Szívhangok

Monori Lili ezt megelőzően már Bacsó Péterrel forgatott A tanúban, Gazdag Gyulával a Bástyasétány 74-ben és Maár Gyulával a Végülben. Színpadi szerepeinek hosszú sora legendás társulatokhoz köti, de játszott már pincében, konténerben és hangárban is.

Kovács Juli, a lázadó prolilány szerepében vissza-visszatérő alakja volt a Mészáros Márta-filmeknek. „Nyílt színi” szüléséről a Kilenc hónapban milyen emlékeket őriz? A világban ezzel vált ismertté, otthon sokan bántották miatta.

Fel sem merült bennem, hogy ne vállaljam el a szerepet. Márta eleve azért választott, mert látta rajtam a szabadságot, és tudta, hogy terhes vagyok. Azt mondta: „Annyi kell majd, hogy bemegyünk a kórházba, te sóhajtozol, és kész!” Aztán ugye, sokkal több kellett. Itthon nagyon negatívan fogadták a filmet, de első pillanattól megvolt a másik oldala is. A külföldi elismerés.

Igaz, hogy az operatőr elájult a felvételek során?

Összeomlott. Nekem kétszázhatvanra szökött a vérnyomásom. Gátátvágáskor fröcskölt a vér, Kende János, az operatőr azonnal lehanyatlott. A kameraman viszont fogta a gépet, és mindent felvett. Már két hete elfolyt a magzatvizem, de senki sem foglalkozott velem. Aztán jött a nővér, hogy: „Csókolom, hogy tetszik lenni?” Elfordultam, ne is lássam. Küldje be az orvost, mondtam. „Nem lehet – felelte –, még csak kétujjnyira nyílt meg a méhszáj!” Felhívtam Mészáros Mártát, hogy jöjjenek, mert szülni fogok. Bevonult a stáb, még a kamera lábára is fehér zoknit húztak, ott pakoltak, rakodtak körülöttem, tettek ide, tettek oda, berángatták az orvost, kaptam két gyorsítót, később még egyet! Úgy éreztem magam, mintha eltörték volna a gerincemet. Ha várnom kellett volna még, ahogy ki voltam írva, halva születik a fiam, Sanyika.

Aki aztán megnézhette, hogyan jött a világra.

Még amikor kicsi volt, mondta, hogy: „A tévében születtem, a tévében születtem!” Aztán jött a verekedős korszaka, mert az utcán azt kiabálták utána, hogy „anyád kurva, anyád kurva!”. Meg kellett, hogy védjen. Megtanult verekedni. Rozira, a lányomra is ez várt, de ő sem hagyta annyiban. „Cilike, fogd meg a táskám, átmegyek a másik oldalra, és megverem Bencét” – mondta. És behúzott neki. Nagyon ronda leveleket kaptam. Férfiak jöttek oda hozzám, hogy megnyugtassanak a közönségtalálkozókon. „Nagy dolog, amit bevállalt” – mondták. A nők máshogy reagáltak. Porosz iskolarendszer, porosz kultúra, hipokrita felfogás. Közben külföldről sorra jöttek a díjak. Kende mondta, hogy: „Elefántcsontparton is nyertünk, de ez már nem számít!” Ma már szeretnek a kisorosziak. Csak a gyerekeimnek volt nehéz miattam. Roziból színésznő lett, de abból nem lehet megélni. Most végez a Károlyi Gáspár Egyetemen, drámaművészeti foglalkozásokat fog tartani egy előkelő iskolában. Sanyika anyagilag rendben van, egy sportcégnél dolgozik. Két évig Franciaországban élt, aztán hazajött. Nem hagyta egyedül kicsi anyukáját. Egy ideig franciatanár volt itthon, ma ír és fordít. Hétvégén nálam van a gyerekekkel. Két unokám van. Egyéves a kisfiú, öt a kislány.

A nyolcvanas évek legelején, amikor a Mészáros Mártával forgatott Örökséget a francia mozikban is nagy sikerrel vetítették, filmbeli partnernője, Isabelle Huppert közbenjárására párizsi ösztöndíjat kapott, sőt kint is maradhatott volna. Egy idő után csapot-papot otthagyva mégis hazajött. Mi volt ennek az oka?

Kinti mentoraim azt tanácsolták, előbb teremtsek egzisztenciát, aztán hozassam ki a fiamat. Csakhogy a nyolcvanas években nálunk ezt még emigrálásnak tekintették volna. Elveszítem az itthoni lakásomat, a gyerekemet még a Vöröskereszt közbenjárásával sem kaptam volna meg. A fiam pedig mindennél és mindenkinél fontosabb volt. Sokáig éltem abban a hitben, hogy meddő vagyok. Elhitették velem az orvosok. Aztán mégis megtörtént a csoda. Sanyika a Jóisten ajándéka. A franciáknak pedig ott van „Üpperke”, Isabelle Huppert. Nemrég vett mozit a fiának. Jó anya. Csak ő mondja meg neki, hogy milyen filmeket vetítsen.

Pályája első éveiben Kazimir Károlynál játszott a Thália Színházban, aztán Kaposvárra szerződött, majd vissza Budapestre, a Mafilm filmszínészcsapatához. Az utóbbi évek már Mundruczó Kornélhoz és az általa vezetett Proton Színházhoz kötik.

