Nagy terveket szőnek Nemeskajalon

Letérünk a Vágsellye és Galánta közti útszakaszról. A mátyusföldi község kereszteződésénél Nepomuki Szent Jánosnak, a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentjének szobra fogad. Valamivel arrébb áll az óvoda és az egykori kisiskola közös épülete, melyet gondozott park vesz körül. A községházán Farkas Lívia polgármester üdvözöl, aki 2014 decemberétől áll az itteni önkormányzat élén.

Megragadják a pályázati lehetőségeket

„Nagy tervekkel indultunk a választásokkor, egy ütőképes független csapattal, néhányan már részt vettek a korábbi képviselő-testület, illetve valamelyik bizottság munkájában az előző választási időszakokban. Korábban biokémikus laboránsként dolgoztam a galántai kórházban, de már abban az időben volt négy olyan év az életemben, amikor egy ideig a kajali községháza alkalmazottja voltam. Akkoriban indultak az európai uniós pályázatok, betekintést nyertem a munkába” – avatott be a kezdetekbe a nemeskajali születésű Farkas Lívia. A helyiek akkor szólították meg, amikor már ismét a kórház alkalmazottjaként folytatta eredeti hivatását. Egyik párt listáján sem akart indulni, mert azt vallja, hogy az önkormányzati választások során mindig az embert, a község fejlesztésére megfogalmazott programot és jövőképet választják a lakosok, nem azt nézik, milyen zászló alatt indult az illető. „Minden pályázati lehetőséget igyekeztünk megragadni, hogy dinamikusabban fejlődhessen a község. Ennek köszönhető, hogy hamarosan újabb utcát nyitunk, 12 lakásos bérházat építünk, és 15 családi ház építésére alkalmas telket alakítottunk ki. Pályázati pénzből korszerűbb közvilágításunk van, a lakosok biztonsága végett térfigyelő kamerák vannak az utcáinkon. Önerőből sikerült gyűjtőudvart nyitnunk, ahová a környezetvédelmi alaptól kapott támogatásból traktort, pótkocsit és a hulladék szelektálására szolgáló műszaki berendezéseket vásároltunk. Hamarosan elkezdjük egy régi épületünk felújítását – szintén egy sikeres pályázat jóvoltából –, amelyben a községi hivatal kap helyet. Remélhetőleg az óvoda épületének felújítására, bővítésére is megkapjuk a támogatást” – avatott be terveikbe a polgármester asszony.

Megtartani az óvodát

Az iskola és az óvoda épülete korábban a katolikus egyház tulajdonában volt, a község bérelte az ingatlant. Végül tavaly sikerült megvásárolnia. Az eredeti épületet 1968-ban bővítették, azóta önerőből csak kisebb-nagyobb korszerűsítésre futotta. A kajali kisiskola a múlt tanév végén végleg bezárta a kapuját, mert csak három alsó tagozatos tanuló akadt. A többi gyereket Galántára vagy Vágára íratták be a szülők, a vágai iskola saját autóbusszal szállítja a tanulókat. A közelmúltban 12–15 alsó tagozatos látogatta az iskolát, és a község három pedagógust alkalmazott. Az utolsó tanévben meg kellett válniuk a napközis nevelőnőtől, lejárt a munkaszerződése, és a tanulók létszáma is csökkent. „A képviselő-testületnek nehezére esett meghozni a végleges döntést az iskola bezárásáról. Megpróbáltuk volna a néhány megmaradt tanulóval és egy tanítónővel megtartani, még egy utolsó lehetőségként megkérdeztem a pedagógusokat, melyikük szeretne itt maradni. Az egyiknek akkor már volt új munkahelye, a másik nem vállalta. A község vezetősége és a pedagógusok minden tőlük telhetőt megtettek, ám a kisiskolának az utolsó évben már nem volt napközi otthona, s ilyen gyermeklétszámmal arra sem volt lehetőség, hogy délutáni foglalkozásokat tartsunk, és ezeket hiányolták a szülők” – mondta Farkas Lívia.

