Mert törvény az anyai szó

<p>Szíjjártó Jenő (1919. július 17. &ndash; 1986. július 28.). Szíjjártó Jenőt a róla szóló könyv szerzője, dr. Tóth Árpád a 20. század legkarakteresebb határon túli magyar művészei közé sorolta: kizárólag szlovákiai magyar népdalokat gyűjtött, és szinte csak azokat dolgozott fel, majd mindegyik versfeldolgozása szlovákiai magyar költő versére íródott, darabjait pedig túlnyomórészt itteni magyar együtteseknek komponálta.</p>

Egész életét kisebbségi nemzetének szolgálatába állította. Életművének megismertetését Tóth Árpád amiatt is fontosnak tartja, mivel Szíjjártó a közé a kevés zeneszerző közé tartozik a magyar kóruskomponisták között, aki egyedi hanggal színesítette századunk gazdag zeneirodalmát.

Szíjjártó Jenő vezénylésdidaktikai értekezésének értékelésére, zeneműveinek csoportosítására, elemzésére, stílusjegyeinek definiálására Tóth Árpád könyve tekinthető a kísérletnek. A szerző két, merőben eltérő, időben különböző hosszúságú, a művek számát tekintve azonban arányosnak mondható zeneszerzői korszakot állapított meg, melyeknek stiláris jellemzőit egy-egy külön fejezetben tárgyalta. Szintén ebben a könyvben történt először kísérlet a Szíjjártó népdalfeldolgozásainak alapjául szolgáló összes dal (nemcsak az általa gyűjtöttek) visszakeresésére.

Dr. Tóth Árpád: „Mert törvény az anyai szó, gravitáció”. Szíjjártó Jenő, a szlovákiai magyarság zeneszerzőjének élete és munkássága, Median, 2012

 

Magyar Örökség

2014. december 14-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében adták át a Magyar Örökség díjat posztumusz Szíjjártó Jenőnek, Szíjjártóné Nagy Ilona, a művész özvegye (az általa alapított Szíjjártó Jenő Művészi Öröksége Egyesület elnöke) és Hecht Anna, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának elnöke vette át. Laudációt Horváth Géza zselízi tanár, karnagy mondott, kiemelve, hogy ma már szinte minden szlovákiai magyar kórusrendezvényen felcsendülnek művei, és egyre szélesebb körben válik ismertté munkássága.

 

A kórusmozgalom újjászervezője

Szíjjártó Jenő 1919. július 17-én született Gölnicbányán, zenei tehetsége korán megnyilvánult. 1920-ban a család minden tagja elveszítette állampolgárságát, mivel édesapja szerepet vállalt a trianoni békediktátum után kirobbanó eseményekben, így ő az elemi iskola után nem tanulhatott tovább. 1928-ban Nyitrára költöztek. Magánszorgalomból, kölcsönzongorán gyakorolva arra készült, hogy a pozsonyi Konzervatórium hallgatója legyen. Erre 1941-től nyílt lehetősége. Alexander Moyzes tanítványaként zeneszerzés szakon kezdte meg tanulmányait, majd 1943-tól 1945-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Visky Jánosnál folytatta. Zongora szakon Ditrói-Csiba József növendéke volt, rendszeresen látogatta Kodály Zoltán előadásait. Tanulmányainak Budapest ostroma vetett véget. Többi magyar honfitársával együtt ismét elveszítette állampolgárságát, ezért csak 1948-tól járhatott újra a pozsonyi Konzervatóriumba, ahol addigi tanulmányait karmester szakkal bővítette ki. 1951-ben szerzett oklevelet. 1951-től 1953-ig a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként tevékenykedett. A Csehszlovák Rádió Énekkarának karnagyi posztjához egyetlen feltételt kellett volna teljesítenie: nevét Szíjjártóról Sitárra szlovákosítania. Meghívott karnagyként szívesen vezényelte a Szlovák Filharmónia zene- és énekkarát, de elveiből jottányit sem engedett. 1953–54-ben a frissen megalakult, hivatásos alapon szerveződő Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) karmestere, művészeti vezetője és házi zeneszerzője. Amikor 1955 elején az államhatalom megszüntette a Népest, a Csemadokban dolgozott tovább, majd a Népművelési Intézet alkalmazásába került. Erre az időszakra esik népdalgyűjtő tevékenysége is, ekkor írta legismertebb feldolgozását, három saját gyűjtésű Zobor-vidéki népdalt ötvöző kompozícióját, az Esti hangulat Zsérén címűt. 1956-ban visszatért a Csehszlovák Rádióhoz, s 1984-ig – nyugdíjba vonulásáig – ott dolgozott zenei rendezőként. 1961-ben a Zselízen megrendezett I. Országos Magyar Énekkari Fesztiválon Weöres Sándor költeményére az ez alkalomra komponált Békét akarunk című művét az 1200 énekesből álló összkar előtt vezényelte. Ezt az eseményt élete egyik legnagyobb szakmai sikerének tekintette.

Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (ma Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa), melynek legfontosabb küldetése az volt, hogy karnagyokat képezzen a második világháború után újjászülető szlovákiai magyar kórusmozgalom számára. Zeneszerzői munkásságát mintegy 60 alkotás fémjelzi: zenekarra és énekkarra írt művek, népdalfeldolgozások, versekre írt kórusművek. Tisztelőit és egykori munkatársait váratlanul érte 1986. július 28-án, 67 éves korában bekövetkezett halála.

A szlovákiai magyar zenei közönség számára jelentős esemény a háromévenként rendezett Kodály Napok kórusverseny, mely az általa szervezett 1961-es zselízi Országos Magyar Énekkari Fesztivál megszakadt hagyományát folytatja. (Részletek a laudációból)

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?