Kornélnál a Frankenstein-tervvel kezdtem, aztán jött a Szégyen, a Demencia, a Látszatélet, filmen a Delta, a Szelíd teremtés, a Fehér Isten, legutóbb pedig a Jupiter holdja, amelyben a macskás nő vagyok. Az örökké leskelődő, besúgó szomszédasszony. Felejthetetlen élmény. Tizennégy macskával egy lakásban. Szeretem az állatokat. Volt két bárányom, a Jerke meg a Pötyi, kacsám is, a Totyika, ő tizenegy évet élt, a Miska kutyám végzett vele. Kellett neki a kacsa tápja, és beleharapott a májába. Rozival megsirattuk, eltemettük, és az egészet felvettük mobillal. Macskám is volt rengeteg. Mindig csak nőtt az állomány. Minden kóbor állatot hozzám dobtak be.

Gyerekkorát Törökszentmiklóson töltötte, most Kisorosziban él, a falu közepén, miközben Mundruczó Kornél színésznőjeként a világot járja. Furcsa lehet ez a fajta kettős élet.

Volt már sok minden az életemben. Ötvenhatban egy mosókonyhában laktunk. Ott nagyon boldog voltam. Rá volt állítva egy orosz tank a házunkra. Fiatal forradalmár fiúk onnan akartak kilőni bennünket. Két emelet biztosan ugrott volna. Később az Ecserin árultunk. Apám cipőket talpalt és fusizott. Nagyon szegények voltunk. Madzagon lógtak a cipők a nyakamban, de semmit nem adtam el soha. Anyukám igen. Mellette ült a húgom pelenkában. Aztán jöttek a nyomozók, és elvittek mindent. Tízévesen már D’Annunzio A tűz című regényét olvastam. Szerelmi történet. Nagyon tetszett. Hogy sokat utazhattam a világban? Cannes-ból gyorsan elegem lett. Egy kis falu a vitorlásaival. Unalmas hely. Semmi más, csak egy hatalmas piac. Magas sarkú cipőt vettem fel a vörös szőnyeges bevonulásra, és fent maradt a lábamon a zokni. Hosszú volt a ruha, egy kicsit megemeltem, és akkor vettem észre, hogy jaj, a zokni! Nem csináltam belőle nagy ügyet. Avignonból meg a rettenetes hőség maradt meg. Infarktus után nem a legjobb hely. Ki sem mozdultam a szállodai szobámból, csak az előadásra.

Hol érzi jobban magát? A kamera előtt vagy a színpadon?

Kazimir Károly, a főiskolai osztályfőnököm mondta, hogy mindig a rendező a fehér ember, a színész pedig a néger. Nem hazudott. Tényleg így van. A film a rendezőé és az operatőré. A színház más. Az az enyém. Azért szeretem. Ott fent én vagyok.

A senkihez sem hasonlítható színésznő.

Ember akartam lenni, előbb ember.

„Nemzedéke arca” – írták a franciák.

Még Párizsban megkeresett Brigitte Bardot ügynöke. Mondta, hogy szívesen menedzselne. Nem bírta már elviselni BB-t, Maria Schneider volt a kedvence. És hogy szívesen állna mögöttem is. Nem volt rá lehetősége. Hazajöttem.

Nem bánta meg?

Soha, egy percre sem. Tavaly érdemes művész lettem. A díjjal kapott pénz a családomé lett. Tudtam, ha most nem veszek télikabátot, akkor még sokáig fogok fázni. Az utolsó darabot vettem meg a kiárusításban. Nagy egy kicsit, de nem baj. Legalább jól elférek benne. Laca, Székely B. Miklós, a párom elköltözött, Sanyika megvette az udvarban álló régi moziépületet, Rozi lányom pedig vissza tudta fizetni a diákhitelt. Volt pénz, nincs pénz. A családé lett.

Mikor is volt az infarktusa?

A Frankenstein-terv 100. előadásán. Nyolcéves korom óta szívbeteg vagyok. A főiskolán minden orvosi papíromat összetéptem, nehogy kiderüljön. Néha nagyon megijedek, mert egyszer már megmentettek. A halálból hoztak vissza. Nem érzem magam teljes értékű embernek, de dolgozom. Teljesítek, mint egy katona. Postásnő vagyok Mészáros Márta új filmjében, az Északi fényben, részeges szépasszony a Kojotban.

Évekkel ezelőtt abba akarta hagyni a pályát. Beleunt, valami másra vágyott?

Gyors- és gépírónői végzettségem is van. Nem volt más vágyam, mint hogy titkárnő legyek a kisoroszi önkormányzatnál. Nem akartam mást, csak a gyerekeimmel lenni. Sorra utasítottam vissza a rendezőket.

Végül mégsem váltott életformát.

Visszacsalogattak, és azóta is itt vagyok. Darabot írok, olvasok, vagy szerepet tanulok. Kérdeztem az orvost, amikor rosszabb volt a szívultrahangom, hogy mit csináljak, lefeküdjek? Azt mondta, ne, jobb, ha aktív vagyok. Azóta aktívan teázom.

Kisoroszit mikor szereti jobban? Tavasszal vagy ősszel?

Ősszel. Akkor a legszebb. Van egy platánfa a kertemben. Szépen megnőtt. Néha megölelem.

Jéger Zsombor:

„Lili nagyon furcsa lélek. A Látszatéletben játszom vele. Bár nagyon egyszerű embernek tűnik, elképesztően színes egyéniség, aki rengeteg mindent hordoz magában. Úgy beszél hozzám, úgy vesz részt a játékban, hogy mellette biztonságban érzem magam. Tiszta és őszinte ember. Úgy köszön rám, hogy a hangja is simogató. A színpadon is olyan, mint a színpadon kívül. A kettőt nem lehet elválasztani nála. Azt hordozza magában, amit játszik. Az van az arcán.”