Mariska, Michelin-csillaggal

Negyvenévesen nagykövet lett. Később parlamenti képviselő. Külpolitikai társaság megalapítója és igazgatója. Egyetemi tanár. Az első szlovák nőegylet elnöke. Nem mellékesen feleség, anya, nagymama. Egyvalamit azonban csak a családja tud róla: a konyhában is királynő. Magda Vášáryová a főzésben is örömét leli. Nincs olyan étel, amelyet ne tudna elkészíteni. S ha úgy tartja kedve, este tizenegykor is képes nekiállni. Idevágó képsor a Bohumil Hrabal regénye nyomán forgatott Sörgyári capriccióból, Jiří Menzel filmjéből: Mariska, a sörgyár gondnokának bájos felesége csak úgy falja a disznótorost. De a nagy korsó sör sem fog ki rajta.

Aki így szeret enni, inni, az a konyhában is elemében érzi magát?

Nem biztos, hogy mindenki így van ezzel. Én tizenkét éves korom óta főzök. Addig pesztonka járt hozzánk. Selmecbányán éveken át az ő finomságait ettük. Az édesanyám is remek szakácsnő volt, de aztán eljött az idő, amikor én vettem át a főzést. Meg is tanultam sok mindent, s ennek ma nagy hasznát veszem. A férjem cukorbetegsége miatt rendszeresen és előre is főzök. Ha nem vagyok otthon, csak meg kell melegítenie, amit lefagyasztottam, vagy elküldöm, hogy aznap egyen halat.

Nemrég, egy késő esti beszélgetésünk közben kinézett párszor a konyhába, mert javában gyöngyözött a másnapi leves. Előfordult már, hogy belemerülve az olvasásba odaégett valami, vagy kifutott a lábasból?

Havonta egyszer biztos, hogy valami eltereli a figyelmemet, de az orrom szerencsére nagyon érzékeny. Az első jelre felkapom a fejem. De mostanában már be szoktam állítani a konyhai órát. Figyelmeztet, hogy azonnal tegyem le a könyvet. Én magam egyébként nagyon keveset eszem. A reggelit nem hagyom ki, de az ebéd szinte mindennap elmarad. Vacsorázni fél kilenc körül szoktam.

Nagykövetként meg sem állt a svédasztal előtt?

Fogadáson soha nem ettem. Még apró szendvicseket sem. A diplomata kollégáimat is le kellett erről szoktatnom. Amíg az utolsó vendég el nem ment, kértem, hogy ne egyenek. Ha maradt valami, szalvétában vihettek belőle.

Selmecbányán az édesanyjától főzés terén sok mindent elsajátított?

Német édesanyámtól a német konyhát, a szlovákba beletanultam, a pesztonkám pedig a magyar konyhát vitte, hiszen Budapesten egy grófi családnál szolgált. Később az anyósomtól is sokat tanultam. De mindig csak itthoni nyersanyagból főzök. Szeretem a homárt, a rákot, a tintahalat, az osztrigát, de azt is csak frissen, a tenger mellett eszem.

Ma mi kerül az asztalra?

Már meg is főztem. Reggel nyolckor. Krumplis savanyú bablevest.

Mindkét lánya akkor született, amikor még javában filmezett, és színházban is főszerepeket játszott. Akkor is meg tudta oldani, hogy legyen mindig meleg étel az asztalon?

Meg kellett oldanom. A férjem életében az volt a legrosszabb időszak. Nem dolgozhatott. Félreállították őt a kommunisták. Őt sem hagyhattam otthon meleg étel nélkül. Anyagilag nagyon szűkösen éltünk, de volt egy kis kertünk, ahol zöldség is, gyümölcs is termett. Nem voltam én elkényeztetve soha. Sem a szüleim, sem az élet által. Nem esik ki a kapa a kezemből. Volt idő, amikor még krumplibogarat is szedtem. Selmecbányán nem volt kertünk. Ha lett volna is… 700 méterrel a tengerszint felett nem sok minden terem meg. A nagyszüleimnél igen! Nekik szép konyhakertjük volt. Egres és ribizli is termett bőven. Volt egy diófájuk is. Dióverés után három hétig fekete volt a kezünk. Karácsony előtt mindig a dióból volt pénzünk. A lányaim, de még a férjek is remekül főznek. A fiatalabbik lányom szilvalekvárral és mandulával olyan mézeskalácsot süt, hogy annak párja nincsen.

Ön miben verhetetlen?

Kérdezzen!

Halászlé?

Azt is az anyósomtól tanultam meg.

Töltött káposzta?

Bármikor.

Borleves?

