Öröm a munka, vagy szenvedés?

<p>Rengeteg energiát vesz el az embertől, ha kötelességből, undorral jár munkába. És ha ez hosszan tart valakinél, akár depresszióssá is válhat. Ellenben aki motivált, s örömmel végzi munkáját, mert pozitív visszajelzéseket, dicséretet kap érte, szárnyalni képes, és eredményei is jobbak.</p>

 

Életünk nagy részét a munkahelyen töltjük, s ottani tevékenységünk a pénzkeresésen kívül önmegvalósításunkat is szolgálja; a hozzá való viszony tehát sokkal fontosabb, mintsem gondolnánk. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valami értelmeset csináljon, olyasmit, ami érdekli, leköti és előreviszi. A kötelességből végzett munka, amelyhez semmi sem fűz bennünket, idővel akár teljesítménycsökkenéshez, ráadásul kedvtelenséghez, depresszióhoz vezethet. Az olyan foglalkozás viszont, amelyben érvényesülni, fejlődni tudunk, érvényre juttathatjuk kreativitásunkat, kifejezhetjük rendkívüliségünket, a legjobb hangulatjavító, egészséges énfejlesztő, nyugodt, boldog életet biztosító gyógyszer.

 

Nemcsak pénz

Hogy szívesen járunk-e munkába, az nagyon sok tényezőtől függ. A feladatokon kívül a főnöktől, a kollégáktól, a környezettől, a feltételektől stb. Dagmar Kéryová motivációs tréner szerint sok ember nem tudja vagy nem tudatosítja, mi ösztönzi őt, és csak közhelyeket emleget, meg a pénzt. „A valóság egész más. Az a munka, amelyet szívvel végzünk, sokkal jobb minőségű mindkét fél számára, mint az, amelyet csak pénzért. És ha csak egy kicsit is sikerül megszabadulnunk régi meggyőződésünktől, az unalmas rutin helyett azonnal felfedezhetjük magunkban az alkotás örömét, az elért eredmények feletti büszkeséget.”

Sajnos, manapság egyre gyakrabban találkozni azzal a sajnálatos ténnyel, hogy minimalizálni igyekezvén a költségeket és a béreket, nyomást gyakorolnak az alkalmazottakra, teljesítményt viszont maximálisat várnak el tőlük. Azt a munkát, amelyet két-három embernek kellene végeznie, a vezető egyre bízza, s ezt sem anyagilag, sem emberileg nem motiválja. Sőt: állandóan elégedetlen. Mindennel. Egyáltalán nem csoda, hogy az ilyen viselkedés ellenszenvet vált ki, a beosztott megutálja munkáját, és bizony csökken s rosszabb lesz a teljesítménye is. Pedig elég lenne, ha főnöke változtatna a viselkedésén. „Sok menedzsert vagy cégtulajdonost túlságosan elfoglalják a saját ügyei, s bár az alkalmazottakkal akár naponta beszél, de csakis az adott feladatról. A legkevesebb, amit egy vezető a jobb motivációért tehet, az, hogy évente legalább egyszer alkalmat ad a visszajelzésre, amikor a beosztott is értékelheti a ráosztott feladatokat úgy, hogy az mindkét fél számára hasznos legyen. Így közösen teret biztosítanak a további fejlődésnek.

 