Az óvoda helyzete azonban biztató: a múlt tanévben 35 gyermek látogatta, szeptembertől csaknem 50-nel foglalkoznak. Tóth Bodnár Katalin, az új igazgatónő nagy terveket szövöget, s ezekhez a község vezetőségében partnerre talált. „Szeptembertől három óvodai osztály indul. Eddig egy szlovák és egy magyar vegyes korosztályú csoport működött. Most lesz egy kiscsoportos és egy nagycsoportos szlovák, valamint egy vegyes korosztályú magyar osztályunk. Remélem, idővel sikerül felújítanunk az épületet. Az üresen maradt két iskolai osztályt és a tanári szobát átalakítanánk, így további három termet használhatnánk ki.” Az új igazgatónő reméli, hogy ha tervei sikerülnek, más irányt vehet a nevelési munka az óvodában. A pozsonyi származású négygyermekes édesanya tizenhat éve dolgozik itt. Az otthoni példából indult ki, abból, milyen nagy hatással van a gyermekeire a népzene és a néptánc. Új barátokat szereztek, olyan közösségbe kerültek, amelyben magyarnak és értékmentőnek lenni jó. „Legkisebbik fiam Alsószeliben a Szabados Katalin vezette Varsás néptánccsoport tagja. Szeretnénk továbbra is tartani a kapcsolatot azokkal az iskolás gyerekekkel, akik itt élnek Kajalon, és megteremteni a helyi néptánchagyományt. Belőlük jövőre már önálló csoport alakulhatna. Külön foglalkozunk az óvodásokkal, népi gyermekjátékokat, dalokat tanulnak, tiszta forrásból. A foglalkozásokat Szabados Katalin vezeti” – mondta az igazgatónő. November 17-ére, a nyugdíjasok napjára tervezik a gyerekek első fellépését, a ruhákat a csoportvezető tervezte. A zenés-táncos foglalkozások keddenként lesznek majd az óvodában, s örömmel látják a környező községekből vagy városból érkező óvodásokat és tanulókat is.

A lakosok örömére folytatták az egykori falunapok hagyományát. Az eddigieken rendszerint vendég együttesek léptek fel, időnként egy-egy modern táncot bemutató csoport, valamint a nyugdíjasklub éneklőcsoportja, amely éppen átalakulóban van. Remélik, hogy az új tagok továbbviszik azt, amit elődeik évekkel ezelőtt elkezdtek. Az utóbbi két évben büszkék voltak a helyi Matej Skalnický alapította Södöström zenekar fellépéseire és idén megjelent hanghordozójára. Mostantól azonban már a helyi, frissen alakult hagyományőrző gyermektánccsoport is szórakoztatná a nagyérdeműt, s reményeik szerint viszonozni tudnák testvértelepülésük, a magyarországi Szászvár vendégszerepléseit. A kajali magyarok nagy részét 1947-ben Baranya megyébe telepítették, Szászvár környékére; tulajdonképpen adott volt, hogy ez a község lesz a testvértelepülés.

Kajal történelmi kincsei

A község egykori helyén, annak Harcosgyepi-dűlőjében a középkorban valószínűleg határőrfalu volt. A mai települést 1297-ben említik először. A község legrégibb ismert pecsétje 1855-ből származik, rajta késő gótikus pajzsban kardot tartó lovas, a pajzs fölött sisak, rajta kardot tartó kar. A körirat szövege: Nemes Kajal helység 1855. Iskolájának legkorábbi említése 1790-ből származik. Római katolikus temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban, majd a 19. század végén teljesen átépítették, ekkor kapta a mai formáját. Utolsó felújítása 1992 és 1995 között történt. Evangélikus templomát 1898-ban építették neogótikus stílusban, majd 1995 és 1998 között restaurálták. A templom mögött kopjafák állnak. Egyiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából állították, másikat Kajal fennállásának 700. évfordulóján leplezték le, a harmadikkal az 1947-es kitelepítés elszenvedőire emlékeznek a helyi lakosok.