Szilveszterkor.

Hogy tekint a főzésre? Kikapcsolódás?

Kötelesség. A férjem nem tud főzni. Negyven éve cukorbeteg, de nem kell inzulint szúrnia. Ez a főztöm eredménye.

De amióta elköltöztek otthonról a lányok, már csak kettőjüknek főz.

Meg a vendégeknek. Két és fél óra alatt megfőzök nyolc embernek. Ezt is az anyósomnak köszönhetem. Ő tanított meg rá, hogy mindig azzal kezdjem el, ami a legtovább fő. Ami a legrövidebb idő alatt készül el, azt hagyom a végére.

Ki főz jobban kettőjük közül? Milka, a nővére vagy ön?

Ő csodálatosan süt. Nálunk nincsenek sütemények, a férjem miatt. Megenné, de nem tenne jót vele magának. Így viszont nem esik kísértésbe. Nassolhat, ha akar. Ott a dió, a mandula, a mogyoró. De ha most azt mondaná, hogy mákos-meggyes rétest kíván, de nagyon, nem szaladnék a boltba rétestésztáért. Én magam nyújtanám. És krémest is tudnék sütni, finom házi tésztából, amely csak úgy olvad az ember nyelvén. A krémet sem pudingporból készíteném el. Magam főzném. De nekem sem hiányzik a sütemény.

Két lánya milyen hivatást választott?

Hanka már forgatókönyveket ír. Irodalom szakos volt a Sorbonne-on. A Mintaapák című, nagy sikerű szlovák tévésorozat is az ő tollából született meg. Újabb könyvet is ír biztosan, csak nem beszél róla. Olyan, mint én. Mindig csak akkor áll elő valamivel, ha már kézzelfogható eredménye van. Žofka az IBM munkatársa. Mindketten Bécsben szereztek diplomát, a közgazdasági egyetemen. Žofka ezt egészítette ki egy kétéves tanfolyammal, nemzetközi kapcsolatok terén. Három nyelvből szerzett felsőfokú államvizsgát.

Melyikükben látja önmagát?

Szerencsére egyikük sem hasonlít a férjemre. Nem örökölték az ő rettenetes török orrát. Hiába! Hont vármegye, ahonnan származik, százötven évig török elnyomás alatt állt. Žofka is, Hanka is nagyon csinos. Az unokáim közül az egyik, a fiatalabb teljesen úgy néz ki, mint én. Minden vonásában önmagamat látom. Hatéves lesz, de már most is egy kisebb energiabomba. A nővére két évvel idősebb, de egészen más típus. Sokat olvasok, mesélek, magyarázok nekik. Mindig megkérdezem őket, hogy értik-e a szavaimat. Olyankor szaporán bólogatnak, hogy igen, Ama, értjük. Én klasszikus nevelésben részesültem, azt adom tovább nekik illemtannal együtt. Tudják, mit szabad, és mit nem. Jókat szórakozom velük, a fantáziájukat gazdagítva színes történetekkel. Németül, angolul, csehül is beszélek hozzájuk. Okosak, helyesek, kedvesek. A jól nevelt gyerek a felnőttnek is kellemes társaság.

Nem tart attól, hogy a világ esetleg megrontja őket?

Meggyőződésem, hogy ha egy gyerekkel hatéves korától tíz-tizenegy éves koráig sokat foglalkoznak, vigyáznak rá és formálják, erős alapokon fog állni. Én tizenhat évesen kerültem be a filmesek világába, és két évig, amíg a Marketa Lazarovát forgattuk, távol is éltem az otthonomtól, mégsem esett csorba a viselkedésemen.

El tudja képzelni, hogy az unokái közül valamelyik, akárcsak ön, egészen fiatalon a színészi pályára sodródik?

A kisebbikben ott a hajlam. Belőle lehet színésznő, megvan benne a magamutogatási vágy is. Én nem szerettem szerepelni. Énekelnem, zongoráznom kellett, ha látogató jött hozzánk. Nagyon nehezen viseltem. Ő nem. Ő verset is mond, és még táncol is, ha biztatják.

Nagyobb családi ünnepek alkalmával hol jönnek össze, kinél?

Nálunk. Itt mindenkinek jut hely elég. Egy nagy, családi vacsoránál nincs szebb este az életünkben. Olyankor általában kacsát sütök, káposztát dinsztelek, amit aztán karamellel ízesítek, és tarhonyával tálalok. Mind a tíz ujjukat megnyalják utána a gyerekek. De a férjem is! Az ő szemükben tényleg Michelin-csillagos szakácsnő vagyok.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/10. számában jelent meg!