Megmozdult a város!

A fehér éjszaka nevű rendezvénysorozat öt éve Kassán is jelen van, s idén Szlovákia fővárosába is eljutott.

Pozsonyban 51 helyszínt látogathattak meg az érdeklődők. Érdeklődők pedig voltak! A becslések szerint több mint százezren keltek útra és járták a várost aznap este. A szociális háló kommentjeiben többen is megjegyezték, hogy az 1989-es bársonyos forradalom óta nem láttak a városban ennyi embert. Amikor arról beszélnek, hogy a mai gyerekek nem olvasnak, és az embereket nem érdekli a kultúra, az nagyon elkeserítő tud lenni. Most pedig mégis mást láttunk, azt, hogy igenis van igény a kultúrára, az újra, az érdekességekre, és igen, a kortárs művészetekre is! Attraktív installációk, koncertek, filmek, színházi előadások, tánc, irodalom, zene, performance. Ez volt egészen hajnalig, és a látogatók tömege nem apadt egész éjjel. Jöttek, jöttek és jöttek. Dugók nemcsak az utakon, hanem néha a járdákon is kialakultak. Hosszú sorok álltak türelmesen egy-egy helyszínen, senki nem sietett sehová. Otthon voltak a városban. Igen, a turisták is részt vettek ebben a nagy performance-ban, de szemmel láthatóan ez most az itteniek, a pozsonyiak, Pozsony környékiek rendezvénye volt. A helyiek jöttek ki, élvezték, érezték a városukat. A művészet és a közönség szó szerint egymásra talált, az utcákon, a tereken közösségi élet folyt, régi ismerősök akadtak össze, családok vonultak ki, régi barátok találkoztak, sok-sok fiatal járt-kelt a városban. A programba bekapcsolódtak a kis galériák és a nagyok is, a kiállítótermek, épületek, amelyekbe eddig nem jutottunk be, intézmények, múzeumok, bankok, színházak, kávéházak, templomok, iskolák, és eseményeket, installációkat, megvalósított ötleteket láttunk a hidakon, parkokban, temetőkben s az utcákon, tereken, a levegőben, épületek tetején, és a Duna-parton is. Mindezt fentről, a magasból méltó büszkeséggel nézte a színes kavalkádban szintén részt vevő, feldíszített pozsonyi vár is.

A rengeteg helyszín, a fantasztikus élmények megszámlálhatatlan sora, a hihetetlenül kreatív ötletek, művészeti alkotások között nem állítandó fel sorrend. Mégis megemlítem a varázslatos, mesebeli hangulatot a Szent András-temetőben, ahol a művész 5000 kivilágított műanyag kiskanalat helyezett el a térben, és köztük sétálva a résztvevő néhány pillanatra úgy érezte, a Tejúton sétálgat éppen. Az sem utolsó szempont, hogy itt az önkéntesek egytől egyig a helyi magyar gimnázium tanulói voltak. Ezen az éjjelen a város mindenkié volt, a polgároké és ezeké a tanulóké is.