Elkötelezettség mint motivációs eszköz

A coach szerint a jó cég jó munkatársakon alapszik. „Jó minőségű munkát tartósan csak az tud végezni, aki elkötelezett: örül munkaeredményeinek, fontos neki, hogyan végzi a dolgát, érdekelt abban, hogy minél jobban tegye, amit tesz, kreatív, olyan kihívásokkal is meg tud birkózni, amelyek időközben adódnak. Az ilyen emberek érzelmileg kötődnek cégükhöz, és értelmét látják munkájuknak.” Csakhogy a cégeknek és a tulajdonosoknak gyakran nem a cég, a dolgozók jövője a fontos, hanem a haszon. Mindenáron és azonnal csillagászati nyereséget szeretnének. Cserélgetik az embereket, és azzal a kedvenc szlogenjükkel tartják sakkban őket, hogy „mindenki pótolható”. Pedig harag helyett kellő időt, energiát és pénzt szentelni a beosztottra hosszú távú beruházás, amely meghozza gyümölcsét. Más lesz a légkör, az emberek örömmel dolgoznak, kreatívabbak, jobbak az eredményeik, és minden olajozottabban működik. Konfliktusok és anélkül, hogy egymásra hárítanák a feladatokat és a felelősséget.

A Gallup nemzetközi intézet felmérései azt mutatják, hogy a cégek fejlődésének egyik legfontosabb tényezője az ott dolgozók elkötelezettsége. A szerzett adatok szerint az alkalmazottak 87%-a nem elkötelezett a munkája iránt. Dagmar Kéryová szerint az elkötelezettség nem egyszerű dolog: „A motiváció zömmel kívülről jövő kezdeményezés – jutalom, előléptetés. Ha ezek elmaradnak, ha nem jön új energia, a motiváltság csökken. Az elkötelezettség magából az emberből adódik, és nem más, mint a meggyőződése, a munkához való viszonya, amelyet nem lehet művi úton kialakítani; ezért sem egyszerű elkötelezett munkatársakra szert tenni.”

 

Viszonyok és feltételek

Ideális munkahely nagy valószínűséggel nem létezik. Bárhol akadhat egy pszichopata főnök, intrikus kolléganő, régi számítógép, mely inkább bonyolítja a munkát, hideg iroda, problematikus ügyfelek, alacsony bérek... Ezért is egyre többen vannak manapság azok, akik otthon dolgoznak vagy ún. szabadúszók. Az ilyen munka azonban szigorú önfegyelmet igényel, és hogy elvégezzünk olyan dolgokat is, amelyekkel a cégeknél több ember foglalkozik. Ezért a legtöbben ki is jelentik, még mielőtt kipróbálták volna, hogy nem nekik való. Szükségük van a kollektívára és a kintről jövő visszajelzésekre. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya.

Bonyolult kérdés a kollektívákban az emberi kapcsolatoké: a felmondások zömének indoklásában ezek vannak az első helyen. Emberek vagyunk, egyik rokonszenvesebb, a másik kevésbé, nem könnyű beilleszkedni egy közösségbe. A rivalizálásból sokszor gáncsoskodás lesz, intrikák, manipuláció, és ezek nagyon elkedvetlenítik, visszavetik az embert.

 

Egyéni dolog

Ahhoz, hogy elégedettnek, motiváltnak érezzük magunkat munkahelyünkön, egyénenként más-más szükséges. Különbözőek az igények, mindenkinek máshoz van tehetsége, különböző a munkatempója, felelősségérzete, minden ember egyedi, s élete folyamán sokféle helyzetben találja magát. Ezért a motivációnk sem mindig ugyanaz. Ha a főnök rendszeresen elbeszélget beosztottjaival arról, mi a jó a munkájukban, miben látják az értelmét, merre haladnak, megfigyeli őket munkavégzés közben, jó úton halad afelé, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyekre a további fejlődést építheti, megfelelő feladatokat osztva munkatársainak. Azok, akiket a munkájuk során sohasem támogattak, akikkel feletteseik úgy viselkedtek, mint a gépekkel, soha nem fognak lelkesedni, tevékenységükre mint szükséges rosszra tekintenek csupán. Pedig ha nem találjuk meg a helyünket, rengeteg energiát veszítünk, és vele együtt azt a képességünket is, hogy álmodozni, örülni, hinni, alkotni tudjunk, s ebből mind magunknak, mind a társadalomnak a lehető legtöbb jó származzék – mondja a szakember.

(A SmeŽeny alapján, uk)

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?