunkaként végezve nem lehet felelősségteljesen csinálni. Az embereken érződik, hogy ez nem megszokott dolog, de a szükség és krízis legyőzheti az ódzkodást. Szerencsére vannak olyanok, akik megértették, hogy jó felkészülni a problémákra. Az ember rohan, teljesít, de a legfontosabbra, amiért él, a családjára nem szán időt, vagy nem tud a közös idővel mit kezdeni.”
Ebből nőtte ki magát a Csapj bele!, a család- és párkapcsolat-segítő program is, melybe egy éve kérték fel Tamást szakmai vezetőnek. Korosztályokra bontva kidolgoztak egy ötalkalmas interaktív tréninget, ennek az első része nemrég zajlott. „Vannak még álmaim, látom, hol mindenhol van űr, min lehetne javítani. Például a szlovákiai magyar középiskolákban a jövő intellektusai és szakemberei nem tanulják meg a családi élet kialakítását. Bármennyire profik is lesznek a szakterületükön, ha nem kapnak segítséget ezen a téren, és jelenleg nem kapnak, akkor nem lesz stabil a társadalmunk. Az egyházi és a civil szférában is tudatosabb lépésekre lenne szükség. Ha az egyházak összefognának, hatalmas dolgokat lehetne létrehozni. Nagy álmok ezek, de nem megvalósíthatatlanok.”
Családi körben
A munka, önképzés és -fejlesztés mellett a nagy család is rengeteg időt vesz igénybe. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy mindent a feleség nyakába zúdítanak. A Süll családban ennek elkerülésére is megvan a recept. „Hiteles szeretnék maradni mindenben, amit csinálok. Nekem is a családom és annak egészsége, léte az elsődleges. A tudatos időszervezés segítségével van, amikor havonta beírjuk a naptárba, hogy erre a napra nem tervezünk semmit, hiszen egymással is lennünk kell.”
„Bevezettünk néhány szabályt. Nincs például televíziónk, hiszen az rengeteg értékes időt elrabol – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kinga. – Vagy este nem dolgozunk, az a családé. Közösen éneklünk, mesélünk, elaltatjuk a gyerekeket, majd beszélgetünk, mély dolgokról, sokszor éjfélig. Nekem különös, mikor Tamás elmeséli, hogy vannak olyan párok, akik naponta csupán öt-tíz percet beszélnek egymással.”
„Bizony, nem egyszer előfordult már, hogy egy másfél órás alkalom után megjegyezte a pár, hogy ennyit folyamatosan még nem beszélgettek egymással – veszi vissza a szót Tamás. – Sokan szeretnének, csak nem sikerül. Amikor összeházasodtunk, megfogadtuk, hogy évente megismételjük a nászutunkat, bárhogy lesz is. Próbálunk nemcsak egymással, hanem a gyerekekkel is minőségi időt tölteni, néha egyikükkel, vagy közösen, máskor csak a nagyokkal, külön a kicsikkel.”
Egy lelkésznek az adventi időszak a legintenzívebb. Nehezebb lélekben felkészülni az ünnepre, a gyerekekkel közös karácsonyt is máshogy élik meg. „Mióta nem vagyok gyülekezeti lelkész, sokkal nyugodtabb ez az időszak. Kiváltságosnak tartom magam, hisz több időt tudok a családommal tölteni. A feleségem zenész, a nagyobb gyerekeink is játszanak hangszeren, így házi koncertezéssel, énekkel is várjuk a karácsonyt. Az idei különleges lesz, hiszen szolgálni is fogok, és családi alkalmak is lesznek, sok-sok beszélgetéssel.”
VASÁRNAPosan
Süll Tamás nemcsak egy, hanem két nagy családnak – a Vasárnapénak is – tagja. Szívesen olvassuk az írásait, és neki is vannak kedvencei. „Nagyon szeretem a szakemberek cikkeit, magam is merítek belőlük, így Tari Annamáriát emelném ki a VasárnapLéleken belül. Érdekesnek tartom még a Kopertát, sokoldalú, visszajelzést ad, egyfajta párbeszéd az olvasóval. A Faluképet is különlegesnek tartom, hiszen sokszor más országokat jobban ismerünk, mint a saját hazánkat. Azt is nagyon szeretem, amikor olyan ember életét ismerem meg, akivel később összehoz a sors. Egyszer, a kulcsodi szolgálatom idején megállt egy autó, kiszállt belőle egy szimpatikus fiatalember. Szóba elegyedtünk, a templom orgonájáról beszélgettünk. Egyszer csak azt mondta, végre valaki, aki nem ismeri fel őt, és akivel ezért önfeledten lehet beszélgetni. Nem sokkal később láttam a Vasárnapban, hogy Hunčík Péter volt. Ezután az írásait olvasni fantasztikus élmény.”
A VasárnapLélekben évek óta jelennek meg írásai, melyek elgondolkodtatnak, irányt mutatnak azoknak is, akik nem hívők. Egyetemi lelkészként került ide, a Selye János Egyetem Karrier-tanácsadó Központján keresztül. „Örülök, hogy benne maradtam a csapatban. Kihívásként élem meg, hogy egyes, Biblia alapú témákat úgy fogalmazzak meg, hogy ne csak a hívő emberek értsék. Hogy a hétköznapokban mindenki használni tudja a leírtakat. Ne csak tanítás legyen, hanem használható dolog. Ez tulajdonképpen igehirdetés, akár a szószéken is elhangozhatna, mégsem tűnik szentbeszédnek, tágabb réteget is meg lehet szólítani vele. A Bibliában Eszter könyve ilyen, példaértékű számomra. Ezért is örülök a Lélek csapatának. Lelki, belső dolgokról, igényekről szól, de nemcsak a hit és a keresztyénség szempontjából. Mi, a szerzők sokrétűek vagyunk, akárcsak a társadalmunk. Egy problémát több oldalról kell megközelíteni, ahogy a VasárnapLélekben is tesszük. Van egy hitvallásom. Reformátusnak tartom magam, és emiatt úgy gondolom, folyamatosan újítani kell a nézőpontokon. A cél megmarad, de az utak változhatnak